Kiadó: Celinka
Megjelenés dátuma: 2019. szeptember 15.
Producer: Janez Križaj
Album hossza: 35.06 perc
Műfaj: Singer / Songwriter
Értékelés: 10 / 10
Martin Ramoveš néhány éve meteorként lőtte ki magát a szlovén dalszerző-színtérre a „Zvok dežele” (2012), a „Nesojeni kavboji” (2014) és az „Astronavti” (2017) című albumok sorával. A fiatal művész soha nem lett volna ilyen sikeres, ha a víziói nem lettek volna egyszersmind ennyire meggyőzőek is. A kiváló költői és zeneszerzői érzéke mellett az a sejtetlen festői tehetsége is, amellyel Martin a színtéren folyamatosan megerősítette az ismertségét. Martin ugyanis a kezdetektől fogva összekapcsolja a zenéjét egy-egy történettel, amelyeket a saját képregényei illusztrálnak. A zene és a képregény története összetartozik. Egyik sem létezik a másik nélkül.
A zenész rendkívül szorgalmas. Nemrég a szlovén szatirikus költő, Ivan Rob alakjának és életművének tanulmányozásában találta meg az alkotói ihletet. Rob nem volt egészen hétköznapi költő, hanem abszolút különc, aki a korát megelőzve élt. Kivételes jellemvonása volt, hogy mindig mosolygott, pozitívan állt az élethez, és legalábbis látszólag, kifelé élvezte meglehetősen rövid élete minden pillanatát. Rob annyira őszinte volt, és annyira nem tudta, mi az a hazugság, hogy éppen a nagy igazmondása miatt sokaknak szálka volt a szemében. Innen az előbbi megjegyzés, hogy a korát megelőzve élt. Martin a versei olvasása közben sok párhuzamot talált a mai társadalom alakjával és erkölcsével, már ha maradt belőle egyáltalán valami, és ha igen, valószínűleg néhány kihunyó kvantummal mérhető. Mi következik ebből? Hogy a történelem semmire sem tanít minket, és hogy gondolkodó egyénként jobb, ha nem gondolkodsz és nem kérdezel túl sokat, mert különben szálka leszel a rendszer szemében (értsd: haszontalan, sőt veszélyes), skizofrénnek nyilvánítanak, tablettákkal tömnek, és „parancsnokság alá” kerülsz. Martin, mint sok más művész, minden érzésében gyakran magányos, ezért a lelke Ivan Rob alakjának és hagyatékának azonosulásában találta meg az ideális kifejezési vigaszt.
Ennek érdekében a szikrázó szlovén dalszerző megzenésítette Ivan Rob tíz versét, és rockos dalszerzői pecsétet ütött rájuk. A tíz dal – tekintve, hogy ez Martin negyedik albuma – a várt zenei stílust hozza, amelynek az a szerencséje, hogy egyedi kifejezésmóddal és határozott önállósággal bír, ugyanazzal, amellyel Ramoveš a pályája kezdete óta szólítja meg a közönségét. Ivan Rob versei lelkének számos arcát tárják fel, Martin pedig finoman követi ezt művészi érzékenységével, amikor a költő üzeneteit rockos misézésbe önti, és ezzel nem egyszer társadalomkritikai felhanggal, finoman merészen aktualizálja Rob költészetét.
Ugorjunk a kompozíciók zenei arculatára. Rögtön elmondom: Martinnak rendkívül merész ötvözetet sikerült létrehoznia Ivan Rob költészetéből és a szabad művész saját zenés-dalszerzői szemléletéből, és ezzel kiváló eredménnyel érte el az alapvető célját. A rock egyben lázadó kiáltás is. Rob idejében ez a „borotvaéles és maró igazság” volt, amely a költészetébe volt zárva. Martin mindkettőt egyesíti. A „Rob” album meztelen rockdokumentum, amelyet úgy játszottak fel, mintha koncertfellépés lenne a stúdióban, a lehető legnagyobb mértékben „one take” módra. Martin az alapvető Telecaster-hangzáshoz tartja magát, amely éppen megfelelően torzítva csiklandoz, a kíséretben a frázisok mégis megőriznek bizonyos „reszelős tisztaságot”, a reverb effekt többszöri hangsúlyozásával. Produkciós szempontból az album teljesen csupasz, rudimentális és csiszolatlan. Bújócska itt nincs. Martin jellegzetes, közép–mély fekvésű hangján énekel, amelyet olykor kellemesen megterhel egy nagyobb adag „férfiasság”, és ez kifejezés szempontjából végig finom vágyakozás, melankólia, csendes szorongás, de a belső (szellemi és érzelmi) beteljesülés keresésének érzetét is kelti. Ez először a finom Legla je noč című dalban tárul fel őszintén, és szorosan megragadja a hallgatót. A Kristal čaroben megzenésítése megmutatja Martin erejét, hogy igazi rock’n’roll módra tegyen le egy kompozíciót, amely könnyedén bekopogtat a rádióhullámok ajtaján. Az album egyik legsikerültebb kompozícióját a rendkívül tréfás, de energiájában fülbemászó és ugrabugráló Črv hozza, amely egy szemernyit sem titkolja a countrys bohózatot, a dallam alakulása pedig olyan, hogy „šentflorjansko”-bb* nem is lehetne. Itt van az ünnepélyes, ébresztő Na rokah te nosil bom, egy leheletnyi country rock’n’roll szellővel, amelyről még Johnny Cash sem mondott volna le. A „homokos desperado blues-keringő”, a Le še eno pomlad sem kíméli a melankólia és a szorongás zseniális előcsalogatását, a drámai színház fokozatos építkezésének esztétikájával a kompozíción át. A Daj mi draga roko a vágyakozón szép vokálon keresztül finoman kacérkodik a kidolgozott misztikus pillanattal.
