Kiadó: Dallas Records (az eredeti kiadás a Helidonnál jelent meg)
A vinilújrakiadás éve: 2023
Produkció: Goran Lisica Fox (2009-es remaster: Matej Zec és Igor Sušanj)
Az album hossza: 38.10 perc
Műfaj: Alternative Rock
Értékelés: 9.0/10
Volt egyszer, hol nem volt, amikor a hetvenes évek lassan átvedlettek a nyolcvanasokba. Ott volt a rijekai új hullám. Megalakult a Let 2, amikor a történet két főszereplője és központi kreatív alakja, Zoran Prodanovič (Prlja) és Damir Martinović (Mrle) úgy döntött, egyesíti az erőit. Az előbbi korábban az Umjetnici ulice tagja volt, az utóbbi a Termiti együttesben játszott. Pár hónap után a Let 2-ből Let 3 lett, a nyolcvanas évek pedig éppen jó ütemben átfordultak a második felükbe.
A „Two Dogs Fucking” debütalbum ma már klasszikus. A Let 3 alapműve. Sokak szerint egyenesen a legjobb lemezük. Pontosabban fogalmazva: sokak számára a mai napig az együttes legtöbbre tartott munkája. 1989-ben jelent meg (Ljubljanában vették fel 1988 júniusa és decembere között). És analóg idők jártak. Olyan idők, amikor a mi tájunk (szerencsére még) csak lassan kullogott a „sok kacat” fejlődése után, amelyet a felvételi technika és a produkciós trükkök globális térnyerése hozott. Az album tehát egy olyan közegben született, amely mindig is megőrizte a lázadás őszinte kiáltását. Azt a kiáltást, amely ledönti a tabukat! A kifejező humor szikrázó éleslátásával, amely mindig is a maga módján nyilvánult meg. A földrajzi eredetnek megfelelően. Egyedülállóan. Az album tehát 1989-ben jelent meg, és nagyon rosszul viseli azokat az újdonságokat, amelyek akkoriban globálisan meghatározták a produkciós sztenderdeket. Valójában nem viseli, nem szívja magába őket. Ezen a lemezen sokkal könnyebb közvetlen szálat találni a rijekai új hullám ősforrásához, noha egyúttal egyértelmű művészi elmozdulásról beszélünk egy új kreatív dimenzió szférája felé. Egy új történet, egy új művészi-kreatív világ születéséről.
A 2023-as vinilújrakiadás igazi balzsam mindazoknak, akiknek nincs meg a Helidon-féle eredeti, és nem tudnak megbékélni az album 2009-es CD-újrakiadásának hangzásával, noha a vinil is a 2009-es remastert őrzi, amelyet Matej Zec és Igor Sušanj végzett. A vinil az vinil. Édesebb hang nincs. A lemez mindkét oldala nyersen nyílik, és az album azonnal megragad. Megőrzi az élőséget, a szervességet és annak a kornak a hiteles lenyomatát, amelyben született, és ilyen formában került rá a felvételi szalagra. Az A oldal képzeletgazdagon nyit. Három dallal, amelyek a mai napig állandó szereplői az együttes koncertrepertoárjának. A Sam u vodi hordozza magában a legtöbb post punk pillanatot, amely a nyolcvanas években aktuális volt. Vakítóan csillogó basszusvonalak, a gitárvisszacsatolás rezgései töltik be a hangkép hátterét, középen kiábrándult ének. Mintha valami távoli The Mission és The Sisters Of Mercy rijekai visszfénye volna. A szám pedig „fade out”-tal ér véget. A Ne trebam te, egy újabb örök koncertkedvenc, visszaviszi a dolgokat a klasszikus punk csiszolatlansága felé, és intenzívebben tükrözi a rijekai új hullám ősforrását.
A debütalbum hangkísérletezésbe merül, ami az aranyozásban egyedi zenei dosszié jelleget ad neki. A gitárok recsegéséhez szaxofon csatlakozik, amely tisztán kiemelkedik a hangképből. Az U rupi od smole című számban a Let 3 még gyökeresebben kapaszkodik a rijekai punk eredetébe. Érdekes viszont, hogyan használták ki a kiegészítő gitárokat a hangzásvilág kontrasztosítására. Ügyesen, tömören és pontosan. Zoran Prodanović pusztító hangvételű költészete mellett a több gitárvonal sűrűsége fontos elem, amely fokozza a szövegek kifejező erejét. Destruktív pszichedelia a végletekig, a finálé crescendójával.
