Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Avtopoligon Ljubečna, Celje
A koncert dátuma: 2009. 08. 14.
Látogatók száma: 0
A fesztivál utolsó napján napsütéses reggelre ébredtünk, tízkor a brežicei Sagaris keltett fel minket, akik a valóban nagyon korai időpont ellenére is szép számú közönséget csaltak a színpad elé dinamikus, változatos melodikus death metaljukkal, valahol a Wintersun és a Children of Bodom világában. Ezután a Žrec következett, a fesztivál egyik legrosszabb fellépésével: kétségbeesetten összehangolatlanul és hamisan játszottak (a gitáros láthatóan még nem hallotta, hogy azok a kis fémdolgok a gitár „headstockján” – ne higgyétek el – a húrok hangolására valók), úgyhogy a sátor alá menekültünk egy sörre, ami legalább valamennyire segített a fülek bedugásában. A Chaosstar fellépése előtt a fesztivál egyik legszebb pillanatát éltük át: néhány látogató kedves meglepetéssel készült a POA csapatának és Paranoidnak, és a 10. évforduló alkalmából szülinapi tortát ajándékoztak nekik!
Sokkal kedvesebb dolgokat adtak a fülünk üllőinek, kalapácsainak és többi alkatrészének a Chaosstar tagjai. A srácok ismét bebizonyították, hogy jelenleg ők az egyik legjobban összecsiszolódott csapat nálunk: elég nehéz olyan bandát találni, amely ilyen összetett zene mellett ennyire hihetetlenül összeszokott, pontos és a színpadon teljesen magabiztos! A Lifetime című bemutatkozó lemez dalai megint lerántották rólunk a gatyát, élükön a 14 perces epikus, progresszív mestermunkával, a Lifetime-mal. A Jure/Vasja gitárpáros újra és újra éles, bonyolult riffekkel és elállítóan jó szólókkal kaszált, a gyilkos Dare/Primož ritmusszekció pedig gondoskodott róla, hogy a Golovec szeizmológusainak bőven legyen dolguk. Mindezek tetejébe ott volt még Jure kiváló éneke, aki a dongók/méhek… pontosabban a sasokról szóló „bucsás” klasszikusban is több mint jól teljesített.
Ezután az Obidil lépett színpadra, és a progresszív metal/rock, a heavy/power és a szimfonikus metal elemeinek kiváló keverékével még jobban felforrósította a begyűlt közönséget. A zenekar az összetett szerkezetek, aranzsmák és sok ritmusváltás ellenére kiválóan megtartja a közönség figyelmét energikus, magabiztos fellépésével és fantasztikus összeszokottságával. A dinamikáról és a változatosságról a remek ritmusszekció gondoskodik: Klemen Markelj a dob mögött, Matej Sušnik (Metalsteel) pedig a basszusnál, aki sosem hagy hiányt fenomenális basszusfutamokból. Ugyanilyen hatékony az összeszokott gitárpáros, Tomaž Jelenc és Rok Tomšič (Metalsteel), a fiúkat pedig Katarina irányítja magabiztosan hatalmas hangjával, amely az amúgy is fülbemászó refréneket és versszakokat még feljebb emeli.
Késő délutánra került sor az első nagyobb külföldi zenekarra. A svéd RAM könyörtelen hagyományos, old-school heavy metal viharba borította a Paranoid Open Air színpadát. Igen, true metal! Alig egy óra alatt valódi, tökös heavy metal himnuszokat sorakoztattak fel, tele fülbemászó riffekkel, hagyományos, szuperszonikus heavy metal szólókkal, a dupla lábgép romboló kínzásával és persze a kötelező magas, sikító énekkel, amit a kiváló frontember, Oscar Carlquist ad elő, aki a magas fekvésekben szinte úgy szól, mint a fiatal Rob Halford. A RAM egy szuszra, megállás nélkül, finom pussy balladák nélkül, kompromisszumok nélkül nyomta végig a maga óráját, és valószínűleg a fesztivál legnagyobb (pozitív!) meglepetését okozta. Le a kalappal előttük, hogy a teljes bőrben, szegecses cuccban kibírták az augusztus közepi brutális hőséget.
Hasonló öreg iskolás stílusban folytatták a németek, a Necronomicon, csak épp a heavy metal régi iskoláját az autentikus német old-school thrash metal váltotta fel. Bár a srácok már 1983 óta léteznek, a zenéjükből gyorsan kiderül, miért maradtak a német thrash szent háromsága – a Sodom, a Kreator és a Destruction – árnyékában. Bár élőben a színpadon teljesen magabiztosan mozognak, a thrash metal-változatuk teljesen átlagos, tele általános riffekkel, kifakult szólókkal, unalmas ötletekkel és egyértelműen klisés szövegekkel a gonoszról, a halálról, a Sátánról és az okkultizmusról.
