Jaded Heart a kellemetlenségek viharában (2008)

0 15

Helyszín: Stonehenge klub / Arcole (Verona) / Olaszország
A koncert dátuma: 2008.05.01.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 0,00€

Hihetetlenek az Úr útjai, de még hihetetlenebbek a RockLine útjai. Ezúttal egy Arcole nevű kisvárosba vezetett az utam, valahol félúton Vicenza és Verona között, Olaszországban. A város az egyik napóleoni csatáról híres, amely 1796-ban zajlott, és amelyből Napóleon természetesen győztesen került ki. A jobb tájékozódás kedvéért: ez a parányi városka Ljubljanától mindössze 330 km-re fekszik. Mi pedig edzett népek vagyunk, így Európa féktelen RockLine-hódításában minden olyan koncertcél, amely kevesebb mint 400 km-re van Ljubljanától, maga a sofőrparadicsom.

Május elsejei ünnepek és halott város. Mondanom sem kell, hogy persze eltévedtem. Ez magától értetődik. Ám így is tanulságos sétát tettem Arcole-ban, ahol a kedves helyiek elmagyarázták, hol is van pontosan a Stonehenge klub. Röviden: a Soave/San Bonifacio kijáratnál lehajtasz, San Bonifacio központját dél felé elhagyod, és amikor a körforgalomhoz érsz, ahonnan Arcole központja felé ágazik le az út, azt választod. Alig 400 méterrel odébb már a bal oldaladon van is a Stonehenge klub. Mivel a Stonehenge feliratot szinte teljesen benőtték a kúszónövények, érdemes ösztönösen az első parkolóban megállni, amelyet Arcole-ba bevezető út jobb oldalán elérsz, és körülnézni az út túloldalán, ahol először egy épület hatalmas Las Vegas felirata üti meg a szemed. Alatta van a Stonehenge klub. Persze nem druida szentélyről van szó, körbe állított megalitokat sem találsz ott. Szóval a dolog a városka legelején van. Amikor megérkeztem a tett színhelyére, Emiliano volt az első, akit üdvözöltem, a Bologna Rock City főnöke. Hogy elszaladt az idő 2006 novembere óta, amikor Padovában megismerkedtünk a svéd AOR/hard rock House Of Shakira koncertjén (a beszámolót ITT olvashatod el).

Nemsokára már a tourmenedzserre vetettem magam. A srácok épp a spagettizőbe indultak enni, de az interjúval nem lesz gond, ha visszatérünk a vacsoráról – mondta a kedves német. A eredetileg 21.30-ra meghirdetett kezdés persze klasszikus olasz módra a végtelenségig elhúzódott. A várakozás azért gyorsan telt, miközben Emiliano mellett dumáltam, aki a Jaded Heart cuccait árulta egy szépen megterített asztalkánál. A csapolt sör ezúttal kiemelkedően jó volt (Tuborg), de ördögien drága (5,00€ – azt tanácsolom, hozz inkább magaddal dobozos sört a közértből, ha valami furcsa véletlen folytán valaha a Stonehenge klubban kötnél ki). Végül megkapom az interjút a bandával. Az óra már elütötte a 23.00-t, az első előzenekar pedig még el sem kezdte a műsorát. Hogy hogyan zajlott az interjú, azt természetesen egy másik cikkben írom le, mi pedig ugorjunk előre háromnegyed órát. Vagyis nagyjából az utolsó 15 percre, az Úr nagy napján, 2008.05.02-án!

A helyi Venoma éppen nagy orgazmikus fellépése kellős közepén tartott, amikor az interjúról visszalopakodtam a klub ajtaján. A trió – egy lány (ének/gitár) és két fiú, akik a ritmusszekcióról gondoskodtak – alig érte el az ivarérettséget, de már veszélyes fegyverekkel babrál. Hogy is van ez? Emós kiscsajok és maximális impregnálás, ami véd a baktériumok (potenciálisan) vészes behatolása ellen. Azonnali és üres. Kívánatos a hamis játék és a vastag, elmosódott zaj, mert így a dallamokat egyáltalán nem hallani benne. Rákiabálsz erre a masszára, és kész is a dolog. Húúú, micsoda ortó téma!!! Már vágjuk is az ereket! A Venoma még vagy 20 percig kínozta elkényeztetett fülemet, a közönség pedig, amely ezúttal tényleg óvodának tűnt, nagy érdeklődéssel követte honfitársait, és remélhetőleg nem a rockuniverzum új genezisét látta bennük tévesen. A klub ekkorra szépen megtelt. Úgy 70 embert lehetett szemmel elcsípni.

A Dissoluto következett. A második helyi előzenekar jóval viharosabb fogadtatásra talált a hallgatóság körében. Ezúttal kvartett volt, gitáros lánnyal, énekesnővel, basszusgitárossal és dobossal. Igazából jóval több cukrot kínáltak alternatív rock karakterükben, főleg a dallamos olasz szövegek miatt. A hangzás is könnyedebb volt a Venomához képest. Az ember néha elgondolkodik, mi a fene forog a fiatalok fejében. Punk rock forradalmi ruhákba öltöznek, közben tele a gatyájuk. Itt tehát nincs mit mélyebb esszenciát keresni, csak a kamaszkorból való kinövést. Hát sok szerencsét, törpék, elég bajt zúdítottatok ma estére a hallószerveimre.

A szervező tudta, hogy helyieket kell meghívnia előzenekarnak, csak így telik meg elég emberrel a klub. Milyen szomorú, nem? Emiliano sem tudott igazán dicsekedni az olaszországi hard rock koncertjei látogatottságával. De a pasasnak van tökje. Egyszer veszteség, máskor nyereség, és az egészet teljesen önkéntesen csinálja! Tiszteletre méltó.