Hogy Martin kiváló gitáros is, azt már eddig is jól tudtuk. Az album kilencedik daláig azonban ez nem is igazán érzékelhető intenzíven, hiszen a költészet áll az előtérben, bár a kompozíciókban a gitárjáték terén is végig igen ötletes és érdekes megoldásokkal találkozunk (mid-eight részek). Mégis meg kell várni a Čas prihaja című dalt, hogy Martin ujjai a gitáron is igazán elszabaduljanak. A dal az album komor csúcspontja és legsötétebb pillanata, amely progresszíven bontakozik ki, és a dráma fokozásában a kompozíció második felében a gitár veszi át a kezdeményezést, pszichedelikus hangulatokat fűz egymás után, és elkapja az ilyen trükkök úttörő generációjának egy leheletnyi pillanatát a The Moody Blues-tól a mieink, a Dekameron-ig. A Čas prihaja valóban a legintenzívebben ragad meg, Martin pedig mesterien használja ki a oszcilláló mikrofonzajokat és más kéznél lévő zúgó-búgó trükköket is, ezzel töltve meg a rendelkezésre álló hangképet! Az albumot a Domov zárja, amely az album dalszerzői színeit a leghívebben védi. Az albumot a pimasz Razpelo v gostilni nyitja, amelyben Ramoveš némileg átalakított hangszínnel lép fel, és egyszerre gúnyosnak és kiábrándultnak hat. A gitárfrázis jangle hangzást vezet, nagyon kellemeset és a lehető legszervesebbet. A dalt kemény és kacér ritmus hajtja. Kiváló nyitó katalizátor a „Rob” albumhoz. Marad még egy kifejezetten blues jellegű pont, a Sanjajo mi rože, amely közvetlenül a nyitó Razpelo v gostilni után más vokális természetet tár fel: Martin vokális karizmájának az előbb leírt „férfias-desperado” oldalát, amelyet az album nagy részén használ.
Az „Astronavti” után, amelyet „one man” zenekar stílusában vettek fel és írtak, Martin Ramoveš ismét nyersen felelektrizálva és rockosan megvastagítva tér vissza a szlovén zenei színtérre. Bár az album dalszerzői, „zenekarosnak” hat, ahogy például a „Nesojeni kavboji” is. Ez a rock és Ivan Rob borotvaéles költészetének találkozása, amelyet Ramoveš víziója követelt és keresett a „Rob” albumhoz. Két költő nagy igazmondásának találkozása, akik mindketten a saját korukban éltek, de ahogy a „Rob” album is mutatja, ez a találkozás újabb bizonyíték arra, hogy a könnycseppnél tisztább őszinteség a művészetben örökzöldséget és időtlenséget ad a műalkotásnak. Martin Ramoveš kiváló eredménnyel teljesítette a bátor kihívást, a „Rob” album pedig a mai napig a fiatal szlovén dalszerző kifejezésbeli érettségének legnagyobb mértékét tükrözi, akiről nem kételkedünk, hogy az ötleteivel, bátorságával és tehetségével a jövőben is többször ilyen jellegzetesen meg fog lepni minket.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Razpelo v gostilni (04:12)
2. Sanjajo mi rože (03:37)
3. Legla je noč (03:14)
4. Kristal čaroben (03:07)
5. Črv (02:25)
6. Na rokah te nosil bom (03:37)
7. Le še eno pomlad (02:58)
8. Daj mi draga roko (02:56)
9. Čas prihaja (07:19)
10. Domov (02:41)
Zenészek:
Martin Ramoveš – ének, gitár
Marko Petrič – basszusgitár, háttérének
Luka Drobnič – dob, háttérének
Žiga Lovšin – billentyűs hangszerek
Tina Petrovčič – háttérének
