Kiadó: Alpha Dog 2T/UMe
Megjelenés: 2025. 7. 18.
Produkció: Will Evankovich
Album hossza:
Műfaj: Arena Rock / Art Rock
Értékelés: 8.5/10
A „Circling From Above” az amerikai prog rock/arena rock intézmény, a Styx tizennyolcadik stúdióalbuma. A zenekar a múlt század hetvenes éveiben futott be a melodikus hard rock, az arena rockra jellemző gazdag vokális harmóniák és az időnként progresszív rockos, szimfonikus hangszerelések keverésével, amiért néhány zenerajongó az amerikai Queennek is hívta őket. A Styx persze sosem érte el azt a világhírt, mint a Queen, de a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején így is az Egyesült Államok legnépszerűbb rockbandái közé tartoztak, különösen otthon, négy egymást követő multiplatina albummal, ami akkoriban úttörő teljesítmény volt. A Styx örökzöldjét, a „Boat On The River” című dalt a Chateau 1994-ben dolgozta fel „Mlinar na Muri” címmel, a „Mr. Roboto” pedig nem sokkal megjelenése után a popkultúra részévé vált, és a Világegyetem urai egyik hősének megalkotását is megihlette.
Nem sokkal a népszerűség csúcsa után, az sikeres, de sokak szerint vitatott „Kilroy Was Here” (1983) megjelenését követően a Styx elakadt, és vége szakadt a multiplatina sorozatnak. Jöttek a nézeteltérések a tagok között, a közönség érdeklődése apadt, a színpadok pedig a nyolcvanas évek vége felé egyre kisebbek lettek. Úgy tűnt, a Styxnak el kell köszönnie, de a kilencvenes évek végén sikerült kibékülniük, és szinte a klasszikus felállásban újra összeállniuk. Ez nem tartott sokáig: a következmény a karizmatikus alapító billentyűs/énekes, a legnagyobb slágerek egy részének szerzője, Dennis DeYoung távozása lett, és ezzel kezdetét vette a Styx új korszaka, amely (nagyjából negyed évszázada) ma is tart.
A rajongókat gyakran megosztja a kérdés, hogy a mai Styx egyáltalán összevethető-e a DeYoungos klasszikus felállással. Bár az elmúlt huszonöt évben nem sikerült új mestermunkát alkotniuk, egyetlen rossz stúdióalbumot sem készítettek ebben az időszakban. DeYoung távozása óta mindössze három „igazi” stúdióalbumot és egy feldolgozásalbumot („Big Bang Theory”, 2005) vettek fel, de mind legalább korrekt, ha nem kifejezetten jó. A legkevésbé a kissé unalmas, 2021-es „Crash of the Crown” nyűgözött le, ez volt a mostani, érdekesebb „Circling From Above” elődje. Úgy tűnik, Tommy Shaw, John Young, Chuck Panozzo és a Styx többi tagja ezúttal több ihletet talált az új szerzemények megírásához, mert azok stílusukban elég változatosak, és időnként a „régi szép időket” idézik.
A melodikus rock, a hard rock, a prog rock és a pop rock közötti stílusbeli áradás mindig busásan megtérült nekik. A hangzás enyhe gazdagodásához biztosan hozzájárult az új tag, a balkáni gyökerű multiinstrumentalista és producer, Will Evankovich érkezése, aki az előző két albumon is közreműködött alkalmi zenészként és producerként. Most először (sikeresen) a zenekar teljes jogú tagjaként mutatkozik be. Neki köszönhetően a szimfonikus hangszerelések és a soundscape-ek valamivel gazdagabbak és színesebbek, mint amilyeneket az előző albumon megszokhattunk.
A mai Styx továbbra is a rövidebb dalokra esküszik, a „Circling From Above” egyik száma sem hosszabb négy percnél , ami a maga módján jó döntés, mert a sokkal progresszívebb honfitársaiktól, a Kansastól eltérően ők sosem voltak nagymesterei a hosszabb, eklektikus, epikus kompozícióknak. A „Circling From Above” egyben hallgatva a legjobb. Bár nem koncepcióalbum, a szövegek többségét a féktelen technológiai fejlődés kritikája köti össze, amely közel sem áll arányban az ember lelki, társas és érzelmi felépítésének a korábbi évszázadokhoz képest lelassult fejlődésével (manapság ezzel kapcsolatban inkább az tűnik, hogy az emberiség hanyatlik, nem fejlődik).
