Kiadó: Nuclear Blast
Produkció: Robb Flynn, Zack Ohren, Colin Richardson, Chris Clancy
Megjelenés dátuma: 2022. augusztus 26.
Az album hossza: 59:22/70:00 (különleges kiadás)
A kaliforniai metalosok, a Machine Head számára az utóbbi évek meglehetősen viharosak voltak. A rosszul fogadott legutóbbi lemez, a Catharsis után a zenekart elhagyta két régi tagja, Phil Demmel gitáros és Dave McClain dobos. A kritikusok elsősorban azt nem díjazták, hogy a banda visszakanyarodott a nu metalos vizekre, és azt is, hogy túlzásba vitték a kísérletezést. Robb Flynn majdnem egyedül maradt, csak Jared MacEachern basszusgitáros állt mellette, aki láthatóan még látott reményt. Flynn mindezek ellenére sem adta fel. Folytatta az alkotást, és új tagokat hívott maga mellé, akik a turnén is besegítettek. 2019-ben a Machine Head sikeresen lezavart egy turnét, amelyen a Burn My Eyes bemutatkozó lemez 25. évfordulóját ünnepelték. Flynn a turnén hosszú szettet játszott két felállással, és ezzel valamennyire visszaszerezte a bizalmat a zenekar iránt, de legalábbis annyit, hogy a koncerteken a banda továbbra is magabiztos.
A negatív kritikák láthatóan hatottak. Ahogy a Supercharger (2001) után is. Flynn agresszívebb megközelítést választott, de a Do or Die, a Circle The Drain és a Civil Unrest kislemezek nem győztek meg túlzottan. Annál inkább meggyőzött viszont a My Hands Are Empty, amelyben a volt gitáros, Logan Mader is segédkezett. Flynn és társasága lassan visszataláltak a helyes útra. A szám végül fel is került az albumra. Még jobban meggyőzött az Arrows in Words from the Sky EP, amely szintén rajta van a lemezen. Robb Flynn jó ideig ugratta a rajongókat az újdonságokkal, mielőtt kiderült, hogy elég anyag gyűlt össze egy új album felvételéhez.
Az új lemez körül Flynnek elég sok gondja akadt, mert a pandémia miatt megnehezített körülmények között készült: az angol dobos, Matt Alston például nem tudta az Egyesült Államokban felvenni a dobokat, csak ötletekkel járult hozzá. A dobokat ezért a tapasztalt profi, Navene Koperweis (Entheos, ex-Animals as Leaders) játszotta fel, aki a már amúgy is intenzív dobolást még egy szinttel feljebb emelte. Ötletekkel a tapasztalt Wacław „Vogg” Kiełtyka (Decapitated) is hozzájárult, aki a turnén már segítette a Machine Headet. Valamikor az év elején Flynn végre elárulta, hogy új album készül, amely olyan epikus lesz, mint a The Blackening (2007), de Flynnről köztudott, hogy hajlamos túlzásokba esni. Az is köztudott viszont, hogy sok meggyőző dologra képes.
Az album kétségkívül ígéretesen indul a tízperces eposszal, a Slaughter the Martyr című számmal, amely három perc finom, instrumentális, érzelmes vokállal megspékelt bevezető után erős riffekkel és romboló ritmusszekcióval robban ki, Flynn pedig természetesen átvált dühösebb ének-hangzásra. Az egész nagyon emlékeztet a The Blackening albumon található Clenching the Fists of Dissent című számra. Mindenesetre érződik, hogy az ihlet pont abból a dalból jött. A kétségkívül epikus nyitány elég ígéretes folytatást vetít előre. A következő számmal, a Choke on the Ashes of Your Hate-tel a Machine Head láthatóan nem mutatja az engedés jeleit. A thrashes, feltöltött dal erős refrénnel, breakdownnal és szólóval büszkélkedhet. A szám kiváló keveréknek hat az új és a régebbi stílusból. A Become The Firestorm-mal a Machine Head black/death metal elemmel egészíti ki a hangzást, nagyon kiemelkedik Koperweis dobolása, aki láthatóan kicsit szabadabb kezet kapott, és a szám jókora részén egyszerűen „lerobbantja” a házat. Zavaró viszont a dallamos refrén, amely kissé erőltetettnek hat, szerencsére egy erős breakdown és szóló jócskán kiegyenlíti a dolgot.
A rombolás csillapítására rövid közjátékok szolgálnak az albumon, amelyekkel a zenekar a koncepcióhoz illő hangulatot akarta megteremteni. Kicsit érzelmesebben közelít a Machine Head a My Hands Are Empty és az Unhallowed című számokkal. Kicsit érződik a gyűlölt Catharsis hatása is, de a dalokban több az ütőerő, remek a groove, és a szövegek sem járnak már a dühös tinédzserek szintjén. A My Hands Are Empty-hez Logan Mader is hozzátette a saját ötleteit, és kár, hogy nem tett hozzá még többet.
Egyértelmű, hogy a thrash metal sokkal nagyobb példakép volt, mint az előző lemezen. A Machine Head ezt elég jól bizonyítja a Kill Thy Enemies-zel, amelyet csak a dallamos refrén szelídít meg. Most sem megy klisék nélkül, ezekből egészséges mennyiség van, de az „OooOOOooo” skandálás nélkül nem megy, ami a No Gods No Masters című számnál különösen feltűnő. Szerencsére a dalban még mindig annyi a tipikus MH-töltet, hogy végül nem zavaró. A Bloodshot című számot, amelynek megírásában Vogg gitáros is segített, főleg az első két lemez ismerői fogják díjazni, mert úgy hat, mintha a Burn My Eyes idején írták volna, csak a zenekar egyszerűen megfeledkezett róla. Mindenesetre újabb kellemes meglepetés a lemezen. Hasonló stílusban szolgál a Rotten is, amely remekül ötvözi a groove-ot és az agressziót.
Zárásként a Machine Head az Arrows in Words from the Sky-t választotta, amelyet már tavaly bemutattak. Elég logikus döntés, mert az érzelmi töltet áll előtérben, amit a Machine Head korábban már számos lezárással bizonyított. Igaz, a dal nem olyan epikus léptékű, mint az elődökön, mégsem hat fillernek. A kör, vagyis a koncepció értelmesen zárul, és elmondható, hogy az album nem száraz és nem egyhangú.
Ha közelebbről megnézzük az album keletkezésének részleteit, több mint nyilvánvaló, hogy Robb Flynn semmit sem bízott a véletlenre. Manapság ugyanis sokkal könnyebb felbérelni egy profi zenészt, aki gyorsan és hatékonyan felveszi a saját részét a lemezre, és ezt igazolja, hogy a dobokat egy rendkívül tapasztalt dobos játszotta fel. A másik tény, hogy a produkcióban és az utómunkában jó néhány tapasztalt ember vett részt, köztük a legenda Colin Richardson is. Emellett külön ki kell emelni, hogy Flynn a szövegek megírásához is segítséget kapott a mai metal egyik legszorgalmasabb producerétől, Will Putneytől (Fit For An Autopsy). Az Of Kingdom And Crown mindenesetre nagyon átgondolt és kidolgozott munka. Nem egy összecsapott album. A hangmérnökök pedig gondoskodtak róla, hogy a hagyományokhoz híven a hangzás teli, gazdag és főleg tiszta legyen. Mindenképp hallatszik és érződik, hogy jókora összeget fektettek a végtermékbe.
Az album nagy valószínűséggel lelkesíteni fogja a zenekar rajongóit, egyeseknek pedig vissza is adja a bizalmát a banda iránt. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a Machine Head láthatóan még nincs leírva. Flynnnek és társainak úgy tűnik, van még egy-két meglepetés a tarsolyában.
9/10
Dallista:
1. SLAUGHTER THE MARTYR
2. CHØKE ØN THE ASHES ØF YØUR HATE
3. BECØME THE FIRESTØRM
4. ØVERDØSE
5. MY HANDS ARE EMPTY
6. UNHALLØWED
7. ASSIMILATE
8. KILL THY ENEMIES
9. NØ GØDS, NØ MASTERS
10. BLØØDSHØT
11. RØTTEN
12. TERMINUS
13. ARRØWS IN WØRDS FRØM THE SKY