Az A oldal az Armadával nyugszik meg, egy dallal, amelyet a Rijeka futballklub szurkolóinak ajánlottak. A ritmikai szerkezet mindent elmond erről. Szövegre itt senkinek sincs szüksége. A fázerezett rock’n’roll harapósság törzsi ritmusok közbeékelődéseivel váltakozik, miközben az ének bohóckodása és üvöltése mint két újabb hangszer szólít meg minket! És itt van az a szúrós poén, a Ciklama, amely a későbbi korszakban számos inkarnációt megélt. Stúdióban és koncerten is (még 2025-ben is az „RKTRD NDRD” albumon). Olyan banalitással, amelyet nehéz szavakba önteni. A lényeg, hogy szúrjon.
Az album B oldala erőteljesen nyit. Egy újabb népszerűvé vált koncertkedvenccel, az Izgubljenivel, amelynek a Let 3 minden korszakának minden koncertjét meg kell határoznia. A „Two dogs fucking” feszesen ível felfelé egy olyan számmal, amely úgy megrázza a lemezt, mint egyetlen másik sem. Felpumpálja a vért az ereidben. Punkosan koszosan zúgó dal, amely zenei fogékonyságra vadászik, és a rock’n’roll rali belsővé tett attitűdjének magas hullámán száguld. Azzal a refrénnel, hogy »1, 2, 3, 4,…Izgubljeni!!!«, amelyet mindannyian kívülről tudunk. A Zora érdekes művészi kitérőt hoz az albumra. Kísérletező attitűddel, ahol a gitárvonalak (még „arabeszkek” is bekerültek) szándékosan disszonáns jelleget teremtenek a dörgő énekes prédikációval szemben. A vakítóan csillogó basszusvonalak a Niodkuda hangszerelésének szerves elemei. Főleg az átvezető „lick”. A pusztító attitűd, élén a szövegekkel és az előadott sorok természetével, kivételes. Nyugodt kijáratot a záró Veliki dan hoz. Végtelenül bizarr karikatúra (ezt füves keksz elfogyasztása nélkül írom): mintha a fiatal Nick Cave kezébe adnád a The Beatles Tomorrow Never Knows című számát, és megkérnéd, hogy csináljon belőle valamit. Abszolút kísérletező albumkitérő (hangtorzítás is beépült, amely légybrummogást idéz). Ez a szám azt sugallja, hogy Martinović és Prodanović víziója többet ölelt fel annál, mint amit e bátor debütalbum tartalmának művészi horizontja feltár előttünk, és amely ma a régiónk alternatív rockjának kultikus klasszikusa.
A „Two Dogs Fucking” nagyon minőségi album volt és az is marad. Erős az éleslátó költészet tekintetében éppúgy, mint a kompozíciókat meghatározó ötletekben. Rock’n’roll unikum, amely kiállta az idő próbáját. Végül ezt bizonyítja a koncertrepertoár is, amelyből a Let 3 a mai napig legalább az anyag felét eljátssza, és ez mindig csontig megbolondítja a koncertközönségüket. A debütálóalbumot felvevő csapat fókusza féktelen lelkesedést, szívet és összpontosítást sugároz. A művészet iránytűje a Let 3 számára a debütalbumon szilárd irányt vett fel! A többi történelem és evolúció!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
A oldal
1. Sam u vodi
2. Ne trebam te
3. U rupi od smole
4. Armada
5. Ciklama
B oldal
1. Izgubljeni
2. Zora
3. Niotkuda
4. Veliki dan
Felállás:
Damir Martinović-Mrle – elektromos basszusgitár, ének, fémmadár, golyók
Zoran Prodanović-Prlja – ének
Ivica Dražić-Miki – gitár, ének
Nenad Tubin-Tubin – dob, ének
Igor Perković-Gigi – gitár
Közreműködő zenészek:
Raoul Valjen – szintetizátor (A1, A4 és B4 dal)
Igor Leonardi – gitár (A1, A3 és B2 dal)
Mario Marolt – szaxofon (A2 dal)
Dalibor Laginja – gitár (A4 dal)
Igor Karlić – akusztikus gitár (A4 dal)
Siniša Banović – ütőhangszerek (A4 dal)
Martin Lumbar – szitár, furulya (B4 dal)
Nina Cacadou – háttérének (B2 dal)
Tanja Cacadou – háttérének (B4 dal)
