Szerző: Primož Novak
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Gala hala / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 03. 07.
Látogatók száma: 250
Jegyár: 22€/25€
A Suffocation azon zenekarok közé tartozik, amelyek az elmúlt tíz évben állandó vendégek Szlovéniában az európai turnéikon. Ezekre a turnékra a Suffocation mindig elhoz magával valami érdekes csapatot. Lehet ez technikás death metal, thrash metal, deathcore, grind vagy bármi más, ami csak akad. Röviden: minden Suffocation-turné hoz valami ígéretes bandát, amely vagy lenyűgözi a közönséget, vagy csalódást okoz neki. Ezúttal a Suffocationt a Cattle Decapitation, az Abiotic, a Monument of Misanthropy és a Convalescence kísérte.
Sajnos a Convalescence-szel nem indult túl biztatóan az este. Az amerikai szextett olyan volt, mint a Winds of Plague valamiféle brutális változata. A csicsás szintik mellett a banda felsorakoztatott néhány gyors death metal riffet és közhelyes breakdownt. Összességében viszont a zenéjük minden volt, csak nem érdekes. Főleg pedig túlságosan erőltetett. A zenekar egyébként igyekezett levenni a lábáról a maroknyi nézőt, és a breakdownokkal megmozgatni őket. Sajnos sikertelenül.
Több szerencsével járt a Monument of Misanthropy, az osztrák formáció, amely a brutálisabb death metalra esküszik. Rögtön a Morbid Angel és a Nile ugrik be róluk. Egyetlen albumuk van, maga a zene semmi különös, inkább annak a kisebbségnek szól, amely a kevésbé elismert death metal bandákat támogatja. A Monument of Misanthropy-t nem kell leírni, de ha bizonyítani akarnak, fel kell venniük még néhány lemezt.
Következőként az Abiotic lépett színpadra. Bár a banda hangzása nem volt jó, gyorsan kiderült, hogy technikailag képzett csapatról van szó, az igényes játékból ítélve nagy valószínűséggel iskolázott zenészekről. Nehéz megmondani, mi emelkedett ki jobban, de valahogy az énekes volt a legkevésbé érdekes, miközben a dob összevissza őrjöngött, a gitárosok csak úgy szórták a szólókat, a basszusgitáros pedig folyamatosan előtérbe tolta a futamait, különösen markáns volt a tappingje. A banda szerencsére a legutóbbi albumra, a Casuistryre helyezte a hangsúlyt (kritika ITT), így a breakdownok gyorsan lepörögtek, és nem voltak felesleges megállások azért, hogy a közönség tombolhasson. Az Abiotic az atmoszférikus részekkel megmutatta az egyéniségét, így valahol a The Faceless és a Fallujah közé tehetjük őket. Szóval megvan a potenciál, már csak az a kérdés, hogy jól kihasználják-e.
A Cattle Decapitation volt valószínűleg az este legjobban várt zenekara. Bár nem először léptek fel Szlovéniában, a banda népszerűsége a két legutóbbi kiadványukkal, a Monolith of Inhumanity-vel és a The Anthropocene Extinction-nel (kritika ITT) jócskán megugrott. Már nem is egyszerűen még egy átlagos, brutális death metalt játszó bandáról van szó. A Cattle Decapitation ma azt mutatja meg, milyen végletekig lehet vinni a death metalt, még ha hangszeresen nem is múlják felül az olyanokat, mint az Origin, a Hate Eternal vagy a Nile. A CD-nek viszont saját receptje van: brutális, mégis fülbemászó riffek, hihetetlenül gyors dob és rendkívül kitűnő vokál. Travis Ryan gyorsan megmutatta, hogy az éneke nem csupán stúdiós trükk. A morgása mellett még inkább hangsúlyozza a sikoltozást, amelynél nem tudni, énekel-e vagy üvölt. Mindenesetre a CD különlegessége ez, ami időnként kicsit idegesítővé is válhat. Főleg pedig a színpadi jelenléte olyan szokatlanul hat, hogy valószínűleg sokan elgondolkodtak rajta, milyen drogok okozzák. A rövid műsorában a CD meggyőzte a közönséget, hogy parádés klubzenekar, és a látottak alapján sokan várják őket az idei Metaldays fesztiválon.
A Suffocation az elmúlt tíz évben sok változáson ment keresztül, ennek ellenére kiváló formában maradt. Néhány éve otthagyta őket a legendás dobos, Mike Smith, ami elég nagy sokk volt a rajongóknak, de egy nagy névnek örvendő banda gyorsan talál jó dobost, így Smith távozása nem volt éppen tragédia. Munkahelyi kötelezettségei miatt a legendás énekes, Frank Mullen már nem jár a zenekarral turnéra, így a banda más énekesekkel próbál meggyőzni. Először Bill Robinson (Decrepit Birth) volt, utána John Gallagher (Dying Fetus), az utóbbi két évben pedig Ricky Myers (a Disgorge dobosa) a Suffocation hangja. A felállás bizonytalanságára ezúttal Guy Marchais gitáros hiánya is rávilágított. Helyette Charlie Errigo (Pyrexia) játszott. Röviden: egy ingatag felállás nem éppen a legjobb kilátásokat hordozza.
A Suffocation szokásos alig egy órás műsorában a banda ismét lenyűgözött összeszokottságával, amely intenzív és energikus előadáson alapul. Charlie Errigo gitáros időnként kicsit keresgélte magát, néhány számnál nyilvánvaló volt, hogy még nem sikerült teljesen elsajátítania őket. Ricky Myers énekesre nem lehet panasz. A hangja mély és érthető, vagyis tényleg megtanulta a szövegeket, és ezzel méltó módon pótolja Mullent. A többi tag a szokásos magabiztossággal hozta a szerepét. Konkrétan Kevin Talley dobos (ex-Dying Fetus, ex-Misery Index) emelkedett ki, aki gondoskodott róla, hogy a dobok jóval gyorsabbak legyenek, mint az eredetiben, különösen a híres blast beat, amelyet Mike Smith vezetett be. A repertoár nem változott túlzottan. A banda mindig a kilencvenes évek klasszikusait fogja hangsúlyozni, mint a Catatonia, a Pierced from Within, az Infecting the Crypts és társaik. Mellé pedig betesz egy-egy újabb számot. Főleg pedig a lejátszott szettel megmutatták, honnan ered a későbbi brutális death metal, sőt a slam death metal alapja. A Suffocation kétségtelenül iskola minden mai death metal bandának, amely a végletekbe akar merészkedni.
A hét ennél brutálisabban nem is indulhatott volna. A Suffocation, a Cattle Decapitation, az Abiotic és két előzenekar mindenkit kiszolgált, aki esküszik a death metalra. Bár egy ilyen csomagtól számosabb közönséget is várhatott volna az ember.
Setlista
SUFFOCATION:
1. Thrones of Blood
2. Breeding the Spawn
3. As Grace Descends
4. Mass Obliteration
5. Catatonia
6. Souls to Deny
7. Entrails of You
8. Pierced from Within
9. Effigy of the Forgotten
10. Funeral Inception
11. Abomination Reborn
12. Infecting the Crypts
Képgaléria
