Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. 03. 18.
Látogatók száma: 600
Jegyár: 29,00€ / 32,00€
Valamivel nyolc után a meglepően szép számú közönség előtt lépett színpadra a brazil Shadowside, és megmutatta, hogy az egyetlen egzotikus dolog bennük az, hogy Brazíliából jönnek, és hogy a zenekart Dani Nolden énekesnő vezeti. A Shadowside ugyanis a túl hosszú, negyvenperces szettben jellegtelen power metalt tolt, amilyet minden sarkon hallani. Hogy még rosszabb és még nehezebben emészthető legyen, arról a siralmas hangzás gondoskodott, amely az egyetlen gitárt valahová az elviselhetetlenül dübörgő basszus alá nyomta. Az énekesnő igencsak korrekt hangja, amely szerencsére messze volt mindenféle gothic csicsergéstől, a igyekezet ellenére sem tudott felnőni a feladathoz, a közönség álmos maradt, és csak elvétve jutott a zenekarnak egy-egy taps, amit a Motörhead-klasszikus, az „Ace of Spades” borzalmas előadása után amúgy sem érdemelt volna meg.
De persze most csak a német power metal két mesterére vártunk, az elsőre talán még jobban is, mint a másodikra, hiszen a német nehézsúlyú Gamma Ray a legendás Kai Hansennel nálunk most lépett fel először. Éppen ezért óriási volt a várakozás, és annál jobb volt, hogy a Gamma Ray már az elején, a Power Plant című lemezről a „Anywhere in the Galaxy” című tépős számmal be is váltotta. A közönség az első pillanattól együtt lélegzett az energikus, remekül kiengedett zenekarral, és a négyes játékát többször is megszakította, látható meglepetést okozva a spontán „Gamma Ray, Gamma Ray!” skandálással. A karizmatikus frontember, a német metalszíntér legendája, Kai Hansen nem maradt adós: tökéletesen megmozgatta a közönséget, fantasztikus énekteljesítményt nyújtott, a repertoár pedig remek volt, himnuszokkal, mint a „Men, Martians and Machines”, a „The Spirit”, az „Empathy” és a „Rise”. Kai arcán végig széles mosoly húzódott, a zenekar pedig szinte gyerekes játékkedvet sugárzott a színpadról. Nem hiányozhatott persze az ugrálás, a felmászás a dobfelszerelés két oldalán álló emelvényekre (az új dobos, Michael Ehré mellett), Dirk Schlächter basszusgitáros „manowaros” pózolása, és a „Judas Priestes” csípőingatás sem. Utóbbi, no meg a Kai Hansen/Henjo Ricther páros gitárharmóniáinak ragyogó előadása váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. Mivel a Gamma Ray épp most adta ki az új „Master of Confusion” EP-t (a kritikát elolvashatjátok ITT), két vadiúj dalt is kaptunk: a címadót és az „Empire of the Undead”-et, amelyek a meglehetősen átlagos To the Metal! után új Gamma Ray-tépőt ígérnek. Kai és bandája a plafonig emelte a közönséget, amikor Kai a híres gitárbevezetővel beharangozta a vasból való Helloween-klasszikust, a „Future World”-öt, majd a közhelyes és átlagos metal-ódával, a „To the Metal”-lal köszönt el, végül a fantasztikus „Send Me a Sign”-nal nagy stílusban végleg lezárta a műsort.
A Helloween veteránjai fél óra készülődés után igencsak díszesen léptek színpadra. A kötelező AC/DC-himnusz, a „For Those About To Rock (We Salute You)” átment az élőben előadott „intróba”, a „Wanna Be God”-ba, a Tökösök pedig álcaháló mögül léptek elő. A posztapokaliptikusan lerombolt színpad, amelyet gázmaszk mögé bújtatott tökök díszítettek, azt jelezte, hogy a tökös katonák egy új világ urai lesznek, a Helloween mégis egy fantáziavilágba taszított minket az új, Straight Out of Hell lemez első kislemezével (RockLine-kritika ITT), a „Nabatea”-val. Ez az epikus, „darkos” hangulatával élőben még jobban meggyőzött, mint lemezen, és kár, hogy a rendkívül ígéretes kezdetet a Helloween később kissé elrontotta a szerencsétlenül megválasztott repertoárral. Az átlagos aktuális albumról egyből öt számot kaptunk, sajnos épp azokat, amelyek nem a jobbak közül valók. A „Live Now!” és az unalmas „Hold Me In Your Arms” helyett sokkal jobb választás lett volna például a „Burning Sun” vagy a „World of War”. A Helloween azonban így is bal kisujjból a levegőbe emelte a közönséget már az elején, a mindig élő klasszikus, az „Eagle Fly Free” kiváló előadásával. Itt ki kell emelni, hogy Andi Deris egész este nagyon magabiztos volt, pedig az énekével a múltban már okozott csalódást. Most