Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2021. 5. 7.
Produkció: Peter Hammill
Az album hossza: 40.08 perc
Stílus: Progressive Rock / Eclectic Prog / Art Rock
Értékelés: 9.0/10
Peter Hammill, a progresszív rock mennydörgője, a posztapokaliptikus víziók baljóslatú költője és a legendás Van der Graaf Generator tagja rejtélyes mosollyal az arcán, az olasz focicsapat szerelésében kiadta új szólóalbumát, melynek címe „In Translation”. Ez Peter első feldolgozásalbuma rendkívül gazdag, termékeny, kísérletező és kifejezetten nem kommersz szólókarrierje során. Eklektikus feldolgozásokról van szó, stílusukat tekintve rendkívül sokszínű, többnyire argentin és olasz előadók, zeneszerzők és dalszerző-énekesek műveiből, mint az argentin Astor Piazzola, az uruguayi születésű argentin Horacio Ferrer, valamint az olasz Luigi Tenco, Angela Tarenzi, Gianni Marchetti, Massimo Bubola és Fabrizio Di Andre. Az utóbbit jól ismeri a legendás olasz progresszív zenekar, a Premiate Forneria Marconi (PFM) minden rajongója is, akikkel Hammill valaha már együtt dolgozott.
Az „azzurrik” színeiben pompázó melegítő tehát nem véletlen, és nem is csupán az olasz hívek lelkének simogatása, akiknél ez a kultikus angol zenész mindig is nagy népszerűségnek örvendett. Hammill úr az összes szöveget lefordította angolra, és alaposan át is hangszerelte őket, így a klasszikus zene, az olasz pop és a tangó világába tartozó, stílusukban eltérő művekből szinte teljesen új alkotásokat hozott létre. Az album összes hangszerét és zenekari hangszerelését egyedül játszotta fel, miközben egyedi hangja továbbra is a legerősebb hangszere. A hangszíne még mindig messziről felismerhető, noha 73 évesen néhány hangmagasságot már nem tud elérni, és csak ritka, egészen rövid pillanatokra változik át tomboló mennydörgővé, aki énekével a múltban könnyedén teremtette meg a legsötétebb posztapokaliptikus víziókat. Aki ismeri a dalok eredeti változatait, Hammill feldolgozásaiban alig fogja őket felismerni.
A feldolgozások többsége szép ambient jellegű, így sokakat meg fog lepni, akik csak felületesen ismerik Hammill úr szólóalkotásait, és elsősorban a klasszikus Van der Graaf Generator-albumokra esküsznek: a zenekari hangszerelések, a zongorafutamok, az alkalmankénti törékeny gitárvonalak és a mester énekteljesítménye is nyugodtabb, hiszen utóbbi csak egyszer-kétszer (ebből kiemelkedik az „Il Vino” feldolgozása) engedi meg magának azt a fajta vokális kísérletezést, amely korábbi életművének oroszlánrészét jellemezte.
Az igazi énekbeli „mennydörgéshez” a „Ciao Amore” kifejezetten sötét feldolgozásán kerül a legközelebb, amely Hammill vokális rendezésében fenyegetően és szarkasztikusan szól, ahelyett hogy szerelmes turbékolás lenne. A lemez végén a „Lost To the World” feldolgozása áll, amelynek eredetije a mi vidékünkhöz közvetlenül kötődő osztrák zeneszerzőtől és karmestertől, Gustav Mahlertől származik (élete két évét Ljubljanában töltötte), és amelyből Hammill igazi posztapokaliptikus gyászmisét formált. Hallgatva az embernek az az érzése, hogy Peter az éneklés közben nagyon is tisztában van vele: ő az egyik utolsó zenei „magányos farkas” egy egészen másik korból, amikor szinte minden zene szívvel-lélekkel készült, és a sötét jövőképei még nem váltak szinte teljesen valóra.
Az „In Translation” nem tartalmaz nagyobb, féktelen dühkitöréseket, amelyek Peter eddigi pályáját annyira jellemezték. Másrészt az évek során nem is puhult el túlzottan, így aki nem ismeri a zenéjét, hiába keres nagyítóval az „In Translation” lemezen valamiféle túlzottan érzelgős vagy kommersz pillanatot. Ugyanakkor a régi rajongónak az „In Translation” segítségével valószínűleg jóval könnyebb lesz egy ismerőst megnyernie Hammill zenéjének, mint a „mennydörgő” sokszínű stúdiókincsének egy-egy kísérletezőbb korábbi darabjával.
Az „In Translation” 2021-ben készült, de ugyanúgy felvehették volna a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években vagy az új évezred elején is, hiszen Hammill hangja – eltekintve a rendkívül magas vagy mély hangok „vadászatától” – még mindig szinte sértetlen. Remek feldolgozásalbum, hallgatva az ember egyszerűen elfelejti, hogy feldolgozásokról van szó, hiszen az öregedésről, a veszteségről, az elszigeteltségről és a sötét jövőről szóló szövegek többsége is úgy hangzik, mintha maga Hammill úr írta volna őket. Az „In Translation” ráadásul annak ellenére, hogy feldolgozásalbum, a mester elmúlt két évtizedének legjobb szólóteljesítményei közé tartozik.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. The Folks Who Live On The Hill (Kern/Hammerstein)
2. Hotel Supramonte (de André/Bubola)
3. Oblivion (Piazzolla/Tarenzi)
4. Ciao Amore (Tenco)
5. This Nearly Was Mine (Rodgers/Hammerstein)
6. After A Dream (Fauré/Bussine)
7. Ballad For My Death (Piazzolla/Ferrer)
8. I Who Have Nothing (Magati/Mogol/Leiber/Stoller)
9. Il Vino (Ciampi/Marchetti)
10. Lost To The World (Mahler/Rückert)
Felállás:
Peter Hammill – ének, zongora, gitár, basszusgitár, szintetizátorok, vonósok hangszerelése
