Helyszín: Katedrala / Kino Šiška / Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. február 14.
Látogatók száma: 550
Jegyár: 18 EUR elővételben, (diák–egyetemista–nyugdíjas) 14,40 EUR, 23 EUR a koncert napján
A The Raveonettes koncertje előtt jól meg kell gondolni, hogy a párunkkal vagy nélküle menjünk-e el. Pláne Valentin-napon. Igen, a szerelmesek (és az egyre inkább a kereskedők, khm) ünnepét ezúttal a ljubljanai Kino Šiška a dán duó koncertjével ünnepelte, amely melankolikus dallamairól, rezignációjáról és a szerelem sötét oldalának ábrázolásáról híres. Ezek a jelzők érthetőbbé válnak, ha megtudjuk, hogy a dalszerző, gitáros és énekes Sune Rose Wagner klinikai depresszióval küzd. A kettős másik fele Sharin Foo, titokzatos természetű szépség, meleg kisugárzással és törékeny, angyali hanggal.
Bár a különböző zenei lapok gyakran az indie rock Bonnie-jának és Clyde-jának nevezik őket, utalva a harmincas évek hírhedt, pusztító gengszterpárjára, a The Raveonettes esetében a „destrukció” fogalmát elsősorban az „ön-” előtaggal kellene kiegészíteni. Az önpusztítás a tragikus, keserű és boldogtalan érzések, pillanatok és történetek leírásának ismétlődő mantrájában mutatkozik meg. A dalaik tele vannak fájdalommal, csalódással, öngyilkos hajlamokkal, „édes-savanyú” nosztalgiával, a nap szürkeségében és a saját arc / arckifejezés elvesztésében való elmerüléssel. Dalok, amelyek egy csendes, esős naphoz illenek. Ezek az érzések még hangsúlyosabbak a legutóbbi lemezeken, így a turnén bemutatott Observatoron is. A hatások ebben a legújabb alkotói korszakban ismertek: Velvet Underground, Sonic Youth, The Smiths…vagy másképp: dallamos riffek, gitárfuzz, torzítás, sötétebb shoegaze, miközben továbbra is megmaradnak a 3 perces kis daloknál. Ez az együttes megalakulása óta nem változott. Ezt a formát egyébként jóval inkább az ötvenes-hatvanas évek zenészei alakították ki, például Buddy Holly (a duó a nevét az egyik dalától kölcsönözte), a surf rock, a garázsrock úttörői és a noise rockerek, mint a Jesus and The Mary Chain.
A koncert ezzel a legutóbbi alkotói fázissal indult a szépen megtelt Katedralában. A kilencedikként felcsendülő, atmoszferikus, jangle-ös „Observations”-ig négy dal hangzott el az új lemezről és még öt valamivel régebbi, amelyek gyönyörűen beilleszkedtek ebbe a monolitikus (sokan mondanák, hogy időnként monoton) „lehangoló” nyitóblokkba. A koncert a meghirdetett időpontban kezdődött (22:15 – vége 23.30), a szonikus „Hallucinations”-szel. Ezt a világűrnyi hangtömeget, avagy hangulatfestést harmadikként a „Blush” követte, amelyet akár a nyitódal variációjának is tekinthetnénk. Közben becsúszott még egy sláger a legújabb lemezről, a smithsesen színezett „She Owns The Street”, amely az este során először keltette fel a közönséget, és valamivel élénkebb, hangosabb visszhangot kapott. Ez eleinte tényleg elég langyos volt, de a színpadon sem remekeltek a zenészek (a duóhoz egy dobos is csatlakozott) a kommunikációval. De nem is vártuk tőlük. Ez egyszerűen része a The Raveonettes esztétikájának. Az kiváló „The Enemy”-ig (egy elveszett szerelem nosztalgikus felidézése) a morbid altatódal, a „Dead Sound” és a megnyugtató kis ballada, a „Lust” következett (ne tévesszen meg senkit a látszólag ellentmondásos jelzők sora – az ambivalencia egyes depressziós zavarok szerves része).
