Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Gala hala, Ljubljana
A koncert dátuma: 2012. 02. 05.
Látogatók száma: 100
Fordult az év, és elindult az új klubkoncert-szezon. Ennek metálos fele a Gala hallában az Occupy Europe 2012 Campaign turné állomásával kezdődött, amelyet az amerikai technikás death metalosok, az Origin vezetnek, társaik pedig a tasmániai ördögök, a Psycroptic. A hétfő esti időpont és a pár szállingózó hópehely ellenére a fantasztikusan felújított Gala hallában vagy százan gyűltek össze a brutális vokálok, a tört ritmusok és a technikás gitárhúzások rajongói közül.
Elsőként a francia Ite Missa Est lépett színpadra, akik egy jó fél óra alatt adták elő a saját, kifacsart nézőpontjukat a deathcore-ról, erről a már amúgy is kifacsart, végletekig nyúzott műfajról. A franciák egyébként korrekten, technikailag csiszoltan játszották végig az tavaly megjelent Ante Bellum debütalbum dalait, jónéhány évvel a deathcore nagy berobbanása után. Az Ite Missa Est (nevük állítólag azt jelenti: „menj, el vagy küldve”, vagyis ezeket a szavakat kapják a bárányok a mise végén) természetesen breakdownt halmozott breakdownra, de nem palotát építettek belőlük, hanem egy alig álló viskót, amit szarból és szénából tákoltak össze. Ráadásul a breakdownok nemcsak fájdalmasan általánosak és közhelyesek voltak: annyi volt belőlük, mint rongy a deathcore-rajongókon, az egyik dal intrója pedig még egy süketnek is egyértelmű Meshuggah-lenyúlás volt. Hiába erőlködött az énekes, hiába vágott olyan pofákat, mint a bulldog Vinnie Jones… hát gyakorlatilag az összes filmjében, hiába kérte tört angolsággal a közönséget, hogy jöjjön közelebb, mi csak örültünk, amikor az Ite Missa Est végre méltó lett a nevéhez, és lehordta magát a színpadról.
Egy kínkeserves fél óra után a belga grindereké volt a pálya: a Leng Tch`e-vel végre (zeneileg) jobbra fordult az este. Bár az együttesben már egyetlen eredeti tag sem maradt, a négyes profin nyomta végig a műsorát, főleg pedig igazi grindcore szellemben, brutálisan, köszönhetően az eszement frontembernek, aki úgy néz ki, mint Mr. T (nyilván manapság többet hoz a grind, mint a teleshopos főzőeszközök árulása). Serge Kasongo az igazi neve, és pszichotikus show-jával sikerült felrázni a addig még eléggé érdektelen közönséget. A brutális vokális kitörések, a köpködés, a beteg humor, a menő grind riffek és a babaarcú dobos kíméletlen püfölése az első mini mosh pitekről is gondoskodtak, a közönség pedig a jó produkciónak hála felébredt a hétfői zombilétből. Bár a zenekar grindcore víziója fél óra után már kissé egysíkúvá és ismétlődővé vált, csak annyit mondhatok: „I pitty the fool” mindenkire, aki nem tépte magát a Leng Tch`e-re!
Igazából csak a „co-headlinerek”, a tasmániai ördögök, a Psycroptic színrelépésével kezdődött el az est igazán. Az ausztrál technikás death metal formáció a kultikus The Scepter of the Ancients albummal küzdötte fel magát a nemzetközi színtérre, holnap pedig kiadja új lemezét, The Inherited Repression címmel, így a műsor nagyját is az új album népszerűsítésére szánták. A Psycroptic az utolsó két lemezével kicsit közelebb hozta a zenéjét a szélesebb közönséghez: több nyugalom, sőt több dallam és groove került az átiratokba. És vigyen el az ördög, ha ez nem a tasmániaiak eddigi legjobb hazai fellépése volt, pedig Jason Peppiatti énekes hiányzott. Őt több mint sikeresen helyettesítette Zdenek Šimeček (Godless Truth), aki session énekesként úgy hozta a dolgát, mint a zenekar régi motorosa. A vokálvonalakat kiválóan lezavarta, a banda igazi varázsa viszont a Haley testvérek elképesztő technikai felkészültségében rejlik: David a dob mögött, Joe pedig a gitáron. David fenomenális dobolása, színes és átgondolt átmenetekkel teli játéka tökéletes alapot adott Joe újító riffelésének, disszonáns passzázsainak és eszelős szólóinak. Bár a tasmániai ördögök kissé szelídítettek a brutális hangzáson, még mindig éles csákánnyal marnak és hegyes karmokkal tépnek!