úgy ment, mint a karikacsapás, még ha a legmagasabb sikolyoknál többször segített is neki a keverőpult, de sokat mond, hogy a Kiske-korszak számaival is elfogadhatóan megbirkózott. Ezután a kiváló kivitelezés, a jó hangzás és a mindig remek kedvében lévő Markus Grosskopf és Michael Weikath (mozdulataik, pózaik és őrült fintoraik senkit sem hagynak hidegen) ellenére kissé lelassította az energiát a 7 Sinners albumról a „Where the Sinners Go” és az újdonság, a „Waiting For the Thunder”, ám ezután jött az este első csúcspontja, a Time of the Oath acélos kínzója, a „Steel Tormentor”, amelyet csak a felesleges és értelmetlen dobszóló rontott el Dani Löble jóvoltából, aki újabban egy négy bőgődobból álló erődítmény mögött ül. Teljesen felesleges és túlzottan pózolós volt. Szerencsére Weiki „I’m Alive”-ja és az hihetetlen „Falling Higher” helyrehozta az ízeket. Tényleg kár, hogy a kilencvenes évek Helloweenje ennyire háttérbe szorul. Derisnek ezek a számok láthatóan testhez állnak, a Master of the Rings–The Time of the Oath–Better Than Raw remek triója pedig a legjobbak közé tartozik, ami a kilencvenes években a heavy metallal történt, és igazságtalanul elfeledett korszak. Ebből a szempontból a Helloween sokkal jobban lenyűgözött a Hellish Rock turné első etapján. Mindazonáltal túl nagy szemrehányást nem érdemelnek, hiszen elsősorban energikus játékukkal és szimpatikus színpadi megjelenésükkel nyűgöznek le, ezúttal pedig főleg Deris remekelt a Kiss-pólójával és Gene Simmons-utánzásával, még inkább pedig azzal, hogy a „Power” alatt nem húzta a végtelenségig a közönséget agyonrágott poénokkal. Az első ráadásban a Helloween felgyújtotta a termet a fertőző „Dr. Stein” slágerrel, a legtürelmetlenebbül várt pillanat pedig kétségkívül a zárás volt, amikor régi barátaikhoz, pontosabban Markushoz és Weikihez ismét csatlakozott Kai Hansen. A srácok első osztályúan lenyomták az örökbecsű Halloween csokrát (kár, hogy nem teljes egészében, mint az első turnén), még inkább lenyűgözött viszont a visszatérés az elsőlemezhez, a Walls of Jerichóhoz a „How Many Tears” és a „Heavy Metal (Is the Law)” révén. Hihetetlen előadás, elsősorban a fantasztikus Kainak köszönhetően, aki akkor borzongatott meg igazán, amikor Weiki mellé lépett, és együtt tálalták a fenomenálisan eljátszott harmóniákat. Az utolsó és kétségkívül kiváló pillanatot a német metal valószínűleg legnagyobb slágere, az „I Want Out” jelentette, amelynél a Helloween mellé a színpadon a Gamma Ray is csatlakozott (Michael dobos kivételével). Az előadás extázisba röpítette a közönséget, legfeljebb a túl hosszúra nyújtott „I Want Out”-ozás zavarhatott, de a látvány, ahogy Kai ott áll Markus és Weiki mellett, minden esetleges hiányosságot felülírt.
A pokoli rock sikerült: a jó hatszáz fejet a Helloween elégedetten, de azért kissé a jobb számválasztásra éhesen engedett haza. A Tökösök kétségkívül a legnagyobb német zenekarok egyike, amely nálunk is mindig szívesen látott vendég lesz, de ennél jóval többre is képes, a setlistet pedig tisztességesen át kellene szellőztetni. Annál jobban lenyűgözött viszont a Gamma Ray, és reméljük, hogy Kai tartja az ígéretét, és egyszer főzenekarként, saját turnéval is visszatér hozzánk.
- A Helloween dobosával, Dani Löblével készült interjút, amelyet a RockLine a zenekar 2013. 3. 18-i, ljubljanai CUK Kino Šiška-beli koncertje előtt készített, elolvashatjátok ITT.
Setlista
SHADOWSIDE:
1. I’m Your Mind
2. A.D.D.
3. Highlight
4. Hideaway
5. Gag Order
6. Ace of Spades
7. Waste of Life
8. Angel With Horns
GAMMA RAY:
1. Anywhere In the Galaxy
2. Men, Martians And Machines
3. The Spirit
4. Gamma Ray
5. Master of Confusion
6. Empire of the Undead
7. Empathy
8. Rise
9. Future World
10. To the Metal
— ráadás —
11. Send Me a Sign
HELLOWEEN:
1. Wanna Be God (intro)
2. Nabatea
3. Eagle Fly Free
4. Straight Out of Hell
5. Where the Sinners Go
6. Waiting For the Thunder
7. Steel Tormentor
8. Drum Solo/I’m Alive
9. Live Now!
10. Hold Me In Your Arms
11. Falling Higher
12. Hell Was Made In Heaven
13. Power
— 1. ráadás —
14. Are You Metal?
15. Dr. Stein
— 2. ráadás —
16. Halloween/How Many Tears/Heavy Metal (Is the Law)
17. I Want Out
Képgaléria
