Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Vodice / Kulturni dom / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 09. 14.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 0,00 € (ingyenes belépés)
Jó néha kimozdítani a seggünket Ljubljanából valamelyik vidéki zugba, ahol megáll az idő, és szembejön az ember azzal az ártatlan naivitással, azzal az eredetiséggel, amikor a „rossz helyen” fogad a biztonsági őr, ráadásul még a szlovén hegyek lapját is magán viseli, és kedvesen elkéri tőled az öngyújtódat, hogy „rágyújtson” egy nehezen kiérdemelt cigire,… Mondjuk úgy, hogy itt az emberek még mernek remélni, ellentétben a fővárossal, amely egyre inkább az őrjöngő orkok fészkévé válik. Főleg, ha egy pokoli hét van mögötted, ez a kontraszt még intenzívebben talál el. Csak egy dolog jár a fejedben. Teljes kikapcsolás!
Vodice és a rockfesztiválja! Zseniális! A második egymás után, vagyis még fiatal fesztivál. Öt zenekar, headlinerként az Adammal, a felsorolásban pedig többek között a folk metalos Breznóval. Vonzóan hangzik! Nyolc óra van, kicsivel múlt nyolc, a vodicei Kulturni dom termében még vidáman zúg és sistereg minden, az L.S.D. – »Lepi slovenski dečki« a hangszereiket hangolják a megfelelő üzemi hőmérsékletre. Talán páran közületek már összefutottak a zenekar nevével a Vala 202 „Imamo Dobro Glasbo” című 2011-es válogatáslemezének köszönhetően, amelyen rajta van a Rit pa srajca című szám is – a fiúk természetesen most is lenyomták. A srácok punk rockot, rock n’ rollt tolnak, a lényeget tekintve nem a spanyolviaszt találják fel. A legjobban a morgós ének csíp bele, amely az üvöltésével visszalökött minket a Kulturni dom küszöbéig. A fiúk szilárd előadók, a külsejükkel egyáltalán nem foglalkoznak. A széldzseki, főleg a piros, nem való a rockzenébe, hacsak nem a „Gasilec Samo” rajzfilmek ihlettek meg. De oké. Az alternatíva sok mindent elbír.
A Manana rock- és metal-örökzöldek feldolgozásából állította össze a repertoárját. A zenekar főleg az elején tartotta fenn a szilárd hangulatot, ami folyamatosan lekötött vagy 100 kíváncsiskodót a színpad előtt – ők az ismert slágerek ritmusára mozogtak. A felállásból egyértelműen kiemelkedik a bal oldalon álló (a színpad felé nézve) fiatal gitáros. Kinézetre biztosan nincs 20 éves. A vezeték nélküli gitárrendszer, a Gibson Les Paul, de főleg John Norum szólójának pontos lemásolása a The Final Countcown (Europe) című számban, és a merészség, hogy a srác ilyen szilárdan nekiáll Gary Moore, Slash és Brian May szerzeményeinek, arról tanúskodik, hogy olyan tehetségről van szó, aki a zenekarbeli társait már rég maga mögött hagyta, és hamarosan máshol kell új kihívást keresnie, hogy kamatoztatni és fejleszteni tudja a nagy tehetségét. Tehetség, aki ráadásul mindent nagyon komolyan vesz. Le a kalappal a srác előtt! Az egyetlen tényező, ami kicsit rontott az összképen, időnként az ének volt, mert sokszor legalább fél hanggal elcsúszott a helyes dallamtól. Ennek nincs köze az énekes hallásához, abból biztosan nincs hiány, inkább a színpadi hangosítás sajátosságaihoz, ahol az ének a keverésben láthatóan alulmaradt. Az énekes a színpadon nyilván nem hallotta a többi hangszert, és az ideális dallam elveszítette a helyes irányt.
