Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2020. 6. 12.
Produkció: Jacob Hansen
Az album hossza: 58.19 perc
Műfaj: Melodic Rock / Power Metal
Értékelés: 9.5/10
Ki ne ismerné Magnus Karlssont? Ő az egyik legkiforrottabb és legtehetségesebb zenész, aki ráadásul valószínűleg a legelismertebb stúdiólegionáriusok közé is tartozik. Szeretnéd a saját stúdiólemezedet, de nem tudod, hogyan fogj hozzá? A megoldás egyszerű: rendeld meg Magnusnál. Kívánságod szerint megírja a dalokat, a hangszereléseket, a produkcióról is gondoskodik, az egészet pedig egymaga játssza fel. Semmi gond. Az viszont még érdekesebb, hogy ez az ember, bármennyi projektben vesz is részt egyszerre, soha, de soha nem fogy ki a kreatív dinamitból, hiszen ugyanez a Magnus évente több stúdiólemezen is szerzőként szerepelhet. Csak idén elkészített mindent az Allen/Olzon album megjelenéséhez. Nem is olyan rég jött ki az új The Ferrymen-lemez, júliusban pedig érkezik az új Primal Fear is. Remélem, nem hagytam ki semmit.
Ha rajongója vagy mindannak, vagy a legtöbbjének, amit ez a svéd zenész eddigi pályafutása során létrehozott, akkor a Free Fall több mint ránk szabott lesz. Az életmű hatalmas terjedelme ellenére jól követhető vörös fonal húzódik végig rajta, hiszen egyetlen kreatív géniusz keze alól kerül ki az egész. Nagy általánosságban úgy mondhatnánk, hogy az ultramuzikális fülbemászóság tökéletes végeredménye, amely azonnal begyullad! A vörös fonal egyaránt összeköti a Starbreakert, Bob Catley (Magnum) szólóalbumát és a Kiske /Somerville projektet is, hogy csak párat említsünk. Ugyanígy minden Primal Fear-albumon jól érezhető Karlsson szerzői munkájának hatása.
Pontosan ez a leglenyűgözőbb. Az a tény, hogy minden olyan kiadvány, amely mögött ez az ember áll, hihetetlen hitelességet és magas színvonalat képvisel. Mert, enyhén szólva is, rengeteget felvett. Ezúttal szem előtt kell tartani, hogy a Free Fall olyan projekt, ahol Magnusnak nincs megkötve a keze, és azt a zenét alkotja, amelyet a legjobban élvez. Az ötletek ismét fantasztikusak. Mivel az ember olyan szerzői sablonban mozog, amely nem hoz zenei forradalmat, hanem jókora adag filigrán újrahasznosítást kíván ahhoz, hogy új ruhában újra lángra lobbanjon, Magnus ezt a küldetést játszi könnyedséggel teljesíti. Nemcsak hogy túlságosan tapasztalt, hanem, mint mondtam, a kreatív frissesség sem hagyja el soha. A Free Fall dalai „szlalomoznak” három műfaj között: melodikus rock, heavy/power metal és hard rock. A jellegzetes hangzásban, amelyért a híres dán hangmérnök, Jacob Hansen felelt, a billentyűk ismét úgy vannak megírva, hogy kontrasztba állítsák a hangulatokat és elmélyítsék a drámai színházat, miközben a bombasztikusság is kivételesen megerősödik, és az első pillanattól megfog. Azonnal! A gitárfutamok mindenek felett uralkodnak. Magnus ismét néhány bravúros gitárdíszítéssel ékesítette a felvezető részeket, a mid-eight átvezetők pedig zseniálisan megrakottak, és varázslatosan színes szólóbetétek csúcsminőségű össztüzét tartalmazzák. Klasszikusan képzett zenészként természetesen néhány ponton zenekari hangszerelési trükkökkel is megspékelte a dalokat. Hogy a dolog véletlenül se hasson sablonosnak, Magnus bevetett még egy trükköt. Egy nagyon fontos trükköt, ami nem új, de mindig a győztes póker ászokat hozza. Egy rakás vendéget hívott meg az albumra. Énekeseket, akik természetesen technikailag kivételesen csiszoltak és kifinomultak. Ők a saját vokális karakterüket adják hozzá a dalokhoz, és ezzel minden egyes szám megkapja a maga felismerhető auráját. Az albumon van egy instrumentális szerzemény is, az On May Way Back to the Earth, amely progresszív metalosan hat, mivel a frázisok törött ritmikai textúrán fekszenek. Fenomenális instrumentális, amely arra utal, hogy Karlsson egyszer akár egy teljesen hangszeres szólóalbumot is felvehetne.
