Helyszín: Dol pri Ljubljani
Az interjú dátuma: 2009. 02. 19.
A Rock Shock régi ismerős a szlovén koncertszíntereken. A fiúkat a fülbemászó dallamok és a kemény ritmusok keresztezésének, vagyis a 80-as évek zenei iskolája örökségének rajongása köti össze, és a hazai rockszcéna egyik legígéretesebb csapata. A RockLine a múlt csütörtökön egy Ljubljana melletti stúdióban beszélgetett két kedves fiatalemberrel, Janko Tomšič gitárossal és Andrej Rovan billentyűssel, akik egy pohárka nemes nedű mellett elárultak pár titkot a készülő albumról.
RockLine: Elég régi csapat vagytok, a Rock Shock.
Janko: 2001 elején álltunk össze, ha jól emlékszem, valamikor januárban, vagyis most ünnepeljük a nyolcadik évet.
RockLine: Mivel foglalkoztatok idáig?
Janko: Főleg koncerteztünk, csapatot kerestünk, közben cseréltük a felállást, összeraktuk a bandát… (Andrejre mutat) …te is nyugodtan beszállhatsz a beszélgetésbe…
Andrej: Teljesen rád bízom…
RockLine: Ő még friss, és „Nema pravo glasanja”!
Janko: Ha-ha!! Dehogynem, dehogynem van szavazati joga. Nálunk demokrácia van, bizonyos fokig persze.
RockLine: Említetted a tagcseréket. Zenei értelemben is gondot okoztak a múltban?
Janko: Tudod, hogy van ez. A zenélésnek megvan az ára. Alapvető különbség van aközött, ha az ember szórakozásból, vagy mondjuk úgy, félkomolyan zenél, és aközött, ha komolyan dolgozik. Aztán ott volt egy csomó akadály, az egyik tagnak közben például családja lett, ott vannak a munkahelyek és még sok más tényező, amiktől a dolog könnyen kivitelezhetetlenné válhat. Mint minden zenekar, a Rock Shock is az első években leginkább érett, zeneileg és emberileg is. A csapat mostanra összeállt, a fiúkkal remekül megértjük egymást, szóval a dolgok úgy mennek, ahogy kell.
RockLine: Nehéz nálunk egy még be nem futott zenekarnak?
Janko: Kétségtelenül. Ennek ellenére, ha megvan az akarat és a kedv a munkához, akkor megy. Lépésről lépésre, lassan, fokozatosan, csak kitartónak kell lenni. Ami persze teljesen természetes. Végig kell járni egy utat, kell egy kis fárasztó tapasztalatszerzés a színpadokon, enélkül nem megy. Így lesz az ember jobb, és így szerez rutint.
RockLine: Nehéz összefogni a zenei hatásokat, vagy hasonló az ízlésetek?
Janko: Nagyon tág a rálátásunk a zenére. Az ízlések emberenként eltérnek. Az én „top” bandáim a Bon Jovi, a Van Halen, a Toto, Andrej pedig nyakig ül a 80-as években…
RockLine: Tehát nincs olyan tag, aki a fő inspirációs forrás és ötletgazda lenne?
Janko: Minden alkotási folyamat közös munka, az ötletek is többnyire közösek. Néha otthon nekem jut eszembe valami, mondjuk egy-egy riff, néha Andrejnek, az aranzsmék megint az egész csapat munkái, a szövegek pedig többnyire az énekes területe maradnak.
RockLine: Ezekben a napokban az első lemez végső formáját csiszoljátok. Mennyire elégedettek vagytok az eddigi munkával?
Janko: Nagyon. A magunk részét gyakorlatilag már letettük, a dalok fel vannak véve, már csak a keverés van hátra. Hogy áll ez, Toni?
RockLine: Még úgy öt perc?
Toni (producer): Attól függ, nálad hogy telik az idő, ha-ha… a fiúk letették a magukét, még pár kísérővokált fel kell venni. Gyakorlatilag már csak véglegesíteni kell az egészet.
RockLine: Mi a helyzet az új album anyagával? Régebbi dalok, vagy valami teljesen frisset hoztatok össze hozzá?
Janko: Azt mondanám, valahol a kettő között, 50/50. Lesznek rajta régebbi motívumok, és nem hiányoznak majd az olyan dalok sem, amelyeket már korábban megírtunk, de az új tagok érkezésével és az új kifejezési lehetőségek megnyílásával átdolgoztunk. Persze az újabb szerzemények is helyet kapnak az albumon. Szóval anyagban nincs hiány.
RockLine: Hány dal fog akkor átjutni az album szitáján?
Janko: Valószínűleg 11.
RockLine: Hol akadtatok össze Tomával?
Janko: Tomához a Mary Rose kapcsolatán keresztül jutottunk el.
RockLine: Nagy pénzügyi falat egy album felvétele?
Janko: A számokról nem beszélek, de az album és a videoklip felvételéhez elég sok koncertet kellett lenyomni, valójában két évig játszottunk, hogy fedezzük a két projektet!
RockLine: A Rock Shock tehát nagy léptekkel tanul haladni?
Janko: Ahogy mondtam, megint egy lépcsőfokkal följebb. Egyelőre jó az érzés, és kétségtelenül még jobb lesz, ha az album munkálatai befejeződnek. Minden komoly zenekar alapvető vágya, hogy felvegye a saját lemezét. Amikor minden a helyére kerül, és kézzelfogható formában ott lesz előttünk, fenomenális érzés lesz.
Rockline: Szóval mikorra várhatjuk a Rock Shock debütálását?
Janko: Ahogy mondtam, a keverés még hátravan, aztán jöhet a vadászat a borítóötletekre. Úgy sejtem, legkésőbb április végéig!
RockLine: Bemutatjátok majd valamilyen különleges alkalommal az albumot?
Janko: Persze, a promócióról gondoskodni fogunk. Konkrét dátumokról egyelőre nem tudunk beszélni. Az album promóciójának nagy részét természetesen a koncertek adják. Egyébként is jó viszonyban vagyunk a médiával. Sok interjút adunk, számos listán jelen vagyunk, egyedül a nyomtatott sajtó ajtajai zárva előttünk egyelőre.
RockLine: Eddig a koncerteken többnyire feldolgozásokat játszottatok…
Janko: Igaz. Ezt kívánják a szervezők. A közönségnek mindig adni kell egy további okot a mozgásra. A feldolgozások szükséges rosszak, amik nélkül sajnos nem megy.
RockLine: Az új albummal nagyobb lesz a felelősség az új anyag iránt. Mennyire lesz nehéz ez az átállás?
Janko: Itt nem várok nagyobb gondot. A koncertjeinkre járók már hozzászoktak a saját anyag előadásához. A dalok jól megfogtak. Szívesen játszunk saját zenét, bár a feldolgozások ellen sincs semmi kifogásunk. Persze egy konkrétabb visszhanghoz kell majd egy kis idő, talán még egy album, egy videoklip is, de egy új kislemezt hamarosan biztosan kiadunk.
Fotók: Mojca Perdih
Képgaléria
