Karácsony előtti tánc az Orlekekkel (2013)
Szerző: Urban Bolta
Helyszín: Glavni trg, a kút mellett / Kranj / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. 12. 27.
Látogatók száma: 400
Jegyár: 0€ (a belépés ingyenes)
Ünnepi időszak, az ajándékozás, a szép gesztusok és a még szebb szavak ideje, és persze az is, amikor eszünkbe jutnak a régi barátok, ismerősök, és hosszú idő után végre együtt töltünk el egy-egy estét. Talán még élő zene mellett is, ami még jobban felpörgeti a vérkeringést, és segít felidézni a közös, régi emlékeket? A kranjiaknak szülővárosuk tálcán kínálta fel a fenti recept szerinti estéket: az óváros szívében, pontosabban a Glavni trgen a karácsony és az újév közötti hétvégére először a zasavjei Orlekeket hívta meg vendégségbe, egy nappal később pedig Adi Smolar énekes-dalszerzőt.
Az óév utolsó péntek estéjén már este hét óra után pár perccel az Orlekek vidám hangja csalogatta a térre, a kút mellé a későn érkezőket, köztük engem is, miközben végigszáguldott Gorenjska fővárosának titokzatos óvárosi sikátorain. Amióta utoljára találkoztam az Orlekekkel, sok minden megváltozott körülöttük. tavaly év végén szomorú hír érkezett a táborukból: elhagyott minket a hosszú évek óta velük játszó trombitás és az egyik alapító tag, Janez Tori, akit egyébként már a távozása előtt felváltott a zenekarban Jan Adamek. A dobok mögött is új arc ült: Saša Marnát a fiatal Miha váltotta. Nincs mit tenni, a kilenctagú társaságban mindig pezseg az élet, így az alkalmi személycserék az évek során az Orlekeknél már szinte állandóvá váltak.
Az Orlekek szép tömeget vonzottak a Glavni trgre. Hogy is ne tennék, hiszen népi megjelenésük mindenki számára érthető, aki azonosulni tud a dalaik hőseinek, az egyszerű, dolgozó embereknek a történetével. Az Orlekek rockos hangzásba ringatták Kranjt, erőteljes, trubadúros etnodallammal, melankolikus felhanggal. Bár a daluk ugrálósak és vidámak, a zasavjei bányavidék nehéz életéről és a „három völgy” mindennapi gondjairól szólnak. A zenekar első számú torka, Vlado Poredoš a szünetekben logikus egésszé fűzte a játszott számokat, szerény és szimpatikus egyéniségével pedig azonnal megszerettette magát a többnyire érett korú közönséggel, így komikus közbeszólásokkal nem volt nehéz megnevettetni őket. „Holnap tízkor találkozunk a Prešernov gajban” – ismételgette kitartóan az egyik hajléktalan nőnek, aki végig a színpad alatt táncolt a zenekar ütemére. Az Orlekek egyszerűen mérgesen csábítóak, ha a kifejezésmódjuk öntudatlan uralmáról beszélünk: egy pillanat alatt elrabolják a hallgató lábát, és táncra perdítik.
A zenekar a bevált repertoárját mutatta be, amelyből nem maradt ki a Lojze gobc, a Ko so lipe cvetele és a Mala Zagorjanka. A Pesem za ačkija ciganyos felhangjával bebizonyította, hogy világpolgári nézeteket valló társaságról van szó, a közönséget azonban szokás szerint a legerősebb mondanivalójú dalok érintették meg leginkább, mint a Punca s šohta és az Adijo knapi. A téli hőmérséklet és az ebből adódó átfagyott ujjak ellenére a zenészek jól tartották magukat! Jure Tori felismerhető, enyhén előrehajló tartásával a színpad bal oldalát uralta, a jobb oldalt pedig teljesen birtokba vette a fúvósszekció, Kristjan / Jan / Ečo, akik az Orlekek hangzásának jellegzetes genetikai kódját adják. A (számos) csúcspont egyike a Porno polke előadása volt, amelyben a teta vaša Mica je pa prasica / se je dala za 5 jurjev kontrahirat sorok közben a reflektorok pillanatnyi figyelme a koncertjeik hűséges látogatójára, Monikára is rávetült. Ahogy mindig, most is kellemesen kamatoztatott másfél óra a mindig örökzöld Orlekektől, ezúttal a gorenjskai főváros újévi díszbe öltözött óvárosának fényében. Kívánhatnánk ennél egyáltalán többet?
Fotók: Aljaž Anžič – Tuna
A fotók közzétételének engedélyéért köszönet Kranj nyitott városának.
Képgaléria
