Két dalban Karlsson a főénekes szerepében is kipróbálja magát, és korrekten teljesít. Természetesen nem veheti fel a versenyt a vendég „énekes szörnyetegek” bejáratott neveivel, de azért mégis. Több mint tisztességesen megoldja az éneket, amelyben ugyanakkor érezhető ennek az egyébként kiváló kiadványnak az egyetlen „sebezhető pontja”. A kompozíciók minőségben egyenrangúak. Az album egyik csúcspontja rögtön a nyitó Hold Your Fire, fülbemászó refrénnel, amelyben Dino Jelusick (Animal Drive, Trans-Siberian Orchestra) énekel. Semmivel sem kevésbé érdekes a másik, szintén Dino hangjával készült szám, a különösen drámai és feszült Under the Black Star. Jelusick jelenség. Hasonlóan a One By One-ban éneklő Ronnie Romero-hoz (Rainbow), Jelusick is Dio és Coverdale erőteljes pusztító hangjának egyfajta keveréke. Ha már Dio szóba került: itt van a legendás Tony Martin, aki a Temples And Towers című dalban énekel, és ezzel a számot futólag közel hozza a (késői) Black Sabbath „Tyr”-korszakának hangulatához. Noora Louhimo (Battle Beast) vendégszereplése a Queen of Fire-ben szintén a maga nemében lenyűgöző, és kiemelkedik az albumon. A záró Far From Over-ben ismét találkozunk Tony Martinnal, és a Black Sabbath nyolcvanas évek végi zenei arcának emléke egy árnyalattal még teátrálisabban éled újra. A brazil Renan Zonta (Electric Mob) pedig igazi énekes felfedezésnek számít!
Tulajdonképpen nincs sok hozzáfűzni valónk. A „We Are the Night” lenyűgöző, mondhatni dallamosmetal-lemez, amely ismét csak úgy dagad a ragadós pompás retorika csúcsadagjától, és ezt Magnus Karlsson újabb, eszmeileg hatalmas erejű manifesztumának köszönhetjük. Aki ismeri a korábbi Free Fall-kiadványokat, és úgy általában rajongója ennek a zenésznek a szerzői stílusának, az nem fog sokat törni a fejét azon, hogy érdemes-e megnézni ezt a lemezt. Egyetlen szám sem időrabló rajta. A bombasztikus zenei ragadozóösztön és a klasszikus ütőerő csúcsteljesítményének új tökéletessége, amelyet a metalzene mágiája szolgáltat, Karlsson kreatív kimeríthetetlenségének kezében.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dalok listája:
1. Hold Your Fire
2. Kingdom Falls
3. We Are The Night
4. Queen Of Fire
5. Dreams And Scars
6. All The Way To The Stars
7. One By One
8. Under The Black Star
9. Temples And Towers
10. Don’t Walk Away
11. On My Way Back To Earth (instrumental)
12. Far From Over
Felállás:
Magnus Karlsson – gitár, ének a 3. és 10. dalban, billentyűk, basszusgitár
Anders Kollerfors – dob
Vendégénekesek:
Dino Jelusick – ének az 1. és 8. dalban
Renan Zonta – ének a 2. és 5. dalban
Noora Louhimo – ének a 4. dalban
Mike Andersson – ének a 6. dalban
Ronnie Romero – ének a 7. dalban
Tony Martin – ének a 9. és 12. dalban
