Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / String's Bar / Szlovénia
Koncert dátuma: 2014. 11. 21.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés)
A szlovén metal- és rockszíntér nagy keresztapái, a legendás boogie metalosok, a Lene kosti idén csak másodszor léptek fel, a nemrég Strings Barra átkeresztelt egykori Scratch Barban, és ők adták az idei, amúgy is színes és zsúfolt őszi koncertkínálat bizsergető kis csemegéjét. A String’s Barba özönlött a közönség. A Lene kostiról köztudott, hogy a 2008-as újraindulás után a régi rajongók, akik velük együtt nőttek fel a hetvenes–nyolcvanas évek Nove Jarše-i utcáin, a nyolcvanas éveken át, soha nem felejtették el őket. Most sem volt ez másképp. Régi ismerősök, a régi helyen. Hűség a sírig. A termet ugyanakkor megtöltötte a hagyományos, tiszta hangzású muzsikát kedvelő fiatalabbak tábora is, és ami a legfontosabb: a közönségből nem hiányzott a szép számú hölgyvendég, ami bizonyíték arra az örökifjú kicsapongásra és mágneses vonzerőre, amelyet a zenekar karizmatikus színpadi jelenléte az együttes működésének érett évei során is megőriz.
Ennyit a bevezetőül a fellépéshez, amely a várakozásoknak megfelelően két részből állt. Köztük 20 perces szünettel! Régi szokás szerint most is későn érkeztem a helyszínre. Hiszen tudjátok, milyen a parkolás Ljubljana trnovói végén Az ember a haját tépi. A „String’s Bar” forrongott, miközben a zenekar a legismertebb, népszerű klasszikusait csalogatta elő, nagyrészt a „Do or Die” (2010) albumról, amelyek még a nyolcvanas évek elején születtek. A jócskán megfrissült csapat, amelynek magját a mindig jókedvű Marc és Giovanni Kavaš testvérpár, az ősalapító, éppen ezért örök páros alkotja, azt hozta, amit a Lene kostitól elvár az ember. „Boogie”-penetráció csontig!
Ez az a zenekar, amelynek sikerül hihetetlen féktelenségbe hajtania a közönséget, olyan hangulatba, amely könnyen vezet a hedonista kicsapongások gondtalan felvonulásához. Ezt végül a „halak tánca” is bizonyította a String’s Bar pultjain (lásd a fotógalériát). A közönség a rendes műsor lezárulta után sem engedte le könnyen a zenekart a színpadról, pedig az óra mutatója már rég túlment este tizenegyen. A zenekarnak a koncert végén a közönség kérésére néhány számot meg is kellett ismételnie, a kötelező ráadások után is. A sör patakokban folyt, a hecc- és mókázásnak nem látszott a vége. Egyszerűen így. Nehéz találni ezen a kis bolygón náluk nagyobb „felnőtt gyerekeket” a zene világában, mint Marc és Giovanni. És az az energia, amelyet árasztanak, hihetetlenül ragadós marad.
Annak ellenére, hogy az elmúlt évben rendkívül keveset játszottak, a zenekar remekül összeszokott. A szereplők zöme rutinos, megedződött muzsikus, a fiatal Jan Tehovnik pedig, akit október elején a Pyroxen koncertjén láttunk, a színpadi megjelenését tovább fejlesztette és kidolgozta. A srác fenomenálisan énekel, remekül ráérzett a Lene kosti zenéjének lényegére, helyenként extrém magas, mégis végig dallamosan magabiztos hangja pedig a koncert alatt többször is magára vonta a teljes figyelmet, amikor extrém sikolyokkal szelte át a String’s Bar légterét. A hangzás kiváló volt, a hangerő egy ilyen kis helyhez éppen megfelelő. A buli energiában a Scratch búcsúkoncertjére emlékeztetett az Eruptionnel, amikor a nagy zsúfoltságban a pulthoz sem lehetett eljutni egy sörért.
A műsorban tehát sorra kerültek a klasszikusok: I Got The…, Do or Die, Stones Of Death, Rock Power, Play With Fire, a vakmerő Warrior, Nightmare – a zenekar pályafutásának egyik legszörnyetegebb riffjével –, a gonoszkás és kacér Sunrise, a kötelező hazai olvasmány, a Russian Girl, valamint a híres „Ironija na Dragonji”, pontosabban Iron Dragon (a hallgatóság hatalmas kérésére a kötelező ráadás után még egyszer eljátszották). Természetesen a „Penetrator” album számai sem hiányoztak, a címadót is beleértve, de elhangzott a Spread Your Legs és a Let’s Rock is, a zenekar pedig visszahozta a szettlistára a „Park Bar” dalait, jócskán átszellőztetett hangszerelésben, mint a Highway to Nowhere, a Lady Evil és a Fly in the Sky. A műsor vége felé a zenekar meglepetést okozott: elővette a Judas Priest egyik újabb szerzeményét, a Revolutiont. Fenomenálisan illeszkedett az együttes többi műsorszáma közé.
A Lene kosti továbbra is magabiztos. Mindenben, amihez hozzáfog. Készül az új album, az új lemezhez szükséges anyag már több mint fele megvan, és ez szép ígéret, hiszen a csapatban kiváló az energia, a tagok között erős összetartás és egymás biztatása uralkodik, így az új lemez megalkotására nem is lehetne alkalmasabb az idő. Reméljük, hogy a zenekar új albumát a jövő év vége felé megkapjuk. Ha véletlenül más teendők miatt elkerülted ezt a novemberi pénteki String’s Bar-bulit, itt az első esély a pótvizsgára: 2014. december 27-én, a Lene kosti hagyományos koncertjén a Rollbarban, ami tulajdonképpen a hazai, jaršei pályájukon van. Ott találkozunk!
Képgaléria
