Kiadó: Atomic Fire Records
Megjelenés dátuma: 2023. 6. 23.
Produkció: Jag Panzer
Az album hossza: 53.03 perc
Stílus: Heavy Metal / Power Metal
Értékelés: 9.0/10
A kultikus amerikai powermetalosok, a Jag Panzer új albummal, a „The Hallowed”-del tértek vissza. Elődje, a „The Deviant Chord” (2017) óta hat év telt el, és sok rajongó már komolyan aggódni kezdett, mi történhet azzal a zenekarral, amely kultstátuszát már az „Ample Destruction” (1984) című bemutatkozó lemezzel megalapozta, a kilencvenes évek végén pedig teljes művészi reneszánszot élt át.
Sajnos a „The Hallowed”-en már nem szerepel a gitárvirtuóz Joey Tafolla, aki egyébként szokásává tette, hogy jön-megy, épp akkor, amikor a zenekar hívei újra megszokták változatos gitártechnikáját. Joey kevésbé ismert utódja a „The Hallowed”-en Ken Rodarte, aki szintén a gitármesterek „régi iskolájából” érkezik, vagyis játékát neoklasszicista futamok és időnként az elődéhez hasonló stílusú tekerés jellemzi. A Jag Panzer-rajongók tehát megkönnyebbülhetnek, hiszen az amerikai powermetal-nagyságokkal elég gyakran megesik, hogy kiváló (fő)gitárosaik néhány nagyon jó stúdióalbum után távoznak. Így volt ez például Chris Broderickkel is, akiről úgy tűnt, alig várja, hogy csatlakozhasson a jóval hírhedtebb (és jövedelmezőbb) Megadethez.
A „The Hallowed”, amely a „Thane to the Throne” (2000) után az első koncepcionális Jag Panzer-album, minden tekintetben klasszikus Jag Panzer-lemez, vagyis tele van epikus, erőteljes power metallal, számtalan harcias hangulatú refrénnel és rendkívül ízléses gitárharmóniákkal. Ez nem meglepetés, hiszen mind a három alapító tag, illetve a négy hosszú ideje a zenekarban játszó tag – élükön Harry „The Tyrant” Conklin énekessel és Mark Briody ritmusgitárossal/billentyűssel, a dalok fő szerzőivel – még mindig a helyén van. Conklin, aki nagyjából tíz évvel ezelőtt az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy mégsem hagyja ott a Jag Panzert, még mindig úgy énekel, mint egy fiatalember, és úgy tűnik, most egyes dalokban a szokásosnál is többször emeli hangját a magasabb régiókba. Kivételes hangja gyakorlatilag a klasszikus Jag Panzer-hangzás kulcsa és legfelismerhetőbb építőeleme. Nem csoda, hogy a „Dissident Alliance” (1994), a Jag Panzer történetének eddigi egyetlen (hivatalosan megjelent) Conklin-ének nélküli stúdióalbuma, teljes katasztrófának bizonyult.
Conklin vokális fölénye már a nyitó „Bound As One”-nál nyilvánvaló, amely jó úton halad afelé, hogy Jag Panzer-klasszikussá váljon, és nagy valószínűséggel hamarosan koncertstandard lesz belőle; a hatalmas refrén, a dallamos gitárharmóniák és az intelligens dobátvezetések kapcsolata a viszonylag rövid, de kiváló powermetal-energiakatalizátor receptje. A „Prey!”, amely sok mindenben emlékeztet néhány nyolcvanas évekbeli Jag Panzer-szerzeményre, csak jóval jobb produkcióval, nyers refrénjével kifejezetten arra született, hogy felhergelje a koncertközönséget. A „Ties That Bind” tősgyökeres Jag Panzer-szerzemény, amely az egyszerűbb „Prey!”-jel szemben inkább a kilencvenes évek végi és az elmúlt két évtized komplexebb, ambiciózusabb dalaira emlékeztet.
A „Stronger Than You Know”-n a felpörgetett ritmus, a izzó gitárfutamok és Conklin dühös éneke rendkívül pokoli hangulatot teremt, amelyet a közepén virtuóz gitárszóló koronáz meg. Az „Onward We Toil” epikus refrénnel van tele, amelytől minden igazi metálharcos szíve hevesebben dobban. „Barbár” energiája és atmoszférája sokakat emlékeztet majd a klasszikus „The Age of Mastery” (1998) korszakára.
A kiváló „Edge of a Knife” nyitányában néhány zenekari elemet is hallani, amelyekről Briody billentyűi gondoskodnak, a kivételesen jól kivitelezett és megfelelően harmonizált átvezetés az epikus refrénbe pedig ismét borsódzni fogja az epikus, férfias power metal rajongóinak a hátát. A „Dark Descent” kiválóan ötvözi a klasszikus Jag Panzer-hangzás epikus és brutális elemeit, és a hatalmas refrénben éri el a csúcspontját, ami azt jelenti, hogy ezt a dalt már az első hallgatásra nehéz nem megszeretni. A remek „Weather The Storm”-ban ismét jól hallani, milyen fontos szerepet játszanak Conklin énekes képességei a Jag Panzer zenéjében, hiszen egy kevésbé karizmatikus és tehetséges énekessel ez a szám jóval érdektelenebb és energiátlanabb lenne. A „Renewed Flame” azok közé a felfokozott és melodramatikus Jag Panzer-dalok közé tartozik, amelyek másodpercről másodpercre fokozzák a drámát egészen az epikus refrén csúcspontjáig. A régi klasszikusok, például a „Shadow Thief” és a „Chain of Command” minden rajongója biztosan el lesz ragadtatva.
Az ambiciózus záró vállalkozás, a „Last Rites” egyben a disztópikus, posztapokaliptikus koncepció záró felvonása, amelyet a „The Hallowed” megjelenésekor képregény is kísért. Annak ellenére, hogy ezúttal nem használtak valódi vonósaranzsmanokat (néhány billentyűkkel létrehozott zenekari aranzsmán azért itt-ott felbukkan), és a bevezető rész kissé vontatott, miközben a szokásosnál lassabb ritmus és komorabb hangulat miatt az egész inkább a Manilla Road valamelyik ambiciózusabb szerzeményére emlékeztet, mint klasszikus Jag Panzer-dalra, egészében mégis nagyon jól sikerült.
A „The Hallowed” minden tekintetben klasszikus Jag Panzer-album, amely kielégíti a régi hívek étvágyát, és fenntartások nélkül sorolható a zenekar legjobb alkotásai közé. Amíg Conklin és Briody irányítja az egész alkotói folyamatot, nem kell tartani a Jag Panzer jövőjétől. Mégis érezhetően kevésbé komplex és kidolgozott koncepcióprojektről van szó a szimfonikus irányultságú „Thane to the Trone”-hoz (2000) képest, amelyet a Jag Panzer-rajongók többsége a zenekar eddigi alkotói csúcsának tart.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Dallista:
1. Bound As One
2. Prey!
3. Ties That Bind
4. Stronger Than You Know
5. Onward We Toil
6. Edge Of A Knife
7. Dark Descent
8. Weather The Storm
9. Renewed Flame
10. Last Rites
Felállás:
Harry Conklin – ének
Mark Briody – gitár
Ken Rodarte – gitár
John Tetley – basszusgitár
Rikard Stjernquist – dob
