Megszentségtelenített és dekadens Medvode! (2015)

0 10

Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad

Helyszín: Klub Jedro, Medvode
A koncert dátuma: 2015. 11. 27.

A fenébe a kis lámpácskákkal és az egész karácsonyi giccsel, amivel november közepe óta erőszakolnak minket! Azon a napon/estén, amikor Ljubljanában és Mariborban belevetették magukat a decemberi vásárlási őrületbe, mintegy száz fej inkább a medvodei Jedróba indult, ahol a Skrun, a Morost és a Dekadent menage-a-trois-ja sikeresen beszennyezte a boldogságos decemberi időszak nyitányát.  

Medvodét félórás késéssel elsőként a Felső-Soča-völgyből érkező trió szentségtelenítette meg, akiket hogyan másképp hívnának, mint Skrun. A hazai színtér viszonylagos újoncai a megalakulásuk óta szorgosan gyűjtik a koncertkilométereket, ami a színpadon már jól meg is látszik rajtuk. A Skrun meglehetősen sajátos keveréket játszik sludge-ból, groove-ból és death metalból, amelyben könnyű felfedezni a sokféle hatást a NOLA-színtér bandáitól és a Panterától egészen a Morbid Angelig. A soča-völgyi hármas erénye a masszív, nehéz hangzás és a ZAJ, amelyet a három hangszer és az ének produkál – annyit, amennyi házi pálinkát a texasi tanyasi gazdák főznek. Talán a vége felé a Skrun kissé egyhangúvá vált, de ezt valószínűleg csak az okozta, hogy a péntek esti hangulathoz még melegedniük kellett. Mindenesetre az energikus produkcióval és a műfajok zenei keverékére vetett meglehetősen egyedi nézőponttal meggyőztek. Plusz pont a basszusgitár különleges hangzásáért, ami leginkább Blacky (Voivod) „blower bass”-ára emlékeztet. Várjuk, hogy a már készülő debütáló album is beszennyezzen minket!

A ljubljanai Morostot nemrég a ljubljanai Orto klubban kaptuk el, most viszont a zenekar először mutatkozott be új basszusgitárossal. Žant Andrej Škof (ex-Eruption) váltotta, a Morost pedig Medvodében az elejétől a végéig lenyomta a Solace In Solitude című első albumát, amely már szépen beférkőzte magát a hazai közönség fülébe. A lány és a fiúk alig egy óra alatt ismét ügyesen elvezettek minket a ljubljanai lápvidék ködfoszlányai között, a séta hátborzongató hangulatát pedig, mint mindig, kiváló összeszokottsággal és a black/death/groove metal masszív hangzásával szőtték meg. Hogy a régi tagok értik a dolgukat, az világos, mint a nap, ezért Škof került nagyobb nagyító alá, aki megmutatta, hogy a zenekarba több mint jól beilleszkedett: a basszusmenetek mostantól meggyőzőbben szólnak, mint korábban (helyenként a vonalak kicsit át is lettek alakítva), Škof pedig a meglehetősen statikus zenekar képéhez hozzátett egy kis nagyon is szükséges dinamikát és színpadi eleven jelenlétet. A Human Debris, a Thorp Afield és a Mitos úgy győzött meg, mint eddig mindig, még nagyobb érdeklődéssel viszont a záró újdonságot figyeltem (Škof nélkül játszották), amely azt mutatja, hogy a Morost kicsit progosabb vizekre evez, és tényleg érdekes lesz hallani, mit hoz a második album, amely lassan szintén készül.

A Venera: Trial & Tribulation megjelenése óta eltelt jó négy év úgy elszaladt, mintha egy szemvillanás lett volna, a Dekadent pedig azóta a színpadokon sem volt éppen állandó vendég. Hogy mennyire hiányoztak, az már az nyitó himnusz, a Dissident Dream első hangjaitól világos volt, ami bebizonyította, hogy Artur Felicijan vezette fiúk már jó ideje nem voltak ilyen jó formában. A Dekadent dühösen vetette bele magát az egyórás szettjébe, amelyben az első album, a The Deliverance of the Fall, a Venera és az új Veritas dalaival rázták meg Medvodét – az utóbbi tulajdonképpen az oka a színpadra való visszatérésüknek. Bőségesen kijutott tehát az újdonságokból: a Dead Mountain, a Pasijon és a legkiemelkedőbb epikus csemege, a Valburga, amely szlovén nyelvű, meggyőző szövegével nyűgöz le. Artur ezúttal kiváló énekteljesítménnyel győzött meg, elsősorban remekül kivitelezett sikolyokkal és mély growlokkal (valamivel kevésbé a kissé fájdalmas tiszta énekkel), egyébként pedig a zenekar rendkívül összeszokott egységként működött Tine Horvat fenomenális dobolásának vezénylete alatt. A Dekadentet utoljára négy éve láttam élőben Kranjban, és az nem éppen a legfényesebb pillanatuk volt. A fiúk azonban most nem maradtak adósok, és bebizonyították, hogy a szlovén metalszíntér csúcsához tartoznak, és újra teljes erővel ragyogott az egyedi hozzáállásuk a black metalhoz, amelyben kiúttalanul fonódik össze élet és halál, sötétség és fény, szerelem és gyűlölet.  

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik