Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Orto bar, Ljubljana
A koncert dátuma: 2017. 01. 20.
Úgy tűnik, mostantól a január is az ünneplés hónapja. Egy hete még a Dirty Skunks 15. évfordulóját ünnepeltük az Orto barban, múlt pénteken pedig a legaktívabb, és egyben egyetlen hazai metalkiadó, az On Parole 15. születésnapját. Ennek a történetét Matija „Chop” Prnaver 2002-ben indította el a thrash veterán Sarcasm Igra narave című albumának kiadásával. Azóta rengeteg sör lefolyt a torkokon, és Chop meg Simon még mindig magasan lobogtatja az On Parole zászlaját, pedig elképzelhetitek, mennyire rögös tud lenni egy kis metalkiadó útja Szlovéniában. Az On Parole rengeteg jó zenét adott a szlovén színtérnek, amit nélküle valószínűleg sokszor nehéz lett volna lemez formájában a kezünkbe venni, ezért jó volt látni, hogy az Orto tele volt a múlt pénteken, amikor a színpadra az öt feltételesen szabadlábra helyezett rab lépett.
Elsőként a gorenjskai Brutart köszöntötte az Orto bart nagyon hosszú idő után, Ian Curtis She’s Lost Control című számával. A Brutart 2007 decemberében jelentette meg az On Parole-nál a Mimic című bemutatkozó albumát, amit több koncert követett Szlovéniában, pár éve azonban a zenekar minden hír nélkül nyomtalanul eltűnt. A kiadó évfordulója szerencsére elég nagy ok volt a színpadra való visszatérésre, így újra megkaphattuk a gothic, doom és death metal egyedi, nehezen skatulyázható keverékét. Egy jó fél óra alatt a Brutart újra emlékeztetett a debütalbumára, és rázúdított egy halom masszív, monumentális, lassú riffet, Sebastijan állatias dobolását, Blaž mechanikus, robotszerű vokálját és Poe-s gótikus hangulatot. Bár a Brutart zenéjét nehéz doom-atmoszféra lengi át, így helyenként otthon, meghitt körülmények között jobban működik, mint élőben, mégis jó volt újra színpadon látni egy zenekart, akit sokan már leírtunk. A műsorból ugyan hiányoltam a kiváló Delirium című számot, de az új dalok, amiket az énekesnő deklamálása dúsított fel, ígéretesek, úgyhogy tárt karokkal várjuk a második stúdióalbumot, ami pár hónapon belül megjelenik.
A változatosabb, posztapokaliptikus folytatásról a goriškai death ‘n’ roll megszállottak, a Hellcrawler gondoskodtak, akik jó fél éve adták ki az On Parole-nál második stúdióalbumukat, a Sandstorm Chronicles-t. A Hellcrawler a szettje alatt megint gyorsabban száguldott, mint egy mutáns zombi a legújabb nasija beleiben, és ismét bebizonyította, hogy színpadon még jobban szól, mint lemezen. Ezúttal főleg a remek energiának köszönhetően, annak ellenére, hogy a zenekar színpadi tartása többnyire elég statikus, és a kiváló, ultrahangos hangzásnak, aminek hála Miran állati morgása és a HM-2 gitárok zümmögése minden gond nélkül érvényesült. Ördögien változatosra sikerült a Hellcrawler fellépése, akik bár mélyen a svéd death metalban gyökereznek, a megfelelő helyeken crust-, black és heavy metal elemekkel, még inkább pedig átgondoltan beépített dallamos betétekkel jutalmazzák meg. Piros pont Andraž Perturbator-pólójáért, ami valószínűleg az este legjobb húzása volt.
A harmadik hely a hazai thrash metal veteránjait, a Sarcasmot illette, akik tavaly sokkoló hírrel álltak elő: a soraikból kilépett a hosszú évek óta éneklő Mucy. A helyére Grega Čadež (Rise) lépett, és hogy jó döntés volt-e, azt igazán csak akkor tudod megítélni, ha saját szemeddel és füleddel győződsz meg róla élőben. Ígéretesen indult, bár a még mindig aktuális Thrash album számai nem éppen kiemelkedőek, hamar sorra kerültek viszont a zenekar klasszikus aranykorának rajongói is olyan dalokkal, mint a himnikus Crematory és a Dej mi/Sarcasm. A Sarcasm még a kivételes, prófétikus Slovenski genocid című számról is leporolta a port, de a koncert éppen ennél a pontnál valahogy megtört. Úgy tűnt ugyanis, hogy Gregának elfogyott a hangi kondíciója, és minden következő számban több volt az énekes bakik száma. Egy ilyen tapasztalattal és ilyen gazdag diszkográfiával rendelkező zenekarnak ráadásul tényleg nincs szüksége feldolgozások játszására, főleg nem a nem éppen leginkább meggyőző formában, ahogy ez most az Angel smrti esetében történt.
A Sarcasm búcsúja után eljött az este valószínűleg legjobban várt pillanata, az első a két lemezbemutató koncert közül, hiszen két zenekar éppen pénteken adta ki az On Parole-nál az új albumát. Elsőként a muraszombati black metalosok, a Srd itatták a közönséget a szenvedés kelyhéből, akik a GG Allin-feldolgozás kivételével teljes egészében eljátszották a debütalbumukat, a Smrti sel-t. Bár a Srd koncertezni még csak pár hónapja kezdett igazán, a fellépésével világossá tette, hogy jól megolajozott halálgép, amiről azt hinnéd, hogy évek óta működik. A srácok pontosan tudják, hogyan kell black metalt felszolgálni, és ezt az Orto bar színpadán be is bizonyították. Remek hangzással, magabiztos, öntudatos tartással és F.O.A.D.-hozzáállással a Smrti sel, a Kupa trpljenja és főleg a Soča című számokkal bizonyították, hogy a szlovén nyelv kiválóan szólhat black metalban, elsősorban Goran karizmatikus és dühös énekteljesítményének köszönhetően. A fellépés egyetlen mínusza a Soča gyengébben hallható tiszta éneke volt, egészen a kilencperces remekmű robbanásszerű sikolyáig, amellyel a Srd búcsúzott az Ortótól. A Srd-del a szlovén black metal színtér új erőre kapott, a Smrti sellel pedig megkapta a műfaj egyik legjobb hazai képviselőjét. Állítólag Niklas Kvarforth, a Shining énekese, aki Ljubljanában él, is el volt ragadtatva a fellépésüktől.
Utolsóként a hard ‘n’ heavy kandúrok, a Tomcat léptek színpadra az új stúdiólemezükkel, a Something’s Coming On Wrong-gal. A srácok, pontosabban Šujo, a Bits ‘n Pieces című debütalbum megjelenése után négy tag távozásával komoly személyi földrengést éltek át, de erősebben álltak talpra, mint korábban, az eredmény pedig egy erős, koherens lemez, tele minőségi, fülbemászóan dallamos számokkal, ami élőben különösen érvényesül. A Tomcat először még a nyitányon egy teljesen új számmal köszöntötte az Ortót, aztán az elejétől a végéig lejátszotta a Something’s Coming On Wrong-ot. A srácok bebizonyították, hogy élőben kiválóan összeszokott gépezet, amelyből nem hiányzik az önbizalom, hangszeresen és énekben is megállták a helyüket, a különösen nehéz feladat Žigára hárult, aki pár kisebb bakija ellenére is kitűnően teljesített. A Tomcat tudta, hogy a lemezbemutatónak különlegesnek kell lennie, ezért megspékelték billentyűkkel, amelyeken élőben a producerük, Alex Volasko játszott, az énektámogatásról pedig két vokalista gondoskodott, akik a blues-os Last Letterben érvényesültek különösen. A Tomcat egy jó órában megmutatta, mennyit fejlődött a formája, és világossá tette, hogy a Something’s Coming On Wrong szép színfoltja a szlovén színtérnek.
Végül természetesen minden jót az On Parole-nak, még sok-sok évet, köszönjük a színtérért tett fontos munkát, és remélem, a szombati kutyaharapást nem kellett túl hosszan szőrével gyógyítani, hehe.
Képgaléria
