Megjelenés: 2024. 4. 20., a PELHAN saját kiadásában
Produkció: Aleš Pelhan és Matjaž Švagelj
Játékidő: 49:05 perc
Műfaj: Hard Rock
„Hard Rock’n’Roll”
A megjelenést ünneplő sikeres buli keretében 2024. 4. 20-án Ajdovščinában napvilágot látott a Pelhan nevű ajdovščinai zenekar második albuma. A banda a frontemberről, gitárosról és egyetlen dalszerzőről, Aleš Pelhanról kapta a nevét.
A 2014-es V neznano című bemutatkozó album után csend következett, amelyet a tagok különféle kötelezettségei okoztak. Gyereknevelés, munka, a modern világ pokoli tempója. 2017-től viszont a zenekar csöpögtetve kezdte kiadni az egyes dalok videóklipjeit, így az album megjelenéséig összegyűlt belőlük öt, nem sokkal a megjelenés előtt pedig a hatodik is, a kereskedelmi hangulatú Prvi ples, amelyet Aleš feleségével, Anával duettben énekelt el.
A felsorolt hat dal mellett az album még hét új számot tartalmaz, amelyeket az új felállásban vettek fel: Aleš, Matej (basszus) és Simon (dob). Utóbbi kettő az ajdovščinai hardcore-színtér ismert alakja. Közvetlenül az albumbemutató koncert előtt visszatért a zenekarba Peter (billentyűk) is a postojnai prog-power csapatból, a Divine Illusion-ből.
Az album hangzása és tartalma felfrissíti és gazdagítja a meglehetősen szegényes szlovén hard rock színteret. Aleš dalszerzőként nem egyenes vonalú, szerzeményei a hard rock spektrum két szélsősége között ingadoznak. Az egyik oldalon üdvözlendő, alaposan megmetalosított nóták vannak, mint a Narava kaže zobe és a Na dnu flaše, a másikon gyengéden patetikus kitörésekre bukkanunk a Vsem vse és a Priznam képében. Közben fűszerként bedob egy-két kísérletet is (Karavana sedmih zmajev).
Dicsérnem kell a szövegeket, amelyek elég sikeresen kerülik a közhelyeket, a szókincs és a metaforák használata ügyes, a szövegek tartalma is változatos. Igazi tengermelléki emberként Aleš nem kerülheti el a mámorító nedűk fogyasztásának összes pozitív és negatív következményét, amit átélten és csípősen mesél el három dalban, ezek közül sötét témájával és súlyos riffjével a Na dnu flaše emelkedik ki. Ha már a riffeknél tartunk: Aleš remek gitáros, a riffelésnél (amely a blues hagyományaiban gyökerezik) és a szólóknál szabadjára engedi a fantáziáját, ami többször is érdekes megoldásokhoz vezet. A Ne grem domov nyitó és vezérriffje jó példa erre. A ritmusszekció összeszokott, a ritmika összhangban van a zenei hagyománnyal, időnként pedig kiugró teljesítménnyel is előrukkol, például azzal a zseniális ötlettel, hogy a Za naju dva című sötét félballada mindhárom refrénje más ritmikai alapra épül.
Minden dicséretet megérdemel a zenekar ütőereje a keményebb szerzeményekben, és Aleš énekes előadásának nemes pátosza a gyengédebb dalokban. Több szám is megvan benne, hogy slágerré váljon, dallamos refrénekkel és könnyen megjegyezhető dallamokkal (Somrak, Zgrabi me).
A produkciót Aleš maga végezte az öreg motoros, Matjaž Švagelj segítségével. A gitárok ütősen morognak, a basszus sikeresen kitölti a hangképet, a dobok pedig a jó öreg ausztráliai legendák stílusában tartják a ritmust, mint a Neostik a ragasztást. Nem mehetek el a fantasztikus kísérővokálok mellett sem, amelyek a megfelelő helyeken új dimenziókat nyitnak. A vendégzenészek szép száma – köztük a legjelentősebb Mirko Vuksanović (Avtomobili) a Mrzlo pivo na soncu című dalban – ízléses módon tökéletesíti a hangzást.
Ha van valami kifogásom, az Aleš énekhangjának felvétele, amely az élő előadáshoz képest jóval jellegtelenebbre sikerült, hogy ne mondjam, gyengécskére. Pedig a pasas igazi énekes fenevad, aki egyetlen elhibázott hang nélkül, erős hangsúlyokkal uralja a színpadot.
Az album alapjában véve egy igazi kis helyi hard rock klasszikus, amelynek a rádióhullámokon és Szlovénia-szerte a színpadokon is meg kellene találnia a helyét. Talán a srácokat időnként túlságosan elragadja a tengerparti-primorjei rockkifejezésmód (lásd: Kocjančič, Mef), vagy akár a tengerparti teraszok hangulata (Priznam), de ez már ízlés kérdése.
Mindenképpen azt várom és remélem, hogy ez az album a rendszeres alkotás és koncertezés kezdetét jelenti majd, mert Szlovénia-szerte a rockszínpadokon jó lenne végre valami mást is látni az indiai filozófia rajongói, az óriási mitológiai lényeket kereső lelkek vagy az apa nélkül maradt, megöregedett gyerekek mellett.
Nagyon jó.
Csemegék: Za naju dva, Narava kaže zobe, Somrak, Na dnu flaše
8/10
Szerző: Igorac
Számlista:
1. Zgrabi me (3:39)
2. Somrak (3:36)
3. Za naju dva (3:37)
4. Ena in edina (3:09)
5. Vsem vse (4:38)
6. Narava kaže zobe (5:13)
7. Mrzlo pivo na soncu (3:23)
8. Priznam (4:53)
9. Na dnu flaše (4:01)
10. Prvi ples (3:12)
11. Ukradem te z neba (4:04)
12. Karavana sedmih zmajev (2:53)
13. Ne grem domov (2:47)
Zenészek:
Aleš Pelhan – ének, gitár
Matej Likar – basszusgitár
Simon Mislej – dob
Peter Smrdel – billentyűk (új-régi tag)
Vendégzenészek:
Egy egész tenger, túl sok ahhoz, hogy mindet legépeljem…
Technikai stáb:
Drago Popović – keverés és mastering
Matjaž Švagelj – vonós-, fúvós- és kísérővokál-hangszerelés