Egy rövidebb soundcheck után végül utoljára kialudtak a fények, és a hangszórókból Brother Cavil rémisztő hangja dörrent meg a kultikus Battlestar Galactica sorozatból: „I don`t want to be human! I want to see gamma rays! I want to hear X-rays! And I want to – I want to smell dark matter! Do you see the absurdity of what I am? I can`t even express these things properly because I have to – I have to conceptualize complex ideas in this stupid limiting spoken language! But I know I want to reach out with something other than these prehensile paws! And feel the wind of a supernova flowing over me! I`m a machine! And I can know much more! I can experience so much more. But I`m trapped in this absurd body! And why? Because my five creators thought that God wanted it that way!” És amit az Origin a következő egy órában művelt, az nem volt más, mint egy szupernóva-robbanás egyenesen az arcunkba: a kansasi négyes a hangszeres játék emberi képességeinek végső határáig hajszolt, extrém, technikás death metaljával gamma-sugarakként hántotta le a közönségről a réteget rétegre, míg mögöttünk csak egy kis porhalom maradt. Az Origin ezúttal az új Entity albummal szállta meg Európát, bőven kiszabott neki időt, de a elődjéről, az Antithesisről és a zenekar régebbi anyagairól sem feledkeztek meg. Az Origin brutális istenisége pedig úgy szippantott magába minket, mint a pokol az Event Horizonban. A banda zenéje ultratechnikás megközelítésre épül, és ez mindegyik tagra igaz: John Longstreth dobos úgy veri a dobokat, mint egy adrenalintól megvadult állat, a brutális átmeneteket tollpihe-könnyedséggel játssza, az extrém dobolás mozgalmas, dinamikus felfogását pedig ágyúpontos dupla lábdobbal koronázza meg. Paul Ryan gitáros kisujjból kirázza a lecsiszolt riffeket, különösebb szólós pózolásra nincs is szüksége, hiszen a lélegzetelállító riffjei amúgy is gyors arpeggio sweepekre épülnek, ráadásul szörnyű üvöltéseivel még az énekben is besegít. Mike Flores basszusgitáros ujjainak száguldását már nehéz követni, mert egy pillanatra sem áll meg, és úgy veri a basszust, mint Ellen Ripley a Queen Bitche-et. A hihetetlen hangszeres hármas mellett ezúttal az új énekes, Jason Keyser is különösen kitett magáért. Nemcsak brutális és hibátlan hörgésével, hanem igazi frontember-hozzáállásával is. A karizmatikus, beleélő és kicsattanó Jason kezéből az első másodperctől fogva ette a közönség a kenyeret, Jason maga is kétszer stagedivolt, az energikus publikumból pedig még egy csendben végrehajtott circle pitet is kihozott. Egyetlen pillanat volt az a 16 brutális, technikásan csiszolt rombolás, mintha arra az órára a Gala halát magába szippantotta volna egy fekete lyuk, az Origin nevű entitás!
Az idei első death metal löket után fájó nyakkal és fülcsengéssel hagytuk el a Gala halát, de a következő hónapban még néhány death metalos finomság vár ránk: már jövő héten az új-zélandi Ulcerate rázza meg az Ortót, hónap végén jön a Krisiun és a Malevolent Creation, márciusban pedig az Obscura és a Spawn of Possession!
Fotók: Nina Grad
Setlist
ORIGIN: 1. Expulsion of Fury 2. Purgatory 3. Conceiving Death 4. Wrath of Vishnu 5. Vomit You Out 6. Staring From the Abyss 7. Aftermath 8. The Burner 9. Implosion of Eternity 10. Swarm 11. Saligia 12. Finite 13. Antithesis 14. Portal 15. Evolution of Extinction 16. Banishing Illusion
Képgaléria
