Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Trieszt (Trieste) / Naima Club / Olaszország
A koncert dátuma: 2015. szeptember 29.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 18,00€ (elővételben) / 20,00€ (a koncert napján)
A színes őszi koncertkínálatot arra használtuk ki, hogy ismét útra keljünk a tengermelléki vidék felé. Most azonban egy lépéssel tovább mentünk, át a határon, Triesztbe. A Trieste Is Rock csapata a hideg Svédországból csalogatta a Naima klubba az Eclipse és a Reach nevű hard rock bandákat.
Az Eclipse eredeti felállása 1999-ben állt össze. Két évvel később kijött az első albumuk, amelyen vendégként az Europe egykori gitárosa, Kee Marcello is közreműködött. A következő évtizedben időnként zenei szünetekkel és jó pár tagcserével még 2 stúdióalbumot jelentettek meg. A tagok ez idő alatt szorgalmasan dolgoztak, és igyekeztek javítani a szövegek és a játék színvonalán. 2012-ben jött ki a Bleed and Scream, amely egyre nagyobb ismertséget hozott az Eclipse-nek, nemcsak otthon, Svédországban, hanem Európa más részein és szerte a világon is. A lelkes srácok újra összeültek, és 2015 elején kiadták eddigi legutóbbi stúdiólemezüket Armageddonize címmel, amelyet most épp a turnén mutatnak be.
A Reach srácai, akik az Eclipse-t már az egész európai turnén elkísérik, alapításukat tekintve jóval fiatalabbak. A négy fiatalember 2012-ben állt össze. Mivel nagy volt bennük a lendület, 2015 elején kiadták első stúdiólemezüket Reach Out to Rock címmel, és jó pár pozitív kritikát söpörtek be vele.
Ahogy már annyiszor, Trieszt most is bebizonyította, hogy iszonyatosan kellemetlen város, ha biztonságosan szeretnél leparkolni. Azt javasoljuk, hogy időben érkezz Triesztbe, mert egy szabad parkolóhely megtalálása simán eltarthat egy ideig. De kitartással ez is meglesz. Amikor megérkeztünk a Naimába, a klub még üres volt, csak néhány lelkes Reach-rajongó használta ki az alkalmat, hogy lefotózkodjon a banda tagjaival, akik a klubban lődörögtek. Mi pedig elindultunk a kötelező sörre a kínaihoz.
Mire visszaértünk a Naimába, a Reach tagjai már a színpad előtt tomboló tömeget szórakoztatták. A klub hangzásáról nehéz lenne azt mondani, hogy a tökéletességre törekedett, de kisebb klubokban hangos, torzított rockzenénél ez gyakran így van. A Reach fiúin a fiatalságuk és a kevesebb színpadi tapasztalatuk ellenére semmi megilletődöttség nem látszott. Az első lemezük saját számain nagyon összeszokottan és magabiztosan mentek végig. Alex Waghorn éneke határozottan szólt, és ahogy kokettált a közönséggel, abból is az látszott, hogy pontosan tudja: amit a színpadon csinál, azt jól csinálja. Mögötte az összeszokott csapat: David Jones basszusgitáron, Marcus Johansson dobon, Ludvig Turner gitáron. A Reach zenéjére nincs panasz – klasszikus, dallamos és elég nyers hard rock, amely visszarepít minket a múlt század 80-as éveibe, mégis annyi modern elem van benne, hogy a fiatalabb generációnak is aktuális. A színpadi show-juk is megfogja az embert: nagyon dinamikus, különösen a két gitáros csinál sok bolondságot – Ludvig a koncert közben lelépett a színpadról, és a közeli pultnál folytatta a játékot, David pedig a táncbetéteit a színpadon adta elő. A Reach az Avicii slágerének, a Wake Me Upnak a rockos feldolgozásával zárta a műsorát, aztán gyorsan le is léptek. A Reach pozitív nyomot hagyott maga után, úgyhogy legközelebb biztosan nem fogjuk elszalasztani a fellépésüket.