A koncert második felét a legismertebb slágerük, a „Love In A Trashcan” nyitotta meg és jellemezte. A koszos, torzított riff felrázta a Katedrala közönségét, és megsejtette velünk, merre fog haladni az est. Dinamika, hév, mozgalmasság. A garázsrock, a surf és a „mod” 60-as évekbeli fúziója után, a „That Great Love Of Sound” dalban, jött a koncert akusztikus része (két dal), a dobos pedig pár percre eltávozott a színpadról. Csak az est két főszereplője maradt: a színpad jobb oldalán a magába merült Wagner, a bal oldalán a bájos, de szégyenlős Foo. Először a legutóbbi album sikerdalát, a velvet-undergroundos „Young and Cold”-ot játszották el, másodikként pedig az öngyilkos hangulatú „Love Can Destroy Everything”-et (Wagner az előadása előtt a következő sokatmondó szavakat mondta, amelyek ezen a szimbolikus napon különösen erősen csengtek: „…here is a lot of suicide lovers”). Hát igen, csak egyetérthetünk a szerelem romboló erejéről szóló gondolataival. Az akusztikus kitérő után az „Attack Of The Ghost Riders” és a „My Tornado” dalokkal magas fordulatszámon zárták a rendes műsort, visszatérve a második félidő elejét meghatározó hangulathoz. A ráadásban még elővettek egy régit, a „Bowels Of The Beast”-et, és a legrégebbit, az „Aly, Walk With Me”-t, amely az este első (és egyben utolsó) dala volt, ami igazán lefújt a betonba öntött helyemről, és bombasztikus gitárfuzzával hihetetlen szonikus csapást zúdított rám. Katarzis egy szuszra. Méltó befejezés! Ahogy szerényen kiténfergtek a színpadra, úgy távoztak is onnan. Szerényen, kimérten és visszafogottan. De láthatóan elégedetten a végkifejlettel. Mosoly jelent meg még a mogorva Wagner arcán is. Köszönjük, The Raveonettes, máskor is!
Előzenekarként a zágrábi énekes-dalszerző, Nina Romić melegítette be a közönséget, akit ezúttal egy ötfős, kiváló zenészekből álló kísérőcsapat erősített. Romićot a folk, a rock és a horvát etno-hagyomány érdekes ötvözése jellemzi, ami különösen a legismertebb dalában, a „Neoni”-ban érvényesült, amelyet a harmonika kifinomult hangja ízesít csodásan. Gyönyörű, érzelmes, saját dalokat éneklő hangja a fellépés utolsó számában érvényesült leginkább (amikor teljesen egyedül állt a színpadon, meztelenül és sebezhetően), és amelyet a Valentin-napot ünneplőknek ajánlott. Odaillő fellépés, a jövő fényes.
Eleinte meglehetősen visszafogott koncert, amely a végére igazi mini robbanássá nőtte ki magát, szellemre és elmére egyaránt. A nyugati világ mindent átható melankóliája rendkívül érdekesen átfordítható zenei formába. Ezt bizonyítja a The Raveonettes duó a legtöbb alkotásával. Bár a sikeres első EP, a „Whip It On” és a „Chain Gang of Love” lemez után pár évre letértek a minőség és az izgalom zenei listájáról, a legutóbbi művükkel azt bizonyítják, hogy néha várni kell egy ideig, sőt a végéig, hogy a kerek egész, az eredmény összességében látszódjon. Ez a ljubljanai koncerten is bebizonyosodott. A sűrű, hipnotikus-melankolikus nyitány elvarázsolta és álmodozásra késztette a közönséget, a finálé viszont felébresztette, felszabadította és lehetőleg alaposan megtisztította. Még az ilyen monolitikus zenekarok is képesek az árnyalatok szivárványát és szívbéli robbanást előidézni. Hogy is mondják: a zene csodákat művel?! Öröm, öröm, öröm! Clyde, neked pedig sok szerencsét!
Setlist
THE RAVEONETTES:
1.) Hallucinations
2.) She Owns The Street
3.) Blush
4.) Dead Sound
5.) Lust
6.) Curse The Night
7.) Gone Forever
8.) The Enemy
9.) Observations
10.) Love in a Trashcan
11.) That Great Love Sound
12.) Young and Cold
13.) Love Can Destroy Everything
14.) Attack Of The Ghost Riders
15.) My Tornado
ráadás:
16.) Bowels Of The Beast
17.) Aly, Walk With Me
Képgaléria
