Helyszín: Sachsenburg Floßländ / Ausztria
A koncert dátuma: 2010. szeptember 2.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 55,00€ (háromnapos jegy)
Ahogy a 2010-es nyár a végéhez közeledik, vadásszuk az idei fesztiválkínálat utolsó pillanatait! A Rockline csapata ezért – szerencsétlen körülmények folytán egyetlen emberre apadva, akinek ráadásul a fényképezőgép exponálógombja sokkal jobban megy, mint a billentyűzet, hogy írásban összegezze a koncertélményeket – háromnapos kiruccanásra indult a Rock The Lake fesztiválra! A Dráva menti, Isten háta mögötti, álmos osztrák mikrovárosba, Sachsenburgba. Harminc ház és ….64 zenekar három nap alatt! Ide számíthatod azt a helyet is, amit a háromnapos fesztiváljegy mellé ingyen kapsz, és Sachsenburg máris megnőhet nagyvárossá!
Különleges ráadásként ott van még a Dráva völgye is! Természetesen a folyóval együtt, amely ezen a szakaszon úgy fest, mint a domžalei Kamniška Bistrica, csak éppen a lehordott Bistricával ellentétben itt összehasonlíthatatlanul tisztább. Ha még lett volna idő fürdésre, a Rock The Lake simán beárnyékolhatta volna a szlovéniai Metal Campet! Főleg, ha belegondolsz, mennyivel barátságosabb a háromnapos fesztiváljegy ára (55,00€)!
A fesztivál első napját a rövidebb, késő délutáni programmal a szervezők „A Night To Remember” névre keresztelték! És milyen igazuk volt! A nap főszereplőjeként ugyanis a német „power” metalosok, a Rage jöttek felpörgetni minket. A profi zenészek multinacionális szövetsége 23.30-kor lépett színpadra! Pontosan a meghirdetett időben! Percre pontosan! A Rage a headlinerszerep ellenére mindössze alig egy órát játszott, ami nagy meglepetés, ha nem egyenesen csalódás.
A várakozásoknak megfelelően az újabb lemezek anyagából játszottak! A Victor Smolski-korszak lemezeiből! Így követték egymást: Edge Of Darkness, Soundchaser, Hunter And Pray, Into the light, Drop Dead, Empty Hollow, Higher, War Of The Worlds, Set This World in és (ahogy sejteni lehetett) a záró Down. A zenekar régebbi rajongói persze hiányolták a kilencvenes és nyolcvanas években született Rage-anyagot. Ezt Bidovec kollégám kissé zord tekintete sem titkolta (rock on buddy!). De a Rage-trió formája láttán egy pillanatig sem kell kételkedni abban, hogy a Rage egyáltalán csődöt mondhatna.
Amire a legendás német metalosok koncertjén igazán nem számítottam, az a közönség reakciója a színpad alatt. A tombolásból „mosholás” lett, sőt, még igazi „halálfal” is összejött! De hát ez fesztivál. Egyetlen zenekar viszont még nem adja meg a fesztivál kínálatának igazi hangulatát és képét. Ez a jelenség a Rage koncertje alatt azonban sejtetni engedte, hogy a fesztiválon bőven akad fiatalság, akik épp hogy betöltötték a két évtizedet. Bár rövid volt, a Rage bebizonyította, hogy mérgezőek, megalkuvást nem ismerők, és mindent letarolnak! A Rage-gépezet előtt nincs menekvés! A fesztivál első napjának csúcspontja így egy szempillantás alatt mögöttünk volt. Mint egy igazi vihar. Nem értem, miért játszottak a srácok alig egy órát . Valószínűleg a gázsival függ össze, vagyis a szervezők és a zenekar menedzsmentje közötti alku eredményével. Bár az első nap amúgy is közmondásosan a legnehezebb, szervezési szempontból teljesen sikerült. A kemping mindössze öt percre volt a koncerthelyszíntől. Hamar az is kiderült, hogy a fesztiváli étel-ital árak olcsóbbak, mint a közeli osztrák „kocsmákban”. Ez határozottan meglepő, hiszen Európa-szerte a fesztiválokon belül az étel és az ital általában akár 50%-kal drágább a helyi kínálatnál. Nem emlékszem fesztiválra, amely ilyesmivel kitűnt volna. Talán éppen a Rock The Lake egyedülálló ebben a tekintetben, és ez rendkívül jól jövő védjegy lehet, amellyel a szervező a jövőben sikeresen versenyezhet a többi európai fesztivállal! A fesztivál különlegessége az is, hogy rendkívül színes palettát kínál műfajilag sokféle előadóból a rock és a metal különböző alágaiból, a glam rocktól egészen az extrémebb formákig, mint a hardcore, a death metal és/vagy a metalcore.
Átaludt éjszaka után a fesztivál második napjának nagyon hideg reggelére ébredtünk. Nem csoda. Karintia osztrák végén ébredtünk, ráadásul a nyár végén! Az első zenekar, amelynek át kellett volna melegítenie a didergő csontjainkat, a Flying Age lett volna, de lemondták! Utánuk így 13 óra 45 perckor a Suzie Cries For Help lépett fel, amellyel a mi topogó Suzánk semmiképp sem akart azonosulni. A Nickelback-féle modern melodikus rockerek szerencsés nyitánynak bizonyultak a fesztivál második napjához. Szerencsére Bidovec kollégába időnként beköltözik a zenei guru igazi pedigréje, így Bojan „atyai” hangon rám szólt, hogy a Vanity Inket semmiképp se hagyjam ki. A finn zenekart az átlag fölé a megvadult, hiperaktív énekesnő emeli, aki a rendkívüli mozgékonyság mellett pofátlanul csiszolt hanggal is rendelkezik; még az elődöknél is szerencsésebben állította talpra az embereket. A csapat intenzív fellépése olyan hatásosnak bizonyult, hogy még a tágas színpad is kicsinek tűnt ehhez a hihetetlenül jókedvű bandához. A gitáros többször beugrott a „fotóárokba”, és az első sorokban állókkal szórakozva dobta fel a produkciót. Glam sminkkel megspékelve, a zenekar a The Beatles iránti nagy tiszteletét is megmutatta, amikor feldolgozta a legendás liverpooli kvartett egyik dalát!
17.45-kor elindultunk megnézni a kis színpadot! Ott már a Latexx Teens randalírozott! Eredetileg olaszok! Ők természetesen imádják a „sleaze”-t! Olyan is a megjelenésük! A kinézettől függetlenül a zenéjük afféle stílusgulyás a Marilyn Mansontól a Sex Pistolsig. Érdekes, nem? A talán kevésbé meggyőző fellépés – legalábbis a stílusban szinte összeférhetetlen zenei retorika túlzott keverése után – újra a nagy színpad elé lőtt vissza minket, ahol már szilárdan állva és mélyen lihegve vártuk, hogy színpadra lépjenek a svéd „rock n’ roll cicák”, a Crucified Barbara! A Barbaráknál váratlan újdonság: mi, első sori fotósok ugyanis csak az első hangfalsorig mehettünk a képekkel! A színpad közepe felé semmiképp nem mozdulhattál! Mindössze 40 perc a forró és kacér svéd rock n’ roll csődörlányoknak! Ha ehhez hozzászámolod a gitárhangolással és a dobok beállításával elment időt, a zenekarral töltött idő messze túl rövid volt. Ez a csapat női kollektívaként valóban az egyik legmeggyőzőbb a koszos glam rock n’ roll változat terepén! Jól „elnnáspángoltak” minket ezek a csajok! Így követték egymást a műsorban a dalok: Wasted, Don’t Play Me Hard, Rock And Roll Bachelor, az Eurovíziós Heaven And Hell, Loosing The Game, I Need A Cowboy From Hell, majd Going Down. Mindenképp lelkesítő fellépés, rengeteg kitörő energiával, amellyel a lányok bőven el vannak látva. A nap zárásaként megnéztük még az osztrák Belphegort, akiknek azon kívül, hogy osztrákok, magához a fesztiválhoz nem sok közük volt. Legalábbis zenei irányultság tekintetében.
Ha az első nap az ismerkedés napja volt, a második a tökéletességé, a harmadik napot a késések, cserék, technikai hibák és lemondott fellépések jellemezték. Nagy bánatunkra megtudtuk, hogy jó pár zenekar kiesik: Forever It Shall Be , Devastating Enemy, Unzucht, Motorjesus és Illdisposed. A harmadik napig az időjárás a lehető legkedvezőbb volt hozzánk! Vagyis eső és túlzott hőség nélkül. Az első kiesett bandák közötti időt ezért egy helyi falusi vendéglő meglátogatására használtuk, ahol egyúttal az első időjárási összeesküvést is átvészeltük. Szóval eső! A színpad alatt újra szemtől szemben álltunk az Ass-tronavts zenekarral. Őket 14.00-ról 16.00 óra 10 percre tolták. A melodikusan megfunkyzott rockzenekar hevesen és kompromisszumok nélkül nyomta, remekül kihasználva a lehetőséget, hogy bemutatkozzon a fesztivál népének.
Megértük a Kissin’ Dynamite-ot is – német hard rock/glam metalosokat, akik az idei év későbbi részében európai turnéra indulnak a német power metalos Primal Fear előzenekaraként. Nem túlzok sokat, ha azt mondom, hogy a Kissin’ Dynamite, a viszonylag tejfogas külsejük ellenére, valószínűleg a fesztivál legkarizmatikusabb zenekaraként mutatkozott be. A színpad egyszerűen kicsi volt nekik, hiszen bolondozásaikhoz minden rendelkezésre álló centimétert felhasználnak. A színpadi monitorokat sem kímélték. A Terminátor-film nyitó főtémáját saját szerzeményű rockdinamit-csokorral toldották meg, amelyet a Run For Your Life, Metal Nation, Steel Of Swabia, Metal Nation, My Religion és Supersonic Killer című dalok képviseltek.
