Helyszín: Ljubljana / Hala Tivoli / Szlovénia
Dátum: 2013. február 8., péntek
Tavaly november végén futott körbe a hír, hogy Szlovéniába jön Slash! A legendás gitáros egyesek szerint minden idők egyik legnagyobb rockgitárosa, mások szerint csak egy jó gitáros, akit nehéz a legnagyobbakkal egy lapon említeni. A vélemények mindig ütközni fognak, egy dolog viszont biztos: hírhedt sztárról van szó, aki göndör hajával, arcába húzott kalapjával, napszemüvegével és persze a kezében lévő gitárral rengeteg zenerajongót vezetett be a rock’n’roll világába, Axl Rose-zal együtt pedig a hard rock történetének egyik legellentmondásosabb sztoriját is megírta.
Slash a sikeres tavalyi turné után, amelyen nyáron Ozzy Osbourne-nal, Geezer Butlerrel és számos más sztárral együtt bejárta Európát, és közben kiadta második szólóalbumát is „Apocalyptic Love” címmel, azóta is megállás nélkül játssza az anyagot a világ színpadain. A nyár végén a kenguruk országa látta vendégül, visszatért az amerikai szülőföld színpadaira is, aztán megérkezett az új év, és vele a visszatérés a Vén Kontinensre, ahol előbb néhány koncertet adott Kelet-Európában, majd éppen a szlovén kulturális ünnepen, hét év után újra a szlovén fővárosban kötött ki. A Križanke, ahol Slash 2005-ben a Velvet Revolverrel játszott, ezúttal a Hala Tivoli kis csarnokának adta át a helyét.
A átfagyott közönséget a szlovén rockerek, a Tide kezdték melegíteni, akik az Iron Maiden és az Uriah Heep után immár harmadszor kapták meg a rangos feladatot, hogy egy nagy külföldi név előtt lépjenek színpadra. A Tide újabb kiválasztása Szlovéniában elég sok forró vért szült, de profi hozzáállásuk minden téren könnyedén cáfolja a törzsközönség jogos rosszkedvét. Szlovéniában egyszerűen csak maroknyi teljesen profi felfogású zenekar van, ezért ők (akarják vagy sem) a rangos eseményeken nagyon gyorsan forognak. De inkább térjünk rá magára a fellépésre. A félórás találkozón a Tide kellemes keresztmetszetet nyújtott a pályájából, érthető módon az aktuális „No. 4” lemezre helyezve a hangsúlyt. A kvartett ütős, szinte már arrogáns, kérlelhetetlen és kemény színpadi esszenciára épít, amelyben a feladatok egyenletesen oszlanak el mind a négy tag között. Kevin Koradin, a frontember sajnos túl kevéssé volt kiemelve a hangzásban, így a közönség soraiból nem lehetett jól hallani, de a nehéz akusztikai viszonyok a Hala Tivoli régi sebét jelentik. A zenekar ennek ellenére kompromisszumok nélkül haladt a kijelölt úton, és világossá tette, hogy a szlovén alter rock trónját nem ok nélkül foglalja el!
A csarnok közben teljesen megtelt, és gyönyörű díszletet adott Slashnek és társaságának, akik a következő két órában az aktuális „Apocalyptic Love” album hatalmas kifeszített molinója alatt szórakoztatták a teltházas nézőteret, amelyet többnyire a rock’n’roll fiatalabb generációjához tartozó rajongók töltöttek meg.
Az üdvözlő Halo után már jött is az éjszakai vonat vad menete, vagyis a Nighttrain, amely alatt a közönség és a zenekar között minden fék elengedett. Talán volt, aki azt gondolta, hogy ez a nosztalgia estéje lesz egykor az egyik legsikeresebb zenekar, a Guns N’ Roses jegyében, de Slash karrierje a hírhedt banda elhagyása után sem halt el, így az évek során már rengeteg anyag gyűlt össze, amelyet Ljubljanában, természetesen mindkét szólólemezre hangsúlyt fektetve, sikeresen be is mutatott.
Az est felfedezettje mindenképp Myles Kennedy volt! A fickó ugyan több mint két évtizede aktív a zenei vizeken, a nagy színpadra viszont csak néhány évvel ezelőtt lépett fel az Alter Bridge sikerével, még egy lépést előre tett, amikor csatlakozott Slash szólóprojektjéhez, és a jobbkezévé vált. Tavaly a belgiumi Graspopon, ahol először találkoztam Kennedyvel és a kísérőzenekarral, a „Zarotniki”-val, Kennedynek nem sikerült teljesen megmozgatnia a fesztiválközönséget, most Tivoliban viszont teljesen más volt a kép! A nézők követték a színpadi játékát, és gyakran felemelt kézzel varázsoltak lélegzetelállító hangulatot, ami a színpadon álló zenészeknek is láthatóan jólesett. Slash frontembere ugyan nem túl karizmatikus, annál magabiztosabb viszont az énekes feladatok ellátásában. Hangi teljesítménye a rendkívüli alkalmazkodóképességen alapult, ami főleg a G’N’R-feldolgozásoknál tűnt fel, ahol hangszínben kissé közelebb került Axl Rose-hoz, de megtartott annyit a saját kifejezésmódjából és temperamentumából, amennyi kellett.
Slash az idő nagy részét a színpad jobb oldalán töltötte. Nyugodt volt, az arcát csillogó napszemüveg takarta, és elrejtette a hangulatváltozásokat tükröző fintorokat. A koncert csúcspontjai a szólói voltak, amelyek szerencsére dacoltak a tivoli csarnok akusztikájával, és a tömeg nagy örömére teljes erővel szólaltak meg! Egészen más volt a helyzet a ritmusszekció hangzásával, főleg a koncert első felében, mert a dobok és a basszus hangja nem találta meg az optimális helyét az összképben, így a hangszórókból helyenként kifejezetten zavaróan zörgött valami, ebben a tekintetben a Civil War felvezetése igazi kis kudarc volt. Bár első ránézésre hűvös, mint a fröccs, Slash végig éberen figyelte és irányította a koncert menetét. Riffretorikájának mesterségét sikeresen megmutatta a No More Heroes intrójában, de egyébként is a gitárnyakon ide-oda futó ujjaival folyamatosan magára vonzotta a reflektorok fényét. A lendületes Doctor Alibiban Todd Kerns basszusgitáros szerencsésen mutatkozott be énekesként, és legalább egy pillanatra kilépett a koncert első két neve, Slash és Myles Kennedy árnyékából.
Slash a szokásához híven nagyon visszafogott volt, a teltházas csarnokhoz először csak a koncert vége felé szólt, és pár köszönő szóval még tovább olajozta a már amúgy is felforrósodott hangulatot. A mindig zöldellő G’N’R-klasszikusok, a Sweet Child O’ Mine, a Welcome to the Jungle és a Paradise City a kétórás koncert legvégén a reakciók alapján (várhatóan) az est legdiadalmasabb pillanatai voltak. Bár Slash másfél évtizede igyekszik megszabadulni a hírhedt Guns N’ Roses-os múltja árnyékától, másfelől épp a klasszikusaik játszása tölti még mindig a pénztárcáját, ezért teljesen érthető, hogy a setlist egyharmadát kompromisszumként ezek teszik ki. Két, az utóbbi időben kiadott szólólemez után a zenész alkotóként még mindig ihletett, sajnos viszont ezt a közönség nem igazán ismeri fel, mert egyszerűen figyelmen kívül hagyja az összes volt G’N’R-es projektjét, és csak a Guns N’ Roses nagy slágereit élvezi, így Slash a múltbeli nagy siker valamiféle ördögi körébe szorult, amely sosem fogja kiengedni a Guns N’ Roses-örökség karmaiból, akár akarja, akár nem. Ennek bizonyítéka volt a tivoli teltházas koncert is.
szerző: Urban Bolta
fotók: Nina Grad
Setlist:
1. Halo
2. Nightrain
3. Ghost
4. Standing in the Sun
5. Back From Cali
6. Nothing to Say
7. Serial Killer
8. Civil War
9. Not for Me
10. Doctor Alibi
11. Watch This
12. Bad Rain
13. Rocket Queen
14. No More Heroes
15. Starlight
16. Anastasia
17. You’re a Lie
18. Sweet Child O’ Mine
19. Slither
—ráadás—
20. Welcome to the Jungle
21. Paradise City
