Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Postojna / Jamski dvorec / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 05. 24.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 20,00€
Egy Nine Below Zero-koncertet nem szabad kihagyni, hát még elmulasztani. Ezek a fickók a színpadon hitelesebbek, mint szinte bárki más. Energia, mágia, egy teljes értékű adag blues-retorika! Mindez mögött rendkívüli tapasztalat és tudás áll. Találkozás a „blues”-zal a műfaj legérzékenyebb mestereinek keze alatt. A blues akkor a legszebb, és akkor érinti meg a hallgatót a legintenzívebben, ha egyszerűen és közvetlenül szólaltatják meg. A Nine Below Zero a négy muzsikus, a négy elem ideális szimbiózisának tipikus példája, akik együtt építik fel az ideális blues-testet. A várakozások tehát nagyok voltak.
Dennis Greaves ma is a Nine Below Zero oszlopos tagja. A mojója magáért beszél. Ősz hajú, kidolgozott, kivételes karizmájú színpadi szobra pusztán a gitárhangjával és az éneklésével is garancia arra, hogy Nagy-Britannia egyik legvonzóbb, ódivatú „white blues” zenekarát látjuk, akik 1977 óta még mindig aktívan rúgják a port. A billentyűk helyett szájharmonika a Nine Below Zero különlegessége. Ezért 2001 óta az eredeti tag, a szájharmonikás-énekes Mark Feltham visszatérése olyan a zenekar blues-retorikájának, mint a só egy rendes marhahúslevesnek! Feltham nélkül egyszerűen nem megy. Az egykori Rory Gallagher-zenekar tagja, Brendan O’Neill dobol, a ritmusszekciót pedig Brian Betham basszusgitáros egészíti ki, aki jó ideje, a „Third Degree” album felvétele után hagyta ott a Nine Below Zerót, de az idei év elején újra csatlakozott a csapathoz. Garry McAvoyt váltotta, aki szintén ismert név a Rory Gallagherrel töltött több éves együttműködés idejéből.
A Nine Below Zero tulajdonképpen a hátsó ajtón került be az idei postojnai bluesfesztivál programjába. Az utolsó pillanatban. Sürgős pótlásként, Billy Branch lemondott fellépésének helyettesítésére. Remek. Szájharmonikás Mark Feltham a szájharmonikás Billy Branch helyett, tehát. Ez több mint tisztességesen hangzik.
A Nine Below Zero fellépése a várakozásoknak megfelelően két, egyenként 40 perces részre oszlott, köztük egy tényleg epikus, 40 perces szünettel. Ilyen szünet nyilván előfeltétele annak, hogy a helyet kiadó vendéglátóhely egyáltalán helyet adjon a fesztivál programjának, hiszen a tulajdonos csak így tud még néhány dukátot kisajtolni a szomjas közönségből. A látogatottság megint nagyon szép volt. Az asztalok az utolsó sarokig tele. A Nine Below Zero gyorsan felrajzolta a színpadra a saját védjegyét a blues babonáinak specifikumaival, amelyek természetesen leginkább a saját számok előadásában uralkodnak, a jelenlévőket pedig főleg a jól ismert, rájuk jellemző humor megszokott hangulatával csalták el, amellyel rendkívül ragadós módon döntötték le a falat zenekar és közönség között. A koncert első részét Willie Dixon Talk To Me Baby című számának energikus változata zárta, amelyet a hatvanas évek elején elsőként a blues „slide-királya”, Elmore James vett fel.
Az óriási szünet bizonyosan „rugalmasan” hatott magára a kvartettre is, amely a fellépés folytatásában az alapból meglévő lazaságot nyilván azzal a ténnyel párosította, hogy nem kellett túlzottan koncentrálni, hiszen a srácok az utolsó vonatra ugrottak fel Postojnába, helyettesítőként. Ez főleg néhány felesleges szünetben és Greaves színpadról való teátrális kisétálásaiban látszott, amelyek űrjét Felthamnek kellett gyorsan a saját betéteivel kitöltenie. A Nine Below Zero mindenesetre minden hájjal megkent, annyira edzett csapat, hogy színpadi magabiztosságával és kivételesen önbizalmas karakterével gyorsan elvezet ezek mellett a megjegyzések mellett. Mégis érezni lehetett, főleg a fellépés vége felé, amikor Greaves már sörrel koccintott a közönséggel, hogy a zenekar fejben máshol jár. Újabb Dixon-feldolgozás következett az I Can’t Quit You Baby, amelyet Greaves jóval lágyabban, rugalmasabban és „organikusabb hangzással” játszott el, mint ahogy az a Led Zeppelin vad, zajos változatára jellemző volt az első stúdióalbumukon. A vadonatúj, boogie-s A Little Understanding, amelyet a Nine Below Zero a Glenn Tilbrookkal közös együttműködésükből született „The Co-Operated” albumra vett fel, lassan a második félidőt is a végéhez vezette. A srácok az On The Road Again című standarddel zárták, Alan Wilson adaptációjával, amely Floyd Jones azonos című eredeti dalának hagyományát követi, és amelyet mindenki jóval inkább a legendás bluesbajnokok, a Canned Heat előadásában ismer. Itt a fiúk megint belelkesedtek, a közönséget főleg Feltham tartotta lábon, a szájharmonika-tudásának megrendítő mesterségével, az improvizációs őrület szárnyán, amellyel a zenekar le is köszönt a színpadról, előtte pedig az egész nézőteret bevonta a játékba.
A ráadást a Nine Below Zero teátrálisan az On The Road Again folytatásával nyitotta, amelyet egyik legismertebb saját számuk, a Wooly Bully követett. A kvartett utoljára még talpra állította a közönséget Roy Head soul-blues klasszikusával, a Treat Her Right-tal, amelybe (főleg a vezérmotívumok nagy összeférhetősége miatt) pimasz módon beleszőtte a The Kinks standardjét, a You Really Got Me-t.
Rövid, de édes! Ezúttal némi felesleges lazasággal, de mindenben korrekten. Nyilvánvalóan a zenekar kissé félvállról és nem teljesen koncentráltan állt a postojnai fellépéshez, bár a srácok arcára az volt írva, hogy teljes mértékben élvezik. De az előző turné élményéhez való összehasonlítás, amikor a fiúk akár három órát is játszottak az akusztikus és az elektromos repertoár kombinációjával, világosan jelezte, hogy a Nine Below Zero, az attraktív és még mindig minden tekintetben nagyon hiteles fellépés ellenére, ezúttal egy kicsit tartózkodóan állt a postojnai közönség elé.
Setlist
a koncert első fele:
1. Tore Down
2. Homework
3. Can’t Help Myself
4. Can I Get A Witness
5. Last Night
6. I’m So Alone
7. Hard Goin’ Up
8. Madison Blues
9. Talk To Me Baby
—szünet—
a koncert második fele:
10. Soft Touch
11. Everyday I Have The Blues
12. I Can’t Quit You Baby
13. Ridin’ On The L & N
14. Don’t Point Your Finger At The Guitar Man
15. Three Times Enough
16. It’s Never Too Late
17. A Little Understanding
18. On The Road Again
—ráadás—
19. On The Road Again (reprise)
20. Wooly Bully
21. Treat Her Right / You Really Got Me
Képgaléria