Nem sokkal a törekvő német kvintett után színpadra „bődültek” a szlovén Elvis Jackson, akiknek a csínytevéseikkel sikerült a már amúgy is felajzott közönséget még magasabb szintre emelniük. Az énekes, Buda megint túlpörgött! Mint egy igazi forgószél, mint a Looney Tunes országúti futóját kergető Wile E. Coyote, akinek sosem fogy el az energiatartaléka! A közönség jót szórakozott a vakmerő akrobatikán, a „pogózáson” és az egyedi, de valójában leghitelesebb „crowd surfingen”. Szokás szerint az Elvis Jackson most is felvonszolt a színpadra egy felfújt fürdőmatracot. Rárakták az első kéznél lévő áldozatot, a fesztivál egyik megőrült látogatóját, és útnak engedték a színpad alatt sűrűsödő nézőtér vállain! Az Elvis Jackson most is, könnyes szemmel is tízesre értékelhetően, begyűjtötte a jussát a bravúros fellépésért. A hiba csak az volt, hogy a vécépapírtekercseket a fesztivál végén dobálták el, amikor már tulajdonképpen senkinek nem kellett. Jazzt akartok? Micsoda jazzt! Nincs vége a gúnynak, amikor a jazzes ígéretek helyett lecsapnak egy Slayer-riffet! A „hazai” zene élvezete után átköltöztünk az alsó színpadra, ahol a Neaera várt volna minket! De nagy bánatunkra technikai bonyodalmak nélkül megint nem ment. Húsz percet áldoztak fel a hangolási nehézségekre. A Neaerának nem sikerült megoldania a hangproblémákat. Ezek végigkísérték az egész fellépést, az énekes pedig higgadtan kommentálta a súlyos hangzásgondokat így: „Fuck you all!”. Reméljük, hogy ez nem a szervezőnek szólt, hiszen a dolgok teljesen egy tipikus euró-fesztivál követelményei szerint zajlottak. A Neaera nagyjából egy órát játszott! Dőlt belőlük az energia. A koncert alatt a rajongók természetesen igazi halálfalat csináltak, és ahogy várható volt, „mosh pitelték”. A kis tér, amelyet szétfeszített az energia minden voltja! Szerintem a Neaerának nagyobb színpadon kellett volna fellépnie, mert a remek produkciójuk így sokkal nagyobb kifejezőerőt kapott volna! Ez leginkább az énekesen látszott, akit a kis színpad nagyon korlátozott. Ezért kitalált egy megoldást, és pár vakmerő ugrást adott elő a közönségbe, amelyen természetesen lelkesen „szörfözött”. Egyébként is a német deathcore-csibészek egyedülállóan összeszokottak, és bravúrosan működnek együtt. Ez egy olyan zenekar, amelynek nagy színpad kell, hogy kiteljesedjen, ahogy az dukál.
A harmadik nap lezárult! A fesztivál érdekessége az is volt, hogy nem lehetett 10,00€ értéknél több bonot venni. Valószínűleg ez is egy újabb módja a környezet- és természetbarát fesztivál védjegye marketingjének. A fesztivál nagy pluszja volt, hogy a mellékhelyiségek folyóvizes konténerekben voltak elhelyezve! Ami a személyzetet illeti, a fesztivál logisztikai lebonyolításáról gondoskodó személyzet ebben az esetben az egyik legkedvesebb az euró-fesztiválok közül. A metal különböző válfajait, az alter rockot, a skate punkot, valamint a „core” végű műfajokat kedvelőknek a Rock The Lake fesztivál meglátogatása a jövőben is kötelező. A fesztivál ökológiai beállítottsága ellenére a látogatók többsége a szemetet a kempingben hagyta ahelyett, hogy zsákokba szedte volna, így a kemping a végére szeméttelepnek tűnt. Közben igen érdekes megállapítás volt, hogy a fesztivált nagyon szerényen látogatta a szlovén közönség. A viszonylagos közelség ellenére. Sachsenburg a szlovén fővárostól mindössze 154km-re van. A jegyárak pedig egyszerűen hihetetlenek a megfizethetőségükben! A Rock The Lake igazi tanulság a szlovén fesztiválszervezőknek! Főleg, ha hozzászámolod az ökológiai hangsúlyt, tekintettel a tőke ésszerű befektetésére az osztrák tartomány turisztikai kínálatának fejlesztésébe és előmozdításába. A fesztivál végén kivételes érzések töltöttek el minket. A néhány technikai viszontagság – emiatt késtek a zenekarok a színpadról –, a pár lemondott fellépő és a fesztivál utolsó napi esőzése ellenére is annyi más pozitívum emelkedett ki, hogy a mérleg nyelve biztosan jövőre is elcsábít minket Sachsenburgba!
fotók: Martin Prezelj
szöveget szerkesztette: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
