Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Bécs / Viper Room / Ausztria
A koncert dátuma: 2015. 12. 11.
Látogatók száma: 250
Jegyár: 19,00€ (elővételben) / 22,00€ (a koncert napján)
A Rage legendás hamburgi heavy metal banda, amely 1984 óta van jelen a színtéren. Hosszú pályafutása során számos reinkarnáción mentek át. A felállás minden megtestesülésében az egyetlen állandó a zenekar főnöke, Peter „Peavy” Wagner neve. A csapat karrierje egyik legnagyobb megrázkódtatását idén élte át, amikor derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy az a kivételes fehérorosz zenei géniusz és multiinstrumentalista virtuóz, illetve Peavy útjai szétváltak. Peavy így feloszlatta a Rage-et, amelyet addig trióban a dobos Andre Hilgers egészített ki. De csak átmenetileg. Először két régi Rage-cimborát, a gitáros Manni Schmidtet és a dobos Cris Efthimiadist hozta újra össze a Refuge nevű formációban, amelyet azzal a céllal alapítottak, hogy a klasszikus, „eighties” Rage-anyagot játsszák, később azonban, még idén, Peavy úgy döntött, hogy újra életre kelti a Rage-et is. Teljesen új felállásban.
Ez a csapat biztosan sosem fogja túlszárnyalni a zenekar legtermékenyebb korszakát, amely nagyjából 2000-től tartott, és idén az év elején zárult le. Peavy a hiányzó posztokat a spanyol gitáros Marcos Rodriguezzel és a görög származású dobossal töltötte be, akit Vassilios Maniatopoulosnak hívnak, becenevén Lucky. Utóbbi éveken át dobtechnikusként dolgozott a Rage egykori dobosánál, Chris Efthimiadisnál. Az újjáalakult Rage így új időkben játssza a főként a kilencvenes években született anyagot. Mintha csak megrendelésre. Idén telik el 20 év a kivételes „Black In Mind” album (1995) megjelenése óta, így Peavy úgy döntött, hogy az új turnét az album 20. évfordulójának szenteli. Az új turné repertoárja logikusan e kultikus Rage-lemez dalainak többségére épül. Így történt ez Bécsben is.
Arra, hogy az olyan német power metal, mint a „Rage-féle”, már nem rózsás időket él, mint tíz évvel (és még többel) ezelőtt, már maga a siralmas előzenekar-felhozatal is felhívta a figyelmet, amely őszintén szólva még egy maroknyi szerzői újítást sem tudott összehozni. Az In Chaos, a nevetséges (sőt, fehér) rongyokba bugyolált német fiatalok úgy mutatkoztak be, mint egy süllyedő, ámokfutó, ittas kalózhajó. Az ő helyükön a görög Emerald Sunnak kellett volna fellépnie. Szólók nélkül. Masszív riffekre épített hangulatépítés, nevetséges vokálokkal, amelyekről nem tudtad eldönteni, hogy growlolni akarnak-e vagy medveként morogni. Nem járt jobban az sem, amikor a bécsi Veil Of Deception foglalta el a színpadot: „modern” metalosok dallamos, tiszta énekkel. Generikus és kifejezéstelen. A svájci hard rockerek, a Maxxwell sem rendelkeztek szemernyi szerzői önállósággal sem, ennek ellenére érezni lehetett, hogy a srácoknak jócskán van a hátuk mögött tapasztalat és kilométer, hiszen kompakt, profi műsorukkal alaposan megmelegítették az első sorokat.
A bécsi „viperaszoba” egyébként rendkívül kellemes klubhangulatában szép számú közönség várta a Rage fellépését. Ilyen forróságra tényleg nem lehetett számítani. A közmondásosan hűvös osztrákok ugyanis kiváló, nagyon átélt fogadtatásban részesítették az új Rage-et. Az első sorokban egy szép tömeg remekül énekelt együtt Peavyvel és társaival. A zenekar a koncert első (jó) felében kizárólag a „Black In Mind” album dalait játszotta. A igazi Rage-rajongó álma tehát valóra vált. A „Black In Mind” dalait négyesben adták elő, ahogy a Rage az album keletkezésekor is működött. A kisegítő tag nevét, aki később lelépett a színpadról, nem sikerült elcsípnem. Az elején Peavynek voltak gondjai a magassággal, főleg a nyitódalnál, a Black In Mind-nál érezhetően „elfogyott” a hangja a legmagasabb fekvésekben, de később bemelegítette a hangját, és több mint tisztességesen végigvitte az énekes teljesítményt. A szemek az új gitárosra, Marcos Rodriguezre szegeződtek. Szolid, teljesen szolid és korrekt. De az ember szívesebben látott volna a helyén egy rutinos gitárost, Peavy egykorú társát, mint például Manni Schmidtet. Bár a szólókban Marcos is bebizonyította, hogy nagyon jó gitáros, a koncert alatt zavaró volt az állandó majmolás, a grimaszoktól teli, fintorgó arcok, sőt, egyenesen a pózolás és a magamutogatás. Peavyt mint profit ez láthatóan semmiben sem zavarta. Majd meglátjuk, mennyi ideig fogja tűrni ezt a majmolást. A Rage-nek erre tényleg nincs szüksége.
A több mint korrekt fellépés és az álomszerű setlist ellenére – amelyet később a „Ghosts” (1999), a „13” (1998), a Welcome to the Other Side (2001) és az „End of All Days” (1996) dalai, a többé-kevésbé várt Down az „Unity” (2002) albumról, valamint a Suite Lingua Mortis V betétként játszott No Regrets tétele a „Speak of the Dead” (2006) lemezről egészítettek ki – nem tudtál szabadulni az érzéstől, hogy a banda elvesztette egykori lendületét és tüzét, hogy ez afféle névkopás, és persze egy lépés hátra, ha nem egyenesen lefelé.
Peavy mindkét cimborája és odaadó katonája rendkívül olcsón dolgozik Peavynek. A zenekar a hivatalos merchandise árait is zuhanórepülésbe küldte. A kétszínű nyomású rövid ujjú pólók mindössze nevetséges 15,00€-ba kerültek. Lemezt 2015-ben nem adnak el, pólókkal viszont jól lehet keresni. És a banda ezt nagyon jól tudja.
Majd meglátjuk, merre sodorják a zenekart az új idők. Új EP-t jelentettek be, vagyis készül az új anyag. Amíg az meg nem jelenik, előre ítélkezni jogtalan. Hagyjunk hát időt az időnek. A koncert szép volt, főleg a kiváló setlist miatt. Ez is valami. Egyelőre.
Setlist
1. Black in Mind
2. The Crawling Chaos
3. Alive but Dead
4. Sent by the Devil
5. Shadow Out of Time
6. In a Nameless Time
7. Until I Die
8. The Price of War
9. All This Time
10. Over and Over
11. Back in Time
12. End of All Days
13. Suite Lingua Mortis V – No Regrets
14. Love and Fear Unite
15. Down
—ráadás—
16. Higher Than the Sky
Képgaléria
