Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 1997. május / 2025. 4. 18. (bakelit-újrakiadás)
Producer: Zvonko Tepeš
Az album hossza: 46.46 perc
Stílus: Punk Rock / Hard Rock / Hip-hop
Értékelés: 8.0/10
Vedd meg az albumot!
A Dallas kiadó már jó ideje gondoskodik azoknak az alapműveknek az új életre keltéséről, amelyek formálták és formálják a szlovén rockzene arcát. A Mi2 „Črtica” című bemutatkozó albuma egyértelműen közéjük tartozik. Bár az egész nagyon szűkös anyagi keretek között született, Jernej és Fiki már az elejétől fogva hozott magával olyasmit, amit semmi pénzért nem lehet megvenni. Egy tág, rugalmas elmét, amely burjánzó fantáziával, rendkívül intelligens költészettel és prózával éppen a megfelelő adagban provokál és szórakoztat. Nem taszít. Éppen ellenkezőleg: vonz. Minden lépésnél nemcsak meglep, hanem el is varázsol, mert annyira más, mint minden egyéb, vagyis különleges, hogy ezt az albumot nyugodtan nevezhetjük egy egyedi természetű művészi felfogás alapkövének. Ha csak a szövegekre nézünk, a fanyar, akasztófahumorral átszőtt éleslátásra és a maró keserűségre, amelyet a fekete humor gyakran ravaszul elfed, onnantól kezdve minden világos. Éppen erre a költészetre épült az, amellyel a Mi2 később lassan meghódította a szélesebb szlovén közönséget.
Rogatec, 1996 februárja. Szlovénia egyik csodálatos, de a nagyközönség szeme elől gyakran elrejtőző szeglete. Ezért ott csak hálásak lehetnek. Pontosan itt találkozik egy messzi napon két bátor lelkesedő kreatív ereje, és elhatározzák, hogy közösen kipróbálják magukat a zeneszerzésben és a költészetben! Ha visszatekintesz az szerény kezdetekre, amelyek a Mi2 stúdióbemutatkozása mögött állnak, annak fényében, hogy egy olyan zenekarról van szó, amelyet már jó ideje a szlovéniai rock and roll történelmének egyik legkedveltebb formációjaként tartanak számon, a következtetés csak egy lehet. A lehetetlen lehetséges. Jernej és Fiki azt mondaná, hogy érdemes hinni a csodákban. Így jelenik meg a „Črtica” kislemez, amely akkoriban szép rádiós pörgetést kapott. Eltelik jó egy év. 1997 tavasza van, és végre megjelenik az azonos című album is. Rajta nemcsak Jernej Dirnbek és Robert Firer – Fiki működött közre, hanem több zenész is! Ez az album még ma is nagyon szerencsésen gyújt! Szóval? Ha átfutod az album borítóját, úgy tűnik az egész, mintha valaki Ela Peroci egyik meséjét illusztrálta volna. Ha viszont alaposabban megnézed a tartalmát: „Egy tetszőleges rogaškai rét mámorító virágai közepette szarvas módjára hajt ki két oszlopos mavrah, erényes természetűek,…”
A rock és a hiphop ütközése. Tessék? Kevés hiphopper volt akkoriban Szlovéniában. Az Ali-En alaposan megmozgatta a dolgokat, váratlanul „beesett” a színtérre Jure Košir is a Pasji kartellel, feltűnt Klemen Klemen is, akinek akkor még nem volt stúdióbemutatkozója sem …
Ami a hangszerelést illeti, már maga a debütalbum is megmutatja, hogy az egész lényege a minimalizmus. A zenei minimalizmus díszletei rendkívül ügyesen kommunikálnak a versszakok üzenetével. Ezt az axiómát a Mi2 a jövőben is hűen megőrizte és ápolta. A debütalbum szövegei már egyértelműen megmutatják Dirnbek kivételes költői ügyességét, bizonyos értelemben egyenesen zsenialitását. Olyan idők voltak ezek, amikor a tesztoszteron minden csúcsot megdöntve tombolt, amit a „Črtica” album (a borítóval együtt) nem is tud eltitkolni, ezért egy gondtalan, megterheletlen, megingathatatlan élet lenyomata… Pozitív dolgok tehát. Ez sokkal egészségesebben hatott, mint ahogyan a mai társadalom működik, amikor a társasági életet már csak a közösségi hálók digitálisan generált illúzióiban keressük.
A „Črtica” a punk, a hard rock és a hiphop szarvas keveréke, amely frontálisan szólít meg, és őszinte költészetével egyenesen a „kisember” szívét találja el, aki rögtön magára ismer bennük. A sok bolondozás alatt, amely gyakran könnyesre nevettet, ügyesen elrejtve ott van a szövegekben a kegyetlen valóság is. Ez az a kapcsolat a népi hitelességgel, amellyel Jernej és Fiki már az elejétől megnyerte a szlovén zenei közönség szívét, amely később a Mi2-t valóban a mindennapjai részének tekintette, a Mi2 pedig akarva-akaratlanul éppen ettől a népiességétől vált Szlovénia egyik legnagyobb rockzenekarává. Sőt, mondhatjuk, hogy ma a szlovén idők és terek legfontosabb rockelőadói közé tartozik.
Ami az album két alapvető jellegének, a hiphopnak és a rocknak (akár punkos, akár hard rockos beütéssel) az egyesítését illeti, a „Črtica” élő bizonyíték arra, milyen szépen megfér egymás mellett ez az ütközés zseniális összhangban. A dallamok nem igényesek. Gyakran csupán puszta (olykor többszólamú) elbeszélésről, diktálásról van szó. Hangszerelés szempontjából a szövegmondást ritmikus kinetika alapozza meg, mellette pedig ügyesen vannak beleolvasztva a programozás és a loopolás trükkjei, amelyek a gitárfrázisokba próbálnak beleharapni (már a nyitó „Nategni pobegni” megsejteti, mit hoz az album a folytatásban, és akinek a gitár nem elég, azt még intenzívebben fogja megütni a „gyógynövényes” „Zamisli se”). Bár a dolog nagyon frontális, és nem kerülgeti a forró kását, meglehetősen ügyes „zsonglőrködésre” volt szükség a művészi lépések adagolásánál, amelyek a „kevesebb több” minimalizmusában hatékonyan érik el az expresszív optimumot.
A „Portugalska al kak že” némi hálával tartozik az inspirációért a Lačni Franz Zarjavele trobente című dalának, az „Aerosmith” nem hiába viseli ezt a címet (hallgasd meg a vezető gitárfrázist), különösen mulatságos pedig a „Bilečanka” című partizán-rohamdal feldolgozása, amely Jernej és Fiki vezényletével is megőrzi minden keménységét.
A végén két szám áll, amelyeket az album bónuszdalaiként lehet kezelni. A „Črtica” címadó kislemeznek van horvát párja is – a „Crtica”. Míg a szlovén változat nagyon jól beette magát nálunk, és a mai napig a zenekar koncertjeinek vaskos repertoárjához tartozik, a horvát verziónak ez nem sikerült. Itt van még közvetett főhajtás a jugoszláv képregények hősei előtt (Lunov Magnus, Alan Ford) a „Puf Pant” című számban, amely tulajdonképpen a nyitó „Nategni pobegni” horvát változata. A „Crtica” és a „Puf Pant” az album bónuszdalaiként értelmezhető. Semmiképp sem veszik el a lendületét. Inkább ellenkezőleg. Talán éppen az ő beemelésük adja meg a választ arra, hogy ez a Sotla és a Kolpa túlpartján élő közönség megnyerésére tett kísérlet volt.
Itt van tehát a „Črtica”. Először bakeliten. A Mi2 híres debütalbuma. Talán a bakelit-újrakiadásokat a későbbi lemezek is követni fogják, amelyeket már rég nem lehet sehol fizikai formában megkapni. A „Črtica” album kézzelfogható zenei tartalom konkrét dossziéja. Évődő, egyéni karakterű! Egy korszak hiteles, képszerű lenyomata, amely rányomta bélyegét az akkori szlovéniai „mainstream” zene arculatára is. Alapvető zenei szentség, amelyre a Mi2 története lassan tovább virágzott. És ami a lényeg? A Mi2 ezen bolondosan lucid, mégis merész debütálása a megjelenése után (majdnem) három évtizeddel sem szűnik meg ugyanúgy évődve szúrni, lelkesíteni és szórakoztatni. Ez közvetlen bizonyíték arra, hogy ez a teljesítmény kiállta az idő próbáját.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
A oldal:
1. Nategni pobegni
2. Rovajnka
3. Črtica
4. Tehno pubec
5. Na škarpi sn sedau
6. Bilečanka
B oldal:
1. Zamisli se
2. Proti vetru
3. Aerosmith
4. Portugalska al’kak že
5. Crtica
6. Puf Pant
Felállás:
Jernej Dirnbek – ének, gitár, programozás
Robert Firer – gitár, programozás
Közreműködő zenészek:
Egon Herman – gitár
Vojko Hlupić – basszusgitár
Vanja Janež – dob
