Szerző: Urban Bolta
Előadó: Drinkers, The
Kiadó: Gong Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 34:06
Értékelés: 4/5
Hosszú hét évig tartott, mire a drink’n’roll bajnokai, a The Drinkers új albumot raktak le az asztalra. A legutóbbi lemez, a „Hajdi” óta sok minden megváltozott a zenekar háza táján, és ebben kell keresni a (túl) hosszú stúdiókihagyás okát is. A Drinkers megköszönte az együttműködést Maki énekesnek és Koza gitárosnak, helyükre pedig visszatérőként Koli került az énekmikrofon mögé, Primož pedig a billentyűk mögé, a dobok mögé pedig egy újonc, a minden tiszteletet megérdemlő zenész, Klemen Markelj. A régi ismerősök időt hagytak az időnek, a rengeteg koncert alatt újra egymásra hangolódtak, közben pedig készülni kezdett az új anyag, amely az idei év első felében érett meg: ekkor vízre bocsátották hetedik stúdióalbumukat, a „Recidiv”-et.
Éppen a visszatérők hozták a friss szelet a zenekarba! A Drinkers a „Hajdi”-n az akkori felállás hatására punkrockos vizekre evezett, és pályafutása legtorzabb albumát adta ki. A „Recidiv”-vel viszont egy gitárral szegényebben, de a billentyűk hangjával megerősödve térnek vissza a régi rock’n’roll ösvényekre, amelyeken a huncut, alkoholmámoros szövegekkel együtt jutottak fel a szlovén rockelitbe. Elitbe a szó jó értelmében, vagyis a hiteles hozzáállásnak köszönhetően, ami messzire repítette őket – ellentétben a szó manapság túl gyakran elcsépelt jelentésével, amely a mindenféle jöttmentet takarja, és amelyből a Drinkers oly szívesen űz tréfát! A zenekar számára három éve jött el a nagy pillanat, amikor visszatért közéjük Sandi Kolenc – Koli, az örökzöld első torok. Egészségügyi okokból már rég nem önt le semmi égetett szeszt a torkán, de még mindig ugyanaz az ember, aki a motorfűrészt lóbálja, és triglavi léptékű karizmájával hajtja előre a banda kerekeit. A jó öreg Koli tehát újra be van fogva, a Drinkers pedig vele visszaszerezte a múltban kissé megkopott hitelességét; őszintén szólva csak az ő szájából csengenek igazán hitelesen és otthonosan a „Trboule so zakon, na mostu je znak, prepovedan vstop bedakom!” sorok.
A „Recidiv” az elődjéhez képest jóval kompaktabb: tizenegy dala visszatérés a zenekar klasszikus hangzásához, amely egészen a „Prohibicija” (2003) című albumig jellemezte a lemezeiket, anélkül, hogy túlzott punkos vagy akár metalos kilengésektől kellene tartani. Ez persze nem jelenti azt, hogy az utóbbi két elem teljesen hiányozna! A Nenormalna nem tudja elrejteni Likar punkos kacérkodását, az agresszív F.A.S. Mutvar megvastagított basszusmenetével pedig a mindig szívesen látott rendbontókat, a Motörheadet idézi, de az album stílusban legmesszebbre eső pillanatai is a trbovlje–ljubljanai töltőtollak megszokott, játékos hangulatát követik.
A Drinkers nem lenne Drinkers, ha a szövegeken keresztül nem a kis, esetlen ember komikus történeteit mesélné. Újra feldolgozták Mafalda élettörténetét, a Huda baba sem úszta meg szárazon, ártalmatlan társadalmi csínytevésektől hemzseg a Pilatus is, benne Rode főtisztelendő bíboros közbeékelt „vendégszereplésével”. Az album (meglepő módon) egyetlen himnikus alkoholdalt sem tartalmaz, ami a zenekar diszkográfiai történetében újdonság. Világos: Koli józan lelkiállapota a régi szerelem helyett inkább az általános társadalomkritikai témák felé fordult; a Trboule sem nélkülözi az egészséges adag hazaszeretetet és a helyi bányavidék előtti főhajtást, az Orlekkel való párhuzam pedig több mint helyénvaló.
A „Recidiv” hallgatása közben nem nehéz észrevenni azt a kivételes kémiát, amely a klasszikus gitár–billentyű páros mellett átjárja a zenekart. Primož dalról dalra változtatja a receptjét: hol ugrándozó, boogie-s rock’n’rollos a megközelítése, máskor – például a Debeli avioniban – takaróként borulnak a billentyűk az alap gitárfrázisra. A fő dalszerző, Robert Likar gitáros az Avioniban egy rendes szólórészt is megengedett magának, ami a Drinkersnél – az ősi rock’n’roll kultúra tudat alatti követése miatt – ritkábban hallható elem. Az egyik kompozíciós szempontból legérdekesebb szám a címadó Recidiv, a versszakok és refrének szétválaszthatatlan összefonódásával, amelynek fülbemászó dallama egyszerűen nem akar kimenni a fejünkből! A Trboule, mint a zenekar legvérbeliebb retorikájának emlékműve, a Desetih jagrov pedig gitáros „drive”-jával a „kevesebb több” elv teljes filozófiai egyszerűségét hordozza – újabb bizonyíték arra, hogy nem kell attól tartani, hogy a „Recidiv”-ről idővel ne ragadna rá a Drinkers klasszikus lemeze jelző. Az album a húszéves zenekartörténetben először áll kizárólag saját szerzeményekből, amelyeket a edzett zenészek még egyszer világosan körvonalazott, jól hallgatható egésszé tudtak csomagolni, ezért kétségkívül a zenekar minden követőjének kötelező lemezgyűjtemény-darabja lesz.
Felállás
Sandi Kolenc (Koli) – ének
Robert Likar – gitár
Miro Mutvar – basszusgitár
Primož Trebec – billentyűk
Klemen Markelj – dob
Produkció
Robert Likar
Dalok listája
1. Huda baba
2. Pridi
3. Nenormalna
4. Trboule
5. Debeli avioni
6. Jutro na Fužinah
7. Pilatus
8. Recidiv
9. F.A.S.
10. …
11. Mafalda Vol. 2