A címadó dal egy finom, éteri, de rövid felvezetése az albumnak, amelyet a kiváló „Build and Destroy” követ: nagyon jellegzetes Styx-alkotás, színes billentyűpalettával és gazdag vokális harmóniákkal, amelyek még mindig a zenekar legnagyobb erényei. A tehetséges énekesek váltogatása az egyes dalokban a Styx-albumoknak mindig is különleges bájt adott, és ez most sincs másként. A Styx Illinois állam legnépesebb és legnagyobb városából, Chicagóból származik, ez mégsem akadályozta meg őket abban, hogy az egyik új dalt a névadó államról, „Michigan”-ről nevezzék el, amely leginkább Detroitról ismert. Kissé melodramatikus szám, főleg Shaw jellegzetes, melankolikus hangja miatt, ami sok régi hívőnek tetszeni fog. A „King Of Love” kicsit lassabb, mégis dinamikus dal, Young hagyományosan érdes énekéhez szabva, aki itt vezető énekesként nagyon jól kiegészíti Shaw-t. Aki tudni szeretné, miért vetik még ma is időnként a Queenhez a Styxot (DeYoung távozása után is, amikor ez a rokonság, főleg a vokális oldalon, jóval kevésbé szembetűnő), hallgassa meg az „It’s Clear” című számot. Ez rövidsége ellenére ízletes műfaji egyveleg. A „Forgive” klasszikus, akusztikus irányultságú Styx power ballada, amely a soundscape-ek révén további tágasságot kap.
Az „Everybody Raise a Glass” sokakat fog emlékeztetni azokra a rövid, tréfás Queen-dalokra, amelyek a hetvenes évek albumaira jellemzők voltak, azzal a fontos különbséggel, hogy a Styx lazább, bohókásabb hangzásában és szövegvilágában közel sem hangzik olyan britnek. Újabb Queen-párhuzamot a melankolikus gitárszólamok adnak, amelyek úgy szólnak, mintha Brian May alkotta volna őket, a nosztalgikus zongorahangszerelések, valamint a záró kórusharmóniák. Kifejezetten szórakoztató, hogy a Styx a „Circling From Above”-on több olyan kompozíciót, amely az első másodpercek alapján nem ígér sokat, a folytatásban mulatságos és mozgalmas vállalkozássá tud változtatni. Így van ez a „Blue Eyed Raven” esetében is, amely a felvezetésben nem tűnik ambíciózusnak, de aztán a country, a tangó, a folk és a szimfonikus rock nagyon szórakoztató keverékévé alakul. Evankovich mandolinja, amelynek itt fontos szerep jut, több új számnál is nagyon üdvözlendő kiegészítés.
A „She Knows” színpadias szimfórockerként indul, de szomorkás balladaként végződik. Az „Ease Your Mind” rövid, zongorás bevezetője a drámai és kissé komor „The Things That You Said”-nek, amelyben viktoriánus dráma és abszurd színház elemei vannak, fölöttük fantasztikus kórusharmóniák őrködnek. A „We Lost The Wheel” a nyitányban szokatlan blueskísérletnek tűnik, de gyorsan szórakoztató hibriddé alakul szikrázó szimfonikus hangszerelésekkel. A záró „Only You Can Decide” klasszikus Styx power ballada, amely a nosztalgiával fűszerezett szimfonikus harmóniák, a „síró” gitárszólamok és a kiváló többszólamúság betörése után „éled fel”.
A „Circling From Above” az amerikai rocklegenda régi rajongóinak többségének kívánsága szerint épített album. Mint említettem, ezúttal több az öröm, mint az elődnél. A „Circling From Above” egyik ritka kifogásolnivalója talán az, hogy a „queenes” elemek ezúttal (megint) elég szembetűnővé váltak, de az „igazi” Queen teljes stúdiós halála mellett ez annyira nem is zavaró, hiszen a Styx még így is elég saját zenei elemet tesz hozzá, hogy ne lehessen szégyentelen másolással vádolni őket. Mindenképp a DeYoung-távozás utáni egyik legjobb teljesítményük, bár a hetvenes és nyolcvanas évekkel való összehasonlítás mindig hálátlan, és a „Circling From Above” végső értékelését kissé lehúzza.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Circling from Above
2. Build and Destroy
3. Michigan
4. King of Love
5. It’s Clear
6. Forgive
7. Everyone Raise A Glass
8. Blue Eyed Raven
9. She Knows
10. Ease Your Mind
11. The Things that You Said
12. We Lost the Wheel Again
13. Only You Can Decide
Felállás:
James „JY” Young – ének, gitár
Tommy Shaw – ének, gitár
Chuck Panozzo – basszusgitár, háttérvokál
Todd Sucherman – dob, ütőhangszerek
Lawrence Gowan – ének, billentyűs hangszerek
Will Evankovich – akusztikus és elektromos gitár, háttérvokál
Terry Gowan – basszusgitár, háttérvokál
