Kiadó: Metal Mind Productions
Megjelenés dátuma: 2020. február 21.
Produkció: Ian Parry
Az album hossza: 44.45 perc
Műfaj: Progressive Rock / Art Rock
Értékelés: 9.0/10
Ian Parry igazán nem ismeretlen a rock’n’roll színtéren. Zenei pályafutását a nyolcvanas évek elején kezdte. Technikailag és kifejezésmódját tekintve az egyik legkiműveltebb, legkifinomultabb énekes, aki az évek során a zenei vállalkozásait követők körében a nagyra becsült, tisztelt vokalisták közé küzdötte fel magát. Hangját hihetetlen karizma és mindig határozott karakter jellemzi, ami régóta alapeleme annak, hogy azok a dalok, amelyekben Parry énekel, művészi egyediséget és azonnal felismerhető különlegességet kapnak. Mostanra közel 40 éves karrierje során több mint 30 különböző albumon szerepelt a hangjával: ezek között elsősorban ott vannak a szólóstúdióalbumai, a Consortium Project kiadványai, amelyeknél ő tartotta kezében a karmesteri pálcát, és persze a felejthetetlen holland progmetal bajnokkal, az Elegyvel felvett lemezek.
Az „In Flagrante Delicto” latin album cím, magyarul nagyjából „tetten érve” lenne. A választás nem meglepő, hiszen Parry projektjei és lemezei elnevezésekor mindig szívesen nyúlt latin kifejezésekhez. Az énekes ötödik szólóstúdióalbumáról van szó, amelyet ismét a saját NSMP stúdiójában vettek fel és készítettek, Parry természetesen főszerzőként és zeneszerzőként, szorosabban pedig Stephan Lill gitáros (Vanden Plas) és Jeroen van der Wiel billentyűs dolgozott vele együtt; utóbbit a „Rock Emporium” (2015) projekt közös munkája után tartotta maga mellett. Az album címe a korábbi „Visions” (2006) üzenetét viszi tovább: a közelgő (bolygószintű) ökológiai katasztrófa tudatosítását, amely felé kapzsi hiúságunkban feltartóztathatatlanul száguldunk. Ebben a tekintetben a cím nagyon sokatmondó – a bűncselekményt tehát az emberiség követte el –, a borító fő motívuma pedig ezt egészíti ki. Az új szólóalbum anyagát Parry nagyon hosszan gyűjtögette és válogatta, ezért összességében rendkívül kidolgozott, fókuszált és filigránul aprólékos lett. Ilyenként Parry teljes pályafutásának egyik művészileg legérettebb munkája.
Az albumon kiváló zenei virtuózok egész sora közreműködik, akik Parryhez hasonlóan sokrétűen otthonosak a legkülönbözőbb műfajokban és zeneszerzői kihívásokban. Parry zenei családjáról van szó, amely évek óta vele dolgozik, akár egykori zenekarai, akár projektjei kapcsán. Garancia arra, hogy mindig a legjobbat kapod. A dalokat lazán az ütős, szimfopompával díszített hard rock fiókjába lehet sorolni