Helyszín: Channel Zero / Ljubljana / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2008. 12. 15.
A Mit egy friss, modern metal „groove” formátumú zenekar, amely most bukkant fel a szlovén színtéren! Dol pri Ljubljanából származnak. A banda két megálmodója, ötletgazdája és a zene fő szerzője Uroš Petrovski (ének) és Matevž Pavčnik (gitár). Az induláshoz és az ötletek megvalósításához mindössze tapasztalatra és edzettségre volt szükségük, ezt pedig úgy találták meg, hogy a Lady’s First tagjainak kétharmadát megnyerték maguknak. A Lady’s Firstöt nyilvánvalóan inkább a „party time” hangulat hajtja, számukra a merőben más Mit tehát afféle extra szelep a levezetéshez. A Mit felállását így a Lady’s First fiúi töltik ki: Miha Oman (gitár), Aaron Cernatič (basszusgitár) és Miha Plesničar (dob), akik kiválóan ismerik egymást, ez pedig nagy előny volt a Mit gyors fejlődésében: felgyorsította, hogy a zenei ötletekből dalok legyenek, és gyorsabban összeszokjanak (a próbákon). A Lady’s Firstből érkező rész a színtéren szerzett jó „tájékozottságával” – ismeretségek terén – azt is hozta, hogy gyorsan le lehet tárgyalni a fellépések szervezését, vagyis ők hozták a Mithez a szükséges menedzseri pólust. A srácok tehát nagyon hamar megtalálták azt a hatékony formulát, amely értelmet adott a Mitnek, és készen álltak rá, hogy színpadra vigyék a zenéjüket!
RockLine: Mi volt az az alapötlet, amely a Mit megalakulásához vezetett?
Matevž: Azt, ami a Mit, Urošsal az elmúlt 10 évben kerestük.
RockLine: Tíz egész évig? Hú, ez tényleg hosszú. Mit csináltatok ez alatt a tíz év alatt?
Matevž: Közben alkottunk, zenét írtunk, játszottunk és fellépünk különféle felállásokban, egészen addig, amíg el nem jutottunk a Mithez. Főleg a Maršali keretein belül.
RockLine: Maršali? Milyen zenekar volt az? Feldolgozásbanda?
Uroš: Igen. A Maršali többnyire feldolgozásbanda volt. Ennek a tíz évnek viszont nagy előnye, hogy rengeteg megírt anyag gyűlt össze, még a korábbi időkből is.
Matevž: Igen. Úgyhogy most már csak kisebb dolgokat adunk hozzá, a nyers verziókból kialakítjuk a végső formát, amilyennek ezeknek a daloknak lenniük kell, meg ilyenek…
RockLine: A Mit ti ketten vagytok plusz a Lady’s First három tagja: Buco, Flešo és Aaron. Hol és hogyan találtatok egymásra?
Uroš: Teljesen véletlenül. Bucót nagyon régóta ismerem, úgy hat-hét éve ismerjük egymást.
Matevž: Buco az Alcohollicában játszott, mi pedig a „V šali pobrateni bend”ben. Első látásra szerelem volt, amikor találkoztunk.
Uroš: Úgy öt hónapja Buco nálam volt otthon. Megyünk autóval, és mondom neki: „Érdekel a zenénk? Tessék, rád tekerem az anyagot.” Buco azonnal rávágta: „Úúú, öregem! Ezt én játszanám!” Vele automatikusan rögtön Flešo is beszállt, Aaron pedig már többször kifejezte, hogy szívesen játszana egy olyan zenekarban, amely modernebb, dallamos rockot nyom.
RockLine: Amit egy hónapja a Roxly klubban a fellépéseteken magam is hallhattam, az nagyon ígéretesen szólt. Szlovéniában ilyen nincs, mint ti, a Mit. Mik az ambícióitok?
Matevž: Amit mondasz: „Szlovéniában ilyen nincs.” Hát ez tíz évig főtt.