A Ne Še, egy érdekes nevű zenekar, amely tulajdonképpen semmit sem mond, vodicei, és 2005 óta működik. Tavaly adták ki az első lemezüket, az »Iluzija« címűt. A saját zenének és a színpadi »imidzsnek« karaktere van. Ha gyorsan elemzed az egészet, nem helytelen az összehasonlítás, hogy a Ne Še a melodikus metal dallamosságára játszik, amit – legalábbis a billentyűk kifejezőerejét nézve – szimfonikus elemmel is megfűszereztek. Bár fiatal zenekarról van szó, elég ravasz ahhoz, hogy szentül higgye, mennyire fontos a színpadi megjelenés. És ez így is van rendjén. A Rock N’ Roll ebből a szempontból mindent elbír, kivéve a síbakancsot, pardon, a síapkát és a sálat. Kicukrozott rockerek piros ingben, lenyírt ujjú kesztyűben, amiből kikandikálnak az ujjacskák, zselézett rövid frizurák, emo-tekintetek,… Nem semmi ravaszság. De természetesen elsősorban a zene számít. A saját zene, persze. A Ne Še pedig metalriffeket tol, amelyeket – ahogy említettem – szimfo-power-folk komponensek terelgetnek. Tehát a finn zenekarok trendi trükkjei, de persze figyelembe kell venni, hogy a zenekarnak van érzéke a fej és a farok formájához, a kiemelt refrénhez, ami elterelő figyelmet kelt. Vegyes női–férfi ének, fuvolával kiegészítve. Nagyon ígéretes. A srácok még nagykorúak sem! A zenekarban megvan a potenciál, és a jövőben a megfelelő lépésekkel megtörheti a jeget, hogy szélesebb ismertség mezejére lendüljön. A zenekar barátságban van az Avvennel. Mindkét együttes fellépett a fesztivál első kiadásán, vagyis tavaly. Erre az alkalomra a Ne Še különleges vendégeket hívott a színpadra. Az Avven énekese és gitárosa, Primož Lajovic mellett a Brezno egykori tagja, Ana Novak egészítette ki a színpadot hegedűn. Így kibővült felállásban adták elő az Avven Vvile című számát. A repertoárból meglepetés volt az Uriah Heep-klasszikus, a Lady in Black feldolgozása is, pontosan ezt a számot játszotta annak idején a náluk később színpadra lépő Brezno is.
Szlovén folk metalosok, akik már egy ideje sikeresen száguldanak tovább megújult csapattal, Sara énekesnővel és Evával fuvolán és sípokon, míg a mag – Katarina (billentyűk), Mitja (basszusgitár), Max (gitár), Luka (gitár) és Matej (dob) – változatlan maradt. A zenekar a várakozásoknak megfelelően ledarálta a bevált saját anyagot, amelyben többek között a Glasnik, a V nebo, a Dolina, a Žanjica, a Krst, a Solze és a Zarja szerepelt, és nagy előrelépésre hívta fel a figyelmet, ezért reméljük, hogy a stúdióbeli első lemez tényleg nincs már messze. A színpadon egyszer még feltűnt a zenekar egykori tagja, Ana Novak hegedűs. A Brezno az Aperion mellett az a zenekar, amely a legmerészebben öntötte a szlovén népdalt a szlovéniai színtér metalzenéjébe, ami viszont a bőséges szimfonikusság miatt kicsit kevésbé van előtérben, mint az Aperionnál. Újabb kompakt és mindenben sikeres fellépés, ahol nincs mit szőrözni. Bevált recept.
Éjfél után járt az idő, és a késői óra meg a másnapi halaszthatatlan kötelezettségek miatt a RockLine csapatának újságírói fele sajnos korábban kénytelen volt elhagyni a helyszínt. Az Adam olyan zenekar, amely az eklektikusság kihívó hatókörével és a szigorúan meghatározott artizmusával híres. Peter Dekleva, a zseniális gitáros mellett az Adam csapatában kiváló az együttélése annak a kvartettnek, amelyet a teremin szerelmese, az Anavrie énekese, Damir Lisica, Anej Kočevar basszusgitáros és Gregor Jakac dobos egészít ki. Kiváló alternatív rockzenekar, amely mer kísérletezni és új zenei horizontot nyitni, a beszámolók szerint újabb kiváló koncertélménnyel szolgált. Az Adamot ezekben a percekben az egyik legátgondoltabban megszólaló szlovén rockformációnak tartják, ezért örömmel élünk az első igazi lehetőséggel, hogy végigélvezzük a teljes koncertjüket. Addig is reméljük, hogy megelégedtek a zenekar fellépéséről készült koncertfotó-galériával.
A kettes számú Rock Fest Vodice teljes sikert aratott. Reméljük, hogy megmarad a színtéren, fejlődik, nő és erősíti a pozícióját a térben, valamint egyre ismertebbé és elismertebbé válik. Jövőre újra találkozunk Vodicében! Köszönet Yowdának, a mesternek is a remek fesztiválhangzásért!
Képgaléria
