Kiadó: 3DOT Recordings
Megjelenés: 2019. 4. 5.
Producer: Misha Mansoor, Adam Getgood
Az album hossza: 63:59
Az album megvásárolható: http://periphery.net/
A Periphery, az úgynevezett djent műfaj legfőbb képviselője ezúttal hosszabb szünetet tartott, mielőtt elkészítette a III: Select Difficulty utódját. A zenekar időközben kilépett a Sumerian Recordsból, és alapos mérlegelés után egyszerűen saját kiadót alapított. A lépés logikus, hiszen a tagok más projektekkel is el vannak foglalva, ráadásul teljes szabadságot akartak az alkotásban. A saját kiadó azonban nem volt az egyetlen húzásuk. A Periphery rengeteg kiegészítőt is árul a stúdiófelvételekhez, gitárokat és mindenféle gitárfelszerelést. A zenekar ugyanis rájött, hogy a zenéből nem lehet eleget keresni, ezért más területeken is elindult. Így a Peripheryről már inkább mint vállalkozásról is lehet beszélni.
A zenekar hatodik albuma, amely a négyes számot viseli, nagyjából egy évig készült, ami egy olyan zenekarnál, mint a Periphery, elég hosszú alkotói időszaknak számít. A gyakorlatban viszont gyakran bebizonyosodott, hogy a hosszabb alkotási folyamat elsősorban az album minőségének tesz jót. A Periphery az elmúlt években produkciós szempontból erős zenekarrá vált. Ráadásul a produceri munkát maguk végzik, így nem szól bele senki, aki azt diktálná, milyenek legyenek a dalok vagy a hangzás.
Az anyagon mindössze kilenc dal szerepel, ami a Peripherytől szokatlan lépés. A nyitó Reptile-lal viszont már sok minden tisztázódik azzal kapcsolatban, merre tartott a zenekar. Ez a zenekar leghosszabb dala, több mint 16 percet tesz ki. A rendkívül komplex szerzemény gyakorlatilag mindent tud, amit a Peripheryől várni lehet, sőt még többet is. A gitárok továbbra is erős tényezők, az agresszióból nincs hiány, a pompából sem, amit az orkesztrációk használata hangsúlyoz. A dal mindenképpen epikus, és akár az album csúcspontjának is tekinthető, hiszen kivételes teljesítmény, ami egyben ellencsapásként is hat a volt kiadóra, a Sumerianre.
A második dallal, a Blood Eagle-lel a Periphery még erősebben odavág. A gitárok Meshuggah-stílusban romboló erejűek. A lábdobok megállás nélkül dolgoznak, az ének többnyire agresszívebb jellegű, később viszont dallamosba megy át. A megnyugtatásra a Periphery betesz egy részt, amelyet akár a Haken vagy a Leprous számlájára is lehetne írni, de az agresszió azért sehogy sem fogy el. A virtuóz szólózásról a zenekar szellemi vezére, Misha Mansoor gondoskodik, ami már csak a hab a tortán.
A CHVRCH BVRNER a címe alapján black metal dal lehetne. Ehhez képest a káosz másik végletét képviseli. Több mint nyilvánvaló a párhuzam a már megszűnt Dillinger Escape Plannel. A káosz itt tetőzik, a Periphery pedig megint megmutatja, mekkora mozgástere van egy djentre fókuszáló zenekarnak. A nagy zűrzavar után a Periphery komplex marad, de a következő dalokkal valami szelídebbet kínál. A Garden of Bones-szal a Periphery tartja a megszokott stílusát. Az előtérben dallamos ének áll, hangszeresen pedig groove-osabban szólnak, ezzel eltávolodnak az eredeti agressziótól.
Az It’s Only Smiles-nál a dolog még tovább fordul. A dal egyszerűbb, dallamos, az ének popsláger-stílusban csengő. A következő számmal, a Follow Your Ghosttal viszont a Periphery megint keményebben üt, a gitárok lassabbak, de még mindig markánsak. Sotelo Soltelo durva vokált használ, a nyugodtabb részben viszont megint a dallamos ének dominál. Valószínűleg a lemez legsokkolóbb dala a Crush, amellyel a gitárokat háttérbe tolják, az előtérben az elektronika áll. Az elektronikus betétekkel a Periphery már régóta kísérletezik, de a Crushnál ebből érezhetően több van, ami nem mindenki ízlésének felel meg.
A Sentient Glow-val a Periphery magasabb fokozatba kapcsol, és egy gyorsabb dalt kínál, amely a második felében érzelmesebb oldalát mutatja dallamos énekkel. Semmi új, de a Crush után ez logikus lépés. A Hail Stan a kilenc perces Satellites-szal zárul, amely a Select Difficulty előd-lemez Lune című dalára emlékeztet. Az első fele nyugodt, zongorával, szelíd gitárokkal és énekkel. A dobos Matt Halpern közben még egy rövid szólót is lejátszik. A második félben már több a torzítás és az ütőerő. Az egész elég érzelmes, epikus és atmoszférikus, ami több mint ideális az album lezárásához.
A 64 percben a Periphery nagy sokszínűséget mutat, bár néhány dolog kissé megnyújtottnak tűnik, akad pár kiegészítés is, amely kicsit fölöslegesnek és eltúlzottnak hat. A kivitelezésre viszont nem lehet panasz. A gitárok erősek, a ritmusszekció változatos, az énekben pedig sok a kísérletezés. Spencer Soltelo hangszíne talán nem mindenkinek a legmegfelelőbb, de hozzá nem értést nem lehet a szemére vetni.
A Periphery a Hail Stannel határozottan bizonyítja, hogy nem fogytak ki az erőből. Az egész albumon érződik a magas fokú kreativitás, a kísérletezés, és közben a zenekar jellegzetes stílusa is. Az egészet gazdag produkció támogatja, amelyben a Periphery egyáltalán nem fogja vissza magát. A hangzással is újra csúcsot döntöttek. Nem csoda, hogy a Periphery ma már a technikás és progresszív zenére esküvő, nagy visszhangot kiváltó zenekarként ismert.
9/10
Dallista:
- Reptile (16:43)
- Blood Eagle (05:58)
- CHVRCH BVRNER (03:40)
- Garden in the Bones (05:56)
- It’s Only Smiles (05:33)
- Follow Your Ghost (05:24)
- Crush (06:49)
- Sentient Glow (04:27)
- Satellites (09:25)
Felállás:
Spencer Sotelo – ének
Misha „Bulb” Mansoor – gitár, programozás, orkesztrációk, produkció, hangmérnöki munka
Jake Bowen – gitár, keverés, borító
Mark Holcomb – gitár
Matt Halpern – dob
