Helyszín: Channel Zero / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 04. 30.
Látogatók száma: 25
Jegyár: 5,00€
Amikor felhív a Rockline egykori uberkommandohja, és kiadja az utasítást, hogy mész vele koncertre, nem sok választásod marad. Bezárkózhatnál a lakásba, és remélhetnéd, hogy az egész csak egy rémálom volt. Nekem viszont egy óra múlva már, mint egy álomban, a Channel Zero előtt álltam a Metelkován. Hogy jutottam oda egyáltalán? Hagyjuk a fantáziálást: ezúttal a horvát stoner banda, a Stonebride érkezett a Channel Zeróba. A koncertről a Rockline-os haverommal csak az utolsó pillanatban értesültünk, és valamivel tizenegy előtt értünk be, pedig állítólag már tízkor kezdődnie kellett volna. De ahogy az a Metelkován lenni szokott, a buli még a közelébe sem ért a kezdésnek. Addig minket maga a koncert szervezője, a Rockline újságírója, Matevž szórakoztatott. Így telt el majdnem egy egész óra, aztán éjfél előtt kicsivel végre tényleg elkezdődött a koncert. A színpadra ugyanis fellépett a horvát kvartett, a Stonebride.
Ha a nevük nem is túl innovatív, zeneileg legalább a maroknyi közönség jobbra számíthatott. A fiúk pedig már az elején jelezték, hogy velük nem lehet viccelni. Nehéz, hosszú riffekkel nyitottak, amelyek gyakran félhangos lépésekben követték egymást. Az egész elég erősen doom metal felé hajlott, a hangulat a Channel Zeróban azonban a legkevésbé sem volt morbid. A srácok tudták, hogyan kell felmelegíteni a közönséget. Később egy kicsit grunge-ra is váltottak, időnként pedig blues-hatásokat is belecsempésztek a zenéjükbe, ezzel még tovább lassítva a dolgot. A nehezebb pillanatokban az Alice in Chainst juttatták eszembe, amit nyugodtan vehetnek bóknak.
A dalaik igencsak nonkonformisták. Gyakran előfordul, hogy nincs is refrénjük, és a progresszív rockhoz hasonlóan többrétegűen épülnek fel. Ez igazán dicséretes és nagyon ötletes. Ennek ellenére egy kicsivel több dallamosság nem ártott volna. Ritmikailag is nagyon változatosan játszott a zenekar: ugráltak a gyors és a lassú ritmusok között, a ütemeket is szépen keverték.
A Stonebride nagyon magabiztosan játszott, komolyabb hibát nem lehetett hallani. A hang szerintem nagyon jó volt, bár kissé túl hangos, de ez a kisebb klubokban már szinte megszokott gond. Egyik hangszer sem nyomta el a többit, az ének is szépen hallatszott, úgyhogy azt mondhatom, a keverőpultnál is jó munkát végeztek.
Ahogy mondtam, a Stonebride jó koncertet adott, és a közönség (már amennyien voltunk) elégedett volt. A végén azonban a srácok egy kicsit elrontották a benyomást. Negyvenöt perc játék után egy csúnya pofont kaptunk tőlük, amikor abbahagyták a muzsikálást. Voltam már olyan koncerten, ami körülbelül egy óráig tartott, de egy óránál rövidebben még soha. Ha előzenekarról lenne szó, az normális volna, de ha csak egy zenekar játszik, a koncert általában legalább másfél órás. A kitartó taps és a nézők kiáltozása sem hozta vissza a bandát, így csak álltunk ott, és vakartuk a fejünket.
A Stonebride-nak nyilván még nincs túl sok saját anyaga, így nem tudtak különösebben hosszú koncertet adni. Mindenesetre az est egész jól sikerült, különösen mert a haverommal az utolsó pillanatban érkeztünk, és nem is volt nagy kedvem két-három órás koncertet végighallgatni. A háromnegyed óra talán mégis egy árnyalattal kevés volt, de a fiúkat nem lehet azzal vádolni, hogy nem tudnak abbahagyni. Jobb időben befejezni, amikor a közönség még többre vágyik, mint a végtelenségig húzni, ahogy azt például a Rainmakers, az Iron Maiden tribute zenekar tette.
Szöveg: Rok Podgrajšek
Fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Mountain
2. Titan
3. Winter Song
4. Amazing Voyagers
5. To Follow
6. Bending Roads
7. Mr. Plow
Képgaléria
