„Stoletni ples” – Harmincéves a Panda (2016)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiska / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 04. 07.
Látogatók száma: 600
Jegyár: 13,00€

Fennállásának harmincadik évfordulóján a nyolcvanas évek második felében nálunk, Szlovéniában feltűnt egyik legmarkánsabb formáció nagy gálakoncertre gyűlt össze a CUK Kino Šiškában, hogy a jubileumot a gyakorlatban is megünnepelje. A hattagú Panda a jubileumi koncertnek a „Stoletni ples” címet adta, ami egybeesik a zenekar egy másik fontos eseményével: megjelent ugyanis az új, összesen tizedik stúdióalbumuk, amely az elmúlt öt évben készült.

Az együttes az új korszakban nem lép fel sokat, de ha koncertbe fog, maximális elszántsággal áll hozzá. Este nyolc óra. Az akadémiai negyedórával később színpadra lép a jól ismert rádiós hang, ezúttal testi valójában, Andrej Karoli, majd a férfi tagok a Taxi című instrumentális számmal kezdik bemelegíteni az ujjaikat.

A tarka megtett út során a zenekar felállásában három évtized alatt hat lány fordult meg, és mindannyian ott voltak azon az estén a színpadon is. A zenekar az új énekesnővel, Nina Baumannal, valamint a már évek óta állandó arcokkal – Andrej Pompe (billentyűk, kísérővokál), Samo Pirc (gitár, kísérővokál), Vlado Pirc (basszusgitár, kísérővokál), Damjan Mulej (dob) és Vanja Vogrinčič (ütőhangszerek) – igazi maratoni két és háromnegyed órát játszott végig. A hangzást egy háromtagú fúvósszekcióval tolták meg, a zenekar hangzásának erotikus finomságát pedig Primož Fleischman altszaxofonja erősítette. Bár a számok többségét a várakozásnak megfelelően Nina Baumannal játszották, egy kiváló, változatosságokkal teli akusztikus egyvelegben a zenekar természetesen a másik öt egykori énekesnőt is színpadra hívta. Olyan dalokat keltettek életre, amelyek nemcsak a zenekarban töltött idő egy-egy korszakát határozták meg, hanem némelyikük szinte népdalként ismert art pop örökzöld, amely a maga idejében és terében formálta a szlovén könnyűzenei mainstream arculatát. Az est legszórakoztatóbb pillanatai közül az első helyet a Lino a cappella előadása vitte el a „színtiszta vokális” Male Malice kvartett tolmácsolásában, a Panda első énekesnőjének, Suzana Jeklicnek az éber mentorálása mellett.

A koncert a tökéletes kivitelezés fényében zajlott, a kiváló hangzástól kezdve a hangszerek összjátékáig, ahol a tagok rendkívül figyeltek egymásra és értették egymást. Bár a zenekar zenei képeskönyve minden fülnek könnyen befogadható, az előadása közel sem egyszerű. A zenében bőséges adag ravaszul becsempészett jazz bújik meg, jó néhány érzéki soul-blues kanyar, de a világzene temperamentuma és egy maroknyi rockosan elengedett decibel is. Mindez finoman belesző az art pop tartalomba, a zenekar egyedi zenei névjegyébe, karakterébe. És ezen az estén tényleg egyetlen mellényúlt hangot vagy kikszet sem hallottam. Csak puhaság és kifinomult érzékiség púpozott adagját, a hangulatok fokozatos építkezésével egy újabb hangzásbeli csúcspontig, majd vissza. A zenekar a színpadon úgy működött, mint mindig. Mint egy mini nagyzenekar. Tekintve a zenekar víziós olvasztótégelyében összeolvadó számos műfaj finomságát és kifinomultságát, nem érzem helytelennek az összehasonlítást az amerikai Totóval vagy a brit Spandau Ballet-tel. A Panda zenéjében sok mindent hallasz, mégsem tudod, hová tedd. Egyszerűen azért, mert a zenekar „azt a valamit” mindig is a saját, szerzői egyediségének részeként képviselte. Az új számok (Stoletni ples, Noro, Ljubimec brez imena) is kiválóan és érett módon olvadnak bele a megújult koncertrepertoárba.

Eleinte kissé ijesztően hatott a nézőtér, mert alig tudtam megszámolni vagy 350 fejet. A koncert ugyanis nagyon korán kezdődött, a közönség pedig még a műsor közben is csak csepegett be a terembe, egészen kilenc óra felé. A koncert második felét már úgy 600 hallgató kísérte, akik többször is elvesztették a fejüket, és kórusban énekelték a népszerű klasszikusokat, örökzöldeket. Az energiát pozitív vibrációk töltötték fel. A koncert csúcspontja a záró finálé volt, amikor a Panda legismertebb dalának, a Daleč stran előadásához mindenki felvonult a színpadra. Mind a hat énekesnő, a Panda hangszeres részének kvintettje, a Male Malice négy végtelenül szórakoztató „különce”, Fleischman szaxofonos és a fúvós trió. Ez összesen tizenkilenc ember volt a színpadon egyszerre! A markáns refrén többszöri ismétlésével az egész Kino Šiška terem a zenekarral együtt zengett. Intenzívebb, érzelmekben gazdagabb zárást aligha lehetett volna rendezni.

Felejthetetlen esemény a zenekarnak és a szlovén zenei életnek! Újabb mérföldkő van tehát a hátuk mögött, ráadásul az új album a zsebükben! Maratoni látványosság. Mivel a helyszínen ott volt az RTV Slovenija, remélhetőleg kamerákra is vették az eseményt. Szép lenne, ha akadna egy államilag támogatott kiadó, aki segítene a Pandának egy igazi koncertdokumentumot megjelentetni.

foto: Klemen Udovč