Uroš: Tudod, hogy van ez. Mindig mások jobban értékelnek, mint te saját magad. Te követsz valamit, ami neked király, ami tetszik. A Mit az, amit tényleg szívesen csinálunk, ami nekünk tetszik. Nem fogom azt mondani, hogy a Mit valami különleges, dallam meg fűrészelés. Ennyi.
RockLine: Zenészekként más-más zenei hatások kötnek össze titeket, más-más zenét hallgattok. A koncertetek alatt még az U2, a Depeche Mode, a Billy Idol és a Ramones feldolgozásait is hallhattuk… Azért célzok erre, mert ebből a sokszínű zenei keverékből valójában egy dallamos zenei karakter bontakozik ki, amely metal riffekre épül, és különlegesen szól.
Uroš: Igen. A megemlített előadók dalait teljesen a magunk módján játsszuk. Valójában arra törekszünk, hogy a zenénkben a riff kerüljön előtérbe. A számokban nem fektetünk akkora hangsúlyt a szólókra…
RockLine: Inkább a „groove”-ra építetek.
Uroš: Igen.
Matevž: Igen. A groove, hogy kijöjjön ez a vibráció, a hangulat pillanata, inkább a hangulatra építünk.
Uroš: Valahogy a metal és a rock keverésében próbáljuk kihozni a maximumot.
RockLine: Uroš. Hol szerezted ezt a frontembertudást a színpadon? Hol edződtél? Oké, korábban a Maršaliban voltál. Azért kérdezem, mert a színpadi jelenléted hihetetlenül meggyőző és magabiztos.
Matevž: Uroš a Mit erős fegyvere.
Uroš: Régen ingecskében, szemüvegben gitároztam, há, há, há… Egyszer teljesen váratlanul történt, hogy… tudod, engem az általános iskolában kirúgtak az énekkarból azzal, hogy nem tudok énekelni. Nem hagytam abba, hogy higgyek magamban. Talán ez még jobban hajtott a további fejlődésben.
Matevž: Itt a tapasztalat is számít. Magán a koncerten. Ez a magabiztosság, amitől ki tudsz kapcsolni, amitől „történik veled” valami a színpadon.
RockLine: És veled, Matevž? Hogyan lettél gitáros, kik a példaképeid?
Matevž: Magam sem tudom megmondani. Volt bennem valami, ami a gitár felé hajtott, aztán próbálgatod és próbálgatod tovább, és rájössz, hogy ez tulajdonképpen egyfajta eszköz, amivel a mindennapokban kifejezed magad. A kommunikációd módja a környezeteddel, legalábbis valamilyen szinten.
Uroš: Matevž korábban billentyűzött.
Matevž: Urošsal kiskorunk óta ismerjük egymást. Amikor különféle zenéket hallgattunk, zenekart akartunk csinálni. Az elején én voltam a billentyűs, ő pedig gitározott.
RockLine: Ohó, ti tehát tulajdonképpen együtt nőttetek fel.
Uroš: Igen. Nagyon régóta ismerjük egymást. Jó tíz évvel ezelőtt Matevž megírta az első szöveget, én meg azt mondtam: „Csináljunk együtt egy számot.”
Matevž: Az első találkozásunkkor történt, amikor a zene miatt jöttünk össze. Mindkettőnknek ott volt a hangszere, és valami „jam” kerekedett belőle. És már akkor megírtuk az első számot.
Uroš: Mindez nagyon spontán volt. Aztán elég sokáig tartott, mire összehoztuk a zenekart.
RockLine: Milyen visszhangot kapott eddig a Mit, főleg a lejátszott koncertek után? Sok fellépésetek volt eddig?
Uroš: Úgy hét.
Matevž: Úgy hét-nyolc. A visszhang nagyon pozitív volt. Én szkeptikus vagyok. Úgy értem, ilyen helyzetekben nem akarok rögtön lelkesedni. De be kell vallanom, hogy totálisan benne vagyok a Mitben, jobban, mint ahogy valaha gondoltam, hogy valami ennyire megragad. Valószínűleg épp ezeknek a helyeslő visszajelzéseknek és támogató szavaknak köszönhetően.
Uroš: Eddig is, amikor a rádióállomások szerkesztőinek bemutattuk a zenénket, lelkesek voltak, és érdekelte őket, hogy leadják a zenénket a rádióban.
RockLine: Mert dallamosan, egyszerűen és „groove”-osan szóltok. Nagyon jó recept. Azonnal beleszalad a fülbe.
Uroš: Pontosan.
Matevž: A többi zenekar például gyakran elvéti a lényeget, mert „erőből” akar különleges lenni, aztán elkezd bonyolítani. Csakhogy ezzel elvész a „groove”.
Uroš: A poén az, hogy a legnehezebb dolog az, hogy egyszerű legyen.
RockLine: Ilyen értelemben mondjuk – csak fejből dobom be – Elton John és Phil Collins csodálatra méltó.
Uroš: Igen. Három akkord, és kihoznak belőle egy csodát… (arra jár a dobos, Flešo – a szerk. megj.). „Hé, Flešo!” „Mondj te is valamit az interjúba!”
Flešo: Hagyjatok békén.
RockLine: Flešo, te hogy „csaltad be magad” a Mitbe?
Flešo: Kellett nekem egy „mítosz”, nem?
Matevž: Tulajdonképpen szükség volt rá, he, he…
Uroš: Hja, a zene arra jó, meg arra, nem?
RockLine: És mi a helyzet a stúdióbemutatkozó lemezzel? Mik a terveitek?
Matevž: A terv az, hogy 2009 nyaráig kihozzuk az első albumunkat.
Uroš: Öt szám már kész van a stúdióalbumra. Még ugyanennyit kell kicsiszolnunk, hogy a végén tíz legyen.
Matevž: Valójában rengeteg az anyag. Ötletek, szövegek. Ez elég egy albumra. A megfelelő hangszereléseket kell összerakni.
RockLine: Kicsiszolni a dolgot?
Matevž: Tulajdonképpen ki kell próbálnunk őket, hogyan működnek, hogyan működnének, vagyis játszanunk kell őket.
Uroš: Ezek olyan számok és ötletek, amiket mi ketten játszunk együtt. Ez a fejünkben van. De addig nem tudsz sokat, amíg az egész zenekar ki nem próbálja az ötletedet. Az alapot megcsináltuk. A dolgot kipróbálják, aztán már csak a megjegyzéseket vesszük figyelembe, és így épül és tökéletesedik a dal.
RockLine: Ha jól értem, ti vagytok a zenekar hajtóerői, ti írjátok a zenét, a szövegeket, a Lady’s First többi három tagja pedig hallgat rátok, és nagyrészt teljesíti a parancsaitokat.
Matevž: Mi ketten vagyunk az ötletek kezdeményezői. Bemutatjuk az új ötleteket a zenekarnak. A végső formát viszont aztán közösen alakítjuk ki. Mert mi zenekar vagyunk, mi egy törzs vagyunk, olyanok vagyunk, mint egy család.
Uroš: Tudod, régen az volt a gond, hogy mindenben csak ketten voltunk, ezért nem volt igazi ambíció arra, hogy ezekből az ötletekből bármi konkrétumot kihozzunk.
Matevž: Most, hogy zenekar vagyunk, senkit sem kell semmire kényszeríteni, mi magunk fogunk neki a munkának.
Uroš: Tulajdonképpen a srácok hisznek ezekben az ötletekben, amiket mi ketten bemutatunk nekik.
RockLine: Aaron, Flešo és Buco nagyon tapasztalt zenészek. Rengeteget játszottak színpadon.
Uroš: Határozottan. Ez a mi nagy előnyünk. Ez kiváló alap az alkotáshoz, és nagyon gyorsan létrejöttek azok a szükséges kötelékek, amelyeknek működniük kell egy zenekarban ahhoz, hogy az egyáltalán létezhessen. Tulajdonképpen hogy a létezése indokolt legyen.
Matevž: Arra a két-három évre nem volt szükség, amelyre egy zenekarnak az elején szüksége van, hogy egyáltalán megismerjék egymást és összeszokjanak. Persze még most is ismerkedünk, de úgy, ahogy egymásra találtunk, ezzel az, hogy is mondjam, alaptőkével tulajdonképpen rögtön „teljes gőzzel” el tudtunk indulni.
Uroš: Így gyorsan ki tudtuk adni az első kislemezünket, és videoklipet is csináltunk. Az alap megvan. Egy szilárd alap a zenekar létezéséhez és stabilitásához.
Matevž: Megvannak az alapjaink, amelyekre csak építünk tovább.
RockLine: A tíz évnyi igyekezetetek és az a rengeteg várakozás a Mittel végre megtérül.
Matevž: Tulajdonképpen az az alap, hogy hiszel valamiben, és nem hagyod abba, hogy higgyél benne.
Uroš: Pont ez volt a legszomorúbb a Maršalinál, hogy nem hittek a dolgokban. Persze nyilvánvaló, hogy mindenkinek megvannak a maga vágyai és víziói, de így is jó volt, ahogy alakult.
Matevž: A zene olyasmi, amibe nem szabad erőlködni.
RockLine: Hogyan látjátok a szlovén színteret a szórakoztató zene terén – természetesen a rockra gondolok. Például mit gondoltok, melyik szegmens hiányzik most a szlovéniai rockkínálat spektrumából?
Matevž: Az egyszerű és „felpörgetett” zene.
Uroš: Energiával teli zene. Hogy érezd az energiát.
Matevž: Mint amikor elmész például az Orto barba. Amikor látod, hogy az emberek ringatóznak, hogy a lábukkal verik a ritmust a koncert alatt, tudod, hogy ez az. Nem az, hogy neked kell nézned, mit csinál a zenekar, hogy a zenekar egyes tagjaira, az ő játékukra, fellépésükre kell koncentrálnod. A lényeg, hogy a zenekar egyetlen, lezárt egység, és az energiája egyként érződik a térben. Dallamos és egyszerű zenével ezt könnyebb elérni.
RockLine: És mi lesz a további fellépésekkel? Hogy áll a Mit?
Matevž: 2009 január második felében újra koncertezni megyünk. Egy kisebb bemutatkozó turnéról van szó, bemutatjuk az új kislemezt és a videoklipet is. Jelenleg az album anyagán is dolgozunk, aztán igyekszünk minél többet szerepelni a médiában is.
Uroš: Azon is gondolkodunk, hogy talán kiadunk még egy második kislemezt. Ebből a szempontból számunkra nagyon érdekes dal a Črni dež.
RockLine: És külföldön van érdeklődés a zenétek iránt, küldtetek már anyagot meghallgatásra külföldre?
Uroš: Egyelőre nem. Szeretnénk befejezni az albumot és kiadni.
Matevž: Egyelőre reálisak akarunk maradni. Nem áltatjuk magunkat. Meglátjuk, mit hoz a jövő.
Uroš: Tíz évig csak a zenekarra vártunk. Sosem tudod, mi vár rád. Egyébként pedig ennek a hosszú időszaknak ellenére most van bennünk valami ambíció, valami lendület, valami akarat a cél elérésére. Ez most szuper nekünk.
RockLine: Hol fogjátok felvenni az albumot?
Uroš: Podutik pri Ljubljanában. A Vox-S studióban. Nagyon elégedettek vagyunk a felvételekkel és a munkamódszerrel. Másik zenekaroknak is ajánlanám, hogy forduljanak ehhez a stúdióhoz.
fotók: Nina Grad
Képgaléria