Éjjel egy óra húszkor végre színpadra léptek a melodikus glam hard rock német varázslói, a Jaded Heart. Több oka is volt annak, hogy ez az este nem éppen a Jaded Heart fellépésére teremtetett. Először is maga a színpad, amely inkább kifutóra emlékeztetett, aztán a normális hangosítás felállításának lehetetlen körülményei: a gitár a koncert alatt határozottan túl hangos volt, rengeteg volt a sípolás. A következő gond, amellyel a banda aznap este küzdött, az énekes, Johan Fahlberg megfázása volt. A szimpatikus fekete pók, igazi kétméteres óriás természetesen mindent megpróbált kiadni magából a fellépés alatt, de a megfázás szedte az áldozatait. Johan így semmiképp sem tudott olyan regiszterekben mozogni, amelyek élő előadásban a legfontosabbak, ezek húzzák végig a számok vörös fonalát. A középső regiszterei teljesen cserbenhagyták. Leggyakrabban úgy mentette magát, hogy átugrotta őket, kihagyta a nehéz versszakokat, és improvizálva, extrém magas „sikolyokkal” zárta a sorokat, amelyek tépték a fület. Az egész azért is volt nehezebb Johannak, mert nem hallotta jól magát a színpadon, Peter Oestros gitárját ugyanis mértéktelenül felhangosították. Fahlberget Peter Oestros, Michael Mueller és Dimitri Keiski húzta ki a pácból, akik a többszólamú vokális harmóniákról gondoskodtak. Elég sok volt a hamis játék a fellépés alatt, de ilyen koncertkörülmények között ez az ár, amit a bandának fizetnie kell, teljesen természetes. Ráadásul a klub sok hangmérnök számára nagy rejtély, aki a keverőpultnál megpróbál boldogulni. Ezúttal a hangzás tényleg megfejthetetlen rejtély volt.

Hopp, még ez! Dimitri Keiski Peter Oestros barátja, és együtt játszanak az Insania svéd power metal együttesben. Keiski csak erre a turnéra ugrott be a Jaded Heartba, mert a banda kölcsönadta eredeti tagját és billentyűsét, Henning Wannert a White Lionnak, akik épp Dél-Amerikában kóborolnak. Keiski a teljes Jaded Heart-repertoárt mindössze egy hét alatt megtanulta.

A banda lerövidítette a fellépését, és mindössze egy jó órára korlátozta. A repertoárból kihúzott 5 számot és a ráadást. Ez legalább 40 perc, ha a ráadás két számát is hozzászámoljuk, vagyis a repertoár majdnem felétől megfosztottak minket. Érdekes, hogy a Jaded Heart a szettlistáról minden olyan számot kihúzott, amely Michael Bormann lemezeiről származik. Ennek két oka van. Az első nagyobb súlyú. A banda odavan a „Helluva Time” (2005) és a „Sinister Mind” (2007) albumokért, így ezek a Stonehenge klubban is bőségesen képviseltették magukat a repertoárban. A másik ok, amely rendkívül jól jött ahhoz, hogy elsősorban ez a két lemez szerepeljen, a banda alkalmazkodása Fahlberg megfázott torkához. Fahlberg a „Helluva Time”-mal kezdte a Jaded Heart-karrierjét, és logikus, hogy az utolsó két lemez anyaga fekszik neki a legjobban, és a torka talán legalább egy kicsit kevésbé szenved az előadás során.

Mindkét lemez több mint kiváló, és az, hogy csak ezekből hallottunk számokat, messze nem volt ok a sírásra-rívásra. Arra az adott okot, hogy a szettlistát szándékosan alig egy jó órára rövidítették. A banda ezt a lépést teljesen logikusan döntötte el. Igazi rajongók nélkül az első sorokban persze nem érdekes fellépni. Egy hangpróbájuk már volt délután, a másodikra biztosan nincs szükségük, fölösleges is. Tehát mivel a koncert alatt úgy 30 ember volt, azok is távol ültek az asztaloknál, a banda elvesztette a koncertezés örömének nagy részét. És figyelem: belépő egyáltalán nem volt. A Jaded Heart persze így is teljes erőből odatette magát ebben az órában. Ennek igazi bizonyítéka az a három teljesen tönkrement dobverőpár, amelyet Axel Kruse a közönség közé hajigált.

JADED HEART szettlista:
1. Hero
2. Justice Is Deserved
3. Somewhere
4. Live And Let Live*
5. Inside Out*
6. Tommorow Comes
7. Shores Of Paradise
8. Sinister Mind
9. Paid My Dues
10. Going Under
11. Journey Will Never End*
12. Dreams You’ll Never See
13. Hellucinate
14. Anymore*
15. Feels Like Love*

*…számok, amelyeket a Jaded Heart nem játszott el

Koncertélményt ilyen körülmények között átélni nem éppen mindennapi, de az európai koncertszínpadokon való állandó kóborlás közben az ilyen élmények is teljesen természetessé válnak. Az együttesek és a rockszíntér életének részei. Így megy ez. Csak azt kívánom, hogy minél előbb adódjon új alkalom, hogy a Jaded Heartot más körülmények között is láthassam. Rendes színpaddal, rendes közönséggel, rendes színpadi világítással. Ennek ellenére olyan energiával telítődtem, mint régen nem. Akárhogy is, ha veled van egy zenekar, amely a lelkednek játszik, gondolatban magától értetődően átugrasz mindezeken a nehéz körülményeken, amelyekbe a banda azon az estén került. A Jaded Heart is átugrotta őket. Biztosan nem először, de nem is utoljára.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik