Samo Šalamon & Hasse Poulsen: String Dancers

0 179

Kiadó: Samo Records
Megjelenés dátuma: 2021
Producer: Samo Šalamon
Az album hossza: 52.18 perc
Műfaj: Contemporary Jazz
Értékelés: 9.0/10


A két húros táncos, akik ezúttal a kortárs jazz fogásaiból építenek provokatív és igencsak különös hallási kalandot, Samo Šalamon és Hasse Poulsen néven hallgat. Két akusztikus gitár összefonódása, táncoló kanyarokkal és kacskaringókkal, elmélyült kontemplációban. Mindketten rengeteg iskolát megjártak, széles körű technikai tudással felvértezve, az improvizatív kalandozás szimatoló, kutató szellemével, és mindenekfelett: két alapjaiban eltérő zenei karakter, két expresszív entitás találkozik itt, akik a közös játék során egy adag kihívó merészséggel folyamatosan ösztökélik egymást, kreatívan kiegészítik a másikat, és pontosan ezt hozza a „String Dancers” című album, egy új zenei unikum.

Samo Šalamonról már sokat elmondtak. De sosem elég. És nemcsak ennyi: Samóról sosem mondtak még eleget. Miért? Mert ő az egyik legaktívabb szlovén zenész. Nemcsak most, hanem az elmúlt néhány évben is. A nemzetközi jazzszínpadon. Alkot és felvesz. Megállás nélkül. Évente akár három albumot is kiad. Főleg most, amikor a „lockdown” az új társadalmi norma, afféle abnormális normalitás, és nehéz rendes koncerteket adni. Viszont felszabadul az idő az alkotásra. A zenére. Az inspiráció máshonnan jön, nem feltétlenül a koncertekről és a turnék pillanataiból.  

Hasse Poulsen Dániában már igazi legenda a kortárs jazz színterén, de azon túl is. Samo ötlete, hogy közösen készítsenek egy improvizációs albumot, már kiindulópontként is egy sajátos zenei kaland generátora, amelyet ez a lemez megtestesít.

Az alkotási folyamat nagyjából így zajlott. Mindketten írtak néhány kompozíciót vagy vázlatot (vezérmotívumokat), ezeket fájlküldéssel cserélték ki, és menet közben maguk egészítették ki a hiányzó részeket. Otthon, otthoni stúdiókban. A két fickó nagyon gyorsan elkészült az albummal. Tavaly júniusban és júniusban. Ahogy mondtam. „Izolációs” körülmények között, mégis a folyamat nagyon természetesen, ösztönzően zajlott, hiszen az egyik ötletei kreatívan provokálták mindkettejük tehetségét. Az információáramlás mindkét irányban forrt.  Ezzel túljutottak jó néhány látszólag leküzdhetetlen akadályon, amely a szellemes megoldásoknak köszönhetően új kifejezési szintre jutott. Új csúcsra. A szabadon pörgő gitáros kinetika jazzimprovizációs nyelvére.

Az album mindenképpen két gitáros improvizatív összefonódásaként épül fel, kortárs jazzkarakterrel. Közben végig erősen jelen vannak a neoklasszicizmus fogásai, olykor pedig a világzene is. A motívumok szilárdak és kompaktak, még ha a kibontakozás során „könnyedség” érzetét keltik is, hiszen semmiképp sem ragadnak a fülbe, viszont a szórakoztató, kihívó, gyakran évődően összehangolt atonális figuráknak köszönhetően az ilyen zene „fogyasztóját” folyamatosan izgalmasan szórakoztatják és lefoglalják.  A kompozíciók megoldásai, illetve magja tehát folyamatos követhetőséget nyújt a hallgatónak. Nincsenek különc kisiklások, nincsenek avantgárd szökések, nincs széttördelés. Még ha olykor az egész az avant-jazz-különcködés „háborgóbb” vizei felé sodródik is, a két zenész tapasztalt kötéltáncos módjára elkapja magát az ilyen „bukási” ponton, és abban a pillanatban, amikor a káosz lehetséges kibontakozása szagolódik, visszatér a választott motívumok nyugodt vizein való lebegéshez.  Briliánsan kiegészítő egyensúlyban a gondtalan, szabadon pörgő és szabadságszerető improvizációs tánc és a motivikus keretek között összhangban élő játék között. Lenyűgöző diktálás, amely a „számíts a váratlanra” hangján szól hozzád.

Tényleg hallani néhány „csúszást” a húrokon John McLaughlin stílusában, abból az időszakból, amikor Paco De Lucíával és Al Di Meolával játszott együtt (pl. Soft Grass). Röviden. Ez az album mindenkit izgalomba hoz, akit érdekel a kizárólag akusztikus, organikus pasztellszínű hangszeres gitárjáték. Mindenképp kihívóan festői improvizációs manőverek, de folyamatosan követhető kompozíciós figurák. Egyenrangúan. Anélkül, hogy az egyik gitár dominálna a másik felett. Kiegészítően és beteljesítően. Eklektikusan, és ahogy ebben az esszében már többször jeleztem, határtalanul elbűvölően.

Szerző: Aleš Podbrežnik

Számok listája:
1. Ultra Serieux
2. Austrian Lake
3. Coverless
4. Two Sides of a Mountain
5. Sometimes a Bird
6. Free Noses
7. Soft Grass
8. String Dancers
9. Mind Fuel
10. Cornering
11. The Scent of Rain
12. A Word We Heard

Felállás:
Hasse Poulsen – akusztikus gitár
Samo Šalamon – hat- és tizenkéthúros akusztikus gitár


Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik