Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Batuje / Športni park / Szlovénia
A koncert dátuma: 2015.07.17.
Látogatók száma: 2000
Jegyár: 10,00€
Az idei Rock Batuje fesztivál kínálatában öt olyan előadó kapott helyet, akik a klasszikus rock’n’roll, hard rock és heavy metal hagyományát képviselik, mégis egyértelmű stílusbeli és művészi különbségek húzódnak közöttük. Ajdovščina környékére így tévedt be az ígéretes ljubljanai Pyroxene, az ajdovščinai Madbringer – a Pomaranča örökségének elkötelezett játszói -, de jutott hely a szlovén rock doyenjének, Pero Lovšinnak, valamint az újra összeállt Šank Rocknak is. A pontot az i-re a svéd hard rock és heavy metal revivalista Bullet érkezése tette fel. Mindezt mindössze 10,00€-ért.
Este nyolckor még kongott az ürességtől a helyszín, a színpadot azonban már elfoglalta a Pyroxene. A program legalább fél órával korábban kezdődött, mint ahogy meghirdették. A Pyroxene a régi és az új iskola érdekes, szokatlan keveréke. Izgalmasan önálló hangzást építenek, és a hallgatót hamar zavarba ejtik, pontosabban összezavarják, amikor a Judas Priest, a Black Sabbath és a Thin Lizzy hatását hallja ki belőlük, a riffek pedig gyorsan a thrash metal felé is elkanyarodnak. Korrekt, nagyon szolid fellépés volt a középpontban az extrémen sikoltozó Jan Tehovnikkal (Lene kosti), és szép reményekkel kecsegtet a jövőre nézve. A zenekar ugyanis a stúdióalbum felvételére készül, amelyre valamikor a jövő év elején számíthatunk. Kár, hogy nem volt több közönség, mert ez a banda egyértelműen megérdemli a figyelmet.
Amikor a színpadon már a Madbringer játszott a Pomaranča örökségét felelevenítő repertoárral, a jelenlévők többsége továbbra is inkább a söntések közelében maradt. A zenekar még a színpadi öltözékével is a nyolcvanas évek első felének hangulatát próbálta megidézni, amikor a Pomaranča felkavarta az állóvizet az egykori jugoszláv rockszíntéren. Főleg a hangmérnököt kell megdicsérni, aki remek hangzást „rendelt” a zenekarnak a fellépéshez. A basszusmenetek kiválóan markoltak. Néhány részen az összeszokottságot még csiszolni kell, de a Madbringer így együtt is nagyon tisztességes, szívből jövő szórakozást nyújtott mindazoknak, akik szeretik egy a hazai föld egyik legfontosabb hard rock és heavy metal zenekarának legendás hangzását. Felcsendült többek között az Uniformiranci, a Moli, a Šminka, a Moja Smrkljica, a Goba zla, a Soldat, a Madbringer, a Your Eyes Call Me Back To Tokyo, a nagy finálé pedig a Krvave čipke volt.
Pero Lovšinról felesleges szót vesztegetni. A pasi a színpadra született. A népszerűvé vált slágerekkel teli repertoárját, amelyet mindkét ujjából kirázott, mintha mi sem lenne természetesebb, kiegészítette az aktuális stúdióalbum, a „Za spremembo” (2012) néhány száma is, és ezzel nagyobb tömeget vonzott a színpad elé, akik vidám hangulatban ünnepelhették a szlovén rock ikonját. Pero a híres szalmakalapjában és napszemüvegében teljesen belefeledkezett a ringatózás és hintázás szerepébe, miközben a jellegzetes énekstílusa kiváló támogatásra talált a remekül összeszokott Španski borci csapatában. Pero a maga nemében egyedülálló ász, és ezt senki nem veheti el tőle.
Bár a Šank Rock az utolsó fellépőként volt meghirdetve, az utolsó pillanatban nyilván változtattak a programon, így közvetlenül Pero Lovšin után léptek színpadra. A nyitó ütés egy remek új szám, a Restart volt (ez már a kapun dörömböl, hogy rendszeresen csatlakozzon a zenekar vasrepertoárjának klasszikusaihoz), amely gyorsan átfolyt a Rokerjiba, és fokozatosan az idei Rock Batuje csúcspontjává emelkedett. A színpad előtt a fesztivál addigi legnépesebb közönsége gyűlt össze. A Šank Rock, amely új ifjúkori virágzását éli, és Zuljannal a felállásban tért vissza, rutinos vén macskákból áll. Szétveti őket a felesleges energia és a színpad utáni vágy. Átgondolt fellépés, Matjaž Jelen határozott, átütő éneke a kötelező évődéssel és a közönséggel való játékkal, rendkívül dinamikus események sorozata, és mindenek felett kiváló összeszokottság és színpadi kivitelezés. A „Šankoti”-val folytatott hajcihő csúcspontjai? A Metulj és a Pravljica o mavričnih ljudeh.
A Bullet tulajdonképpen igencsak hálátlan szerepet kapott. Jócskán éjfél után léptek fel, és mivel a közönség kevésbé ismeri őket, a „Šankoti” fellépése után sokan elhagyták a helyszínt, vagy átvitorláztak a söntésekhez, ahonnan távolról nézték a svédek koncertjét. A Bullet profik. A koncerten minden mozdulat tökéletesen kitanult, és minden másodperc is. Felesleges másodperceket nem kapsz. Annyit kapsz, amennyit fizetsz. Az ötös főleg az AC/DC-ből és a Judas Priestből merít ihletet, kisebb mértékben a Thin Lizzyből és az N.W.O.B.H.M. mozgalom bandáiból. Revivalisták tehát, akik nem találják fel a spanyolviaszt a színtéren. Hasonló csapatokkal együtt 2010 körül bukkantak fel. A revivalizmus eme falangjába gond nélkül besorolhatjuk a Vanderbuyst, az Enforcer vagy a Steelwing nevű zenekarokat. Hell Hofer éneke extrém magas, a rikoltozása tépte a dobhártyákat, a banda pedig az aktuális album, a „Storm of Blades” (2015) címadó számával nyitotta a koncertet, majd a fellépésen felcsendült még többek között a Riding High , a Rolling Home, a Pay the Price, a Turn It Up Loud, a Dusk Til Dawn, a Stay Wild, a Hammer Down, a Bang Your Head és a Bite the Bullet is.
A kiváló, magabiztos fellépés élvezetét rontotta a felismerés, hogy a tömeg fokozatosan szivárog el a helyszínről. A végére a színpad előtti sorok teljesen megritkultak. A zenekar ezt a színpadon persze nem engedte magának észrevenni, ami becsületes és profi hozzáállás. Ezért gratulálni kell nekik. Időnként azért zavaró volt, hogy néhány frázis és motívum túlságosan hasonlít a korábban idézett, úttörő rock’n’roll zenekarok már feltalált örökségére, de a rutin, amelyben nagy szív és a zenének való odaadás is érződött, mégis uralta az estét, és a Bullet különleges koncertattrakciónak bizonyult, amely meg tudja győzni a közönséget.
A fesztivál kiindulópontja kiválóan meg volt alapozva. Az a szemrehányás, hogy ugyanabban az időszakban túl sok minden történik egyszerre, nem állja meg a helyét. A jegyárak ugyanis szimbolikusak voltak, ezért egyenesen felfoghatatlan, hogyan lehetséges, hogy a fesztiválon még 2000 embert sem sikerült összeszámolni. Minden rendben volt. A zenekarok kiválasztásától a barátságos sörárakon és a parkolón át egészen a sátorozásra kijelölt helyig. Mindenről gondoskodtak „tip-top” módon. Csak az emberek hiányoztak a semmiből. Reméljük, hogy a fesztivál megmarad, a szervezőt pedig minden dicséret megilleti a hitéért és a dacolásért!
Képgaléria
