Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Orto bar, Ljubljana
A koncert dátuma: 2007. február 19.
Látogatók száma: 50
Jegyár: /
Farsang idején három horvát zenekar repült be az Orto Barba, hogy bemutassa a New Underground és a Strašni Riječani válogatásalbumot. A tavaly a Dallas kiadónál megjelent két válogatás a horvát underground rock- és metalszínteret fogja át. Egy jó másfél óra alatt a rijekai Invert, a zágrábi Mental Harakiri és az előbbiek várostársai, a Downfall mutatták meg, mit tudnak, így mélyebb betekintést kaptunk a zenéjükbe.
Elsőként az Invert lépett színpadra: könnyedebb punk rockot/hardcore-t játszanak, ami leginkább a Nofx-hez vagy a No Fun At All-hoz és hasonló svéd, illetve amerikai bandákhoz áll közel, márpedig ezekből már eléggé elegünk van, finoman szólva. Az Invert is sajnos a három akkord és az egyszerű dalszerkezetek vizein evez. Mindenesetre a maguk félórácskáját színvonalasan lenyomták, és energikus fellépéssel bizonyítottak.
Az Invertet a zágrábi Mental Harakiri követte, akik zeneileg leginkább a nu-metalhoz állnak közel. Az az igazság, hogy legalábbis nekem személy szerint a zenéjük teljesen átlagos volt, ezt a hiányosságot viszont bőven kiegyenlítette az energikus frontember és gitáros, aki megalkuvás nélkül nyúzta a hétvonós Ibanezét. A könnyed, szinte már skás ritmusok a kemény metalos riffeléssel keverve a csekély számú közönséget gyorsan ringatózásra bírták. Sajnos a keddi este az Ortóban gyengén látogatott maradt, ami leginkább a farsangkeddi sűrű programnak és az Eagles of Death Metal Cvetličarna-beli koncertjének tudható be. A Mental Harakiri is jó fél óra után lelépett az Orto színpadáról (színpadocskájáról), átadva a helyet az est utolsó fellépőjének, a rijekai Downfallnak.
A szomszédaink legnagyobb metalbandájának, a Fathernek a várostársai mindenképp olyan zenekar, amely sokat tanult a Fathertől, de közben megőrizte az eredetiségét és a felismerhető hangzását. Számomra személy szerint az est legjobban várt bandája beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A kiváló göteborgi stílusú melodikus death metal igazi csemege volt az est zárására. Az ötfős csapat technikailag remekül felkészült, különösen kitűnt a 6(!) húros basszusgitáros, aki ki is használta a hangszerében rejlő lehetőségeket. A gitáros is bizonyított kiváló szólókkal és dinamikus játékkal; testes alakja egy kicsit Jon Olivát juttatta eszembe. A frontember is igazi jelenség volt: változatos growlolással nyűgözött le, a mély, állatias morgástól a magas, sikoltós részekig. Véleményem szerint a Downfallra még sok jó vár.
A Rockline csapata az este végén átköltözött egy másik helyre, és ott folytatta a vedelést… khm… a beszélgetést 🙂 A szomszédos Horvátországból érkezett srácoknak pedig minden elismerésünk, hiszen teljesen ingyen játszottak, mégis élvezték a színpadot. Ami végül is a legfontosabb, nem igaz?
Képgaléria