Egy rövidebb szünet után az Intro hangjaira egymás után vonultak színpadra az Eclipse tagjai az ütős I Don’t Want to Say I’m Sorry-val. A közönség egy pillanat alatt megvadult, Erik Martensson énekes pedig mosolyogva azonnal jelezte, hogy tetszik neki a fogadtatás. A Reachhez hasonlóan négyfős banda megmutatta, hogy színpadi rutinból nincs hiányuk. Zenei tudásból sem. Magnus Henrikkson gitáron és Magnus Ulfstedt basszusgitáron is gyors ujjaikkal, amelyekkel a szólóknál végigszáguldottak a húrokon, igazi varázslatot csempésztek a zenei élménybe, amit Erik éneke csak még kerekebbé tett. Külön szemet gyönyörködtető látványt nyújtott Robban Back dobos. A dobolási technikája annyira látványos volt, hogy szó szerint megbabonázta a közönséget. Olyan dobos, aki lélekkel, szívvel és testtel van jelen, mert nála nemcsak a pálcák és a lábdobok dübörögnek, hanem szó szerint az egész test, még ha a dobokhoz nem is ér hozzá. És ne gondold, hogy a látványos technika miatt a minőség látta kárát. Távolról sem. Az Eclipse a fellépésén nem ismeri a kompenzálást: száz százalékot beletesz, és ugyanennyit ad tovább a közönségnek, amely élvezettel ugrált a színpad előtt.
Az Eclipse zenéjének témája a szerelem, de csak kivételesen szelíd. A legtöbbször dühös csalódás árad belőle egy boldogtalan véget ért románc miatt, de sok reménnyel, hogy az élet még nagyobb boldogságot tartogat. Egy kis bosszúvággyal fűszerezve. És az Eclipse pontosan így néz ki a színpadon is: kemény tartással, dühvel és eltökéltséggel a szebb élet felé, mintha maguk a dalok is a nehéz zenei útjuk képei lennének, nem csak egy megtépázott párkapcsolaté. Erik a koncert alatt elektromos és akusztikus gitárt is a kezébe vett, és még több életet lehelt az amúgy is gazdagon megszerkesztett dalokba. A repertoár nagy részét az aktuális Armageddonize albumról játszott számok adták, de a régebbi szerzeményekhez is hozzányúltak, és a közönség nagy örömére nem maradt el az előző lemez címadó slágere, a Bleed and Scream sem. Utána a fiúk egy pillanatra lementek a színpadról, de a harsány olasz kiabálás hatására gyorsan visszatértek, és még az S.O.S.-sel meg a Breaking My Heart Againnel is megkínáltak minket. Az utóbbi időben oly népszerű csoportos szelfivel köszöntek el a színpadtól, majd átmentek a merch-pulthoz, ahol beszélgetésre és közös fotózásra álltak a rajongók rendelkezésére.
Ismét láthattuk, hol készül a minőségi rockzene. Az Eclipse és a Reach is megmutatta, hogy jó adag lelkesedéssel, rengeteg gyakorlással, önkritikával és bátorsággal manapság is be lehet futni a hard rockkal. Minden elismerésünk a Trieste Is Rock szervezőié is, akik a nehéz, a minőségi rockzenének nem épp kedvező idők ellenére is mindig gondoskodnak róla, hogy a közelünkben jó, klasszikus hard rockos hangulatú koncertek legyenek. Még ha a határ túloldalán is. A zene úgysem ismer határokat.
Setlista
ECLIPSE:
1. I Don’t Wanna Say I’m Sorry
2. Stand On Your Feet
3. Wake Me Up
4. The Storm
5. Battlegrounds
6. Breakdown
7. Love Bites
8. A Bitter Taste
9. gitárszóló
10. Blood Enemies
11. dobszóló
12. Instrumental Medley
13. One Love (orig. W.E.T.)
14. To Mend a Broken Heart
15. Ain’t Dead Yet
16. Bleed & Scream
—ráadás—
17. S.O.S.
18. Breaking My Heart Again
REACH:
1. You Called My Name
2. Coming Home
3. Tell Me
4. Looking for Love
5. Reach Out
6. Black Lady
7. Fortune and Fame
8. Wake Me Up (orig. Avicii)
Képgaléria