Európai földről aztán legalább egy órára a nyolcvanas évek közepének és a kilencvenes évek elejének New York-i csehóiba és koncertlyukaiba röpített minket a new york-i hardcore mozgalom óriása, az Agnostic Front. Az 1980-ban alakult zenekar kétségkívül a műfaj egyik legnagyobb hatású formációja, és ennek megfelelően a színpad előtt valamivel nagyobb tömeg gyűlt össze, amelyben néhány igazi punk taréj is feltűnt. Az Agnostic Front kompromisszumok nélkül, megállás nélkül indította be a gépezetet, amely két-három perces hardcore rombolókat okádott. A közönség elégedett volt, és éppen az Agnostic Front alatt kaptuk a fesztivál legnagyobb mosh pitjét. Vicces, hogy egy metalfesztiválon a legnagyobb mészárlást a színpad előtt a punkok, illetve a hardcore-osok csinálják, héhé. Az Agnostic Front srácai is lelkesek voltak, csak az énekes, Roger Miret volt láthatóan csalódott a sajnos tényleg csekély részvétel miatt. A klasszikusok, például a nem kihagyható Gotta Go, ennek ellenére a legszebb fényükben ragyogtak, az Agnostic Front pedig kétségkívül a fesztivál egyik legenergikusabb fellépését hozta.
New Yorkból aztán vissza európai földre, pontosabban a brit Bristolba, ahonnan a thrash metal zenekar, az Onslaught érkezik. És úgy fésülték ki a fejünket thrash metallal, ahogy az dukál! Az első másodperctől az utolsóig igazi élvezet volt nézni az Onslaughtot a színpadon, és a zenekar arcán is látszott, hogy több mint elégedettek. A show is ehhez igazodott: ördögi riffek repkedtek minden irányból, a remek szólók ugyanígy, a fantasztikus frontember, Sy Keeler agresszív, sikoltozó éneke pedig egymás után okádta a klasszikusokat – Metal Forces, Destroyer of Worlds, Killing Peace és Power From Hell. Thrash metal sorozat sorozat hátán! Az Onslaught pontosan az, aminek mondja magát – 666% Pure Thrash!
Mivel épp megjött az idő, hogy egy kupica vért kortyoljunk, megforgassunk egy-két keresztet, és belemerüljünk a sátáni ritmusokba, következett a fesztivál legnagyobb black metal csemegéje, a norvég Taake. A Bergen – a norvég black metal bandák (Burzum, Immortal és társaik) olvasztótégelye – körüli hét domb ködje ezzel leereszkedett a POA színpadára, és fellépett rá a Taake Hoest énekes vezetésével. A vitatott Hoest ezúttal nem engedte meg magának az 2007 márciusi essení koncert provokációját, amely a Taake-t a bulvársajtóba juttatta és Németországban koncerttilalmat vont maga után, csupán egy fordított keresztet rajzolt a hasára. Bár a Taake-t nagyon várták, a fellépésük enyhén szólva furcsa volt. A zenekar felejthetetlen atmoszférát teremtett, de egyszersmind valószínűleg alkohol hatása alatt állt, ezért hamisan és összehangolatlanul játszott. Még most sem tudom, hogy a Taake jó volt-e vagy egyszerűen rémes… De Hoest valószínűleg elégedett lenne.
A fesztivál szebb lezárását, mint a hazai heavy metal bajnokokkal, a Requiemmel, valószínűleg még a legszebb álmainkban sem kívánhattuk volna. Kár szót vesztegetni rá – a zenekar ismét fenomenális volt, a setlist remek, a hangulat és az atmoszféra pedig felejthetetlen. Szebben nem is zárulhatott volna a fesztivál olyan klasszikusokkal, mint a Križarji, a Pekel in raj, az Amsterdam vagy a Zvezdno nebo, és ha ez ráadásul a Kavaš testvérek gitárpárosának utolsó fellépése, valamint az új gitáros, Matjaž Marin bemutatkozó koncertje, akkor az már a pont az i-n. Amikor pedig a Stare device örökké tartó himnusza alatt a fesztivál szervezői is csatlakoznak a Requiemhez a színpadon, az még szebb és még megindítóbb. Kár, hogy ez egyben egy fantasztikus fesztivál végét is jelentette.
Sajnos a túlzsúfolt koncertszezon megtette a hatását, és a fesztivál látogatottsága szomorúan alacsony volt. Ehhez valószínűleg hozzájárult a helyszín is, amely nem éppen a legmetálosabb hírében áll. Hibát nem érdemes keresni: a szervezők dicséretes munkát végeztek, mind a szervezés, mind a zenekarkínálat tekintetében. Bár a fesztivál jövője még bizonytalan, a szervezőknek csak egy nagy KÖSZÖNÖM-öt lehet mondani a fantasztikus fesztiválért. Egy igazi „rajongóktól rajongóknak” fesztivál a javából!
Fotók: Miha Mally (Necronomicon, Agnostic Front, Onslaught, Taake, Requiem)
Rok Klemše (Chaosstar, Obidil)
Setlista
10:00-10:40 SAGARIS*
10:55-11:35 ETERNITY
11:50-12:30 MONOX
12:45-13:25 ŽREC
13:40-14:20 CHAOSSTAR
14:35-15:15 OBIDIL
15:30-16:10 DALKHU
16:25-17:05 NEUROTECH
17:25-18:10 RAM
18:25-19:15 NECRONOMICON
19:40-20:40 AGNOSTIC FRONT
21:10-22:20 ONSLAUGHT
22:50-00:00 TAAKE
00:20-01:40 REQUIEM
Képgaléria
