John Mayall – a blues legendája elvarázsolta Grácot!
Helyszín: Kassemattenbuehne / Graz / Ausztria
A koncert dátuma: 2007. július 20.
Látogatók száma: 350
Jegyár: 20 euró
John Mayall minden szempontból több, mint egy újabb a megöregedett, rég elfáradt előadók sorában, akik ezekben a szemtelenül forró nyári napokban rémisztgetik a mit sem sejtő, ráadásul teljesen kiszáradt óvilági lakosokat. A fickó intézmény a szó legnemesebb értelmében, a brit (sokak szerint a világ) bluesmozgalmának igazi atyaalakja, aki a nem éppen zsenge hetvennégy évével is megállás nélkül, fáradhatatlanul koncertezik szerte a világban. Ezúttal – kétségkívül a szlovén blueskedvelők apraja-nagyja legnagyobb örömére – másfél órácskára beköltözött a stájerországi Grác gyönyörű várának bensőséges közegébe. John a várakozásoknak megfelelően nem okozott csalódást. Épp ellenkezőleg. Az új évezred ragyogó Bluesbreaker-generációjának szárnyán az öreg elsőrangú bemutatót tartott a saját, ahogy ő maga szereti mondani, legnagyobb szerelmének – a bluesnak – erejéből és karakteréből!
Az embernek könnyen megszédül a feje attól a sok világszínvonalú névtől, akik az évek során többé-kevésbé sikeresen végigjárták John Mayall bluesiskoláját. A legtöbbeknek biztosan Eric Clapton, Peter Green, Jack Bruce és Mick Taylor jut eszébe. Az előző esti látottak után ebbe az elit társaságba nyugodtan odaültethetnénk még egy nevet: Buddy Whittington! A kellemesen kerek, látszatra egyszerű jenki úriember kivételes dinamikájú gitárjátékával nyűgözött le. Ez olykor talán túlságosan is emlékeztetett Eric és Mick ötleteire, amelyeket a figyelmesebb hallgatók jól ismernek, de ez mit sem von le a szerepe fontosságából: John érezhetően fáradt hangja mellett nem egy kellemetlen helyzetből húzta ki a zenekart. A magabiztos bácsi kapta az est megnyitásának tisztét is, és ezt a lehető legjobban meg is oldotta: egy lenyűgöző „jammel” indított, amely hamarosan beleveszett B.B. King klasszikusának, az Every Day I Have The Blues-nak az ütős ritmikájába! Ez a színpadra hívja magát John Mayallt is, aki azonnal átadja magát a következő bluesóriás, Freddie King emlékének felidézésére! A Palace Of The King és az I’ve Got A Woman után a közönség hangos ovációval fogadta a Burnt Bridges alaposan megnyújtott, szellemesen felépített szájharmonika-szólóját. Nagyon is jólesett érzelmi kitörés volt ez, amely most a változatosság kedvéért semmiben sem emlékeztetett Sonny Boy Williamson valamelyik úgynevezett kicsapongására.
Mayall a múlt zenei örökségének nyilvánvaló tisztelete ellenére büszkén elzárkózik attól, hogy a régi babérjain pihenjen. A felszabadult I Love You More Every Day és főleg a elképesztő Congo Square – alap blues, amelyben John időnként engedi, hogy a dal sokszínű jazzes formákba táncoljon át – olyan alkotót mutat, aki a munkáját végtelenül komolyan veszi, de a megfelelő adag lazasággal, ami lehetővé teszi, hogy a zenekar vidáman megértse egymást a számtalan színes improvizáció közepette. Majdhogynem túlzottan lelkes élményben volt részünk a Pretty Womannél, ahol Whittington egy pillanatra elszántnak tűnt, hogy feltámassza Mick Taylor vonalait, de John komoly pillantására az utolsó pillanatban láthatóan meggondolta magát. John az Albert King-féle szépséget egy játékos hammondszólóval zárja le, amely után egyszer csak egy izgalmas Led Zeppelin-„medley” közepén találtuk magunkat, megfűszerezve a remekül előadott I Need Love-val, amely mindenkit, aki ott volt, lelkiismeret-furdalás nélkül emlékeztetett a nagy Willie Dixonnal szembeni ki nem egyenlített adósságára.
Az este egyik legnagyobb meglepetése a Help Me Thru The Day volt, a kellemesen kerek Buddy fantasztikus énekes előadásában. Egy újabb Freddie King-klasszikus ezzel a bőbeszédű emlékidézéssel Robert Johnson egy-egy gyöngyszemét is sejtetni engedte, amelyekhez John az utóbbi években láthatóan nehezen nyúl. A bluesóriások közül így még két Otis Rush-klasszikusnak örülhettünk: a melankolikus So Many Roads-nak, és főleg a nélkülözhetetlen All Your Love-nak, amely a Hideaway mellett az egyetlen előadott szám volt Mayall Eric Clapton-korszakából. Nem érdekes?
Setlist
1.Every Day I Have The Blues 2.Palace Of The King 3.I’ve Got A Woman 4.Burnt Bridges 5.I Love You More Every Day 6.Congo Square 7.Help Me Thro The Day 8.Pretty Woman 9.Hideaway 10.So Many Roads 11.I Know What You Mean —–ráadás—– 12.All Your Love 13.Texas Guitar
Képgaléria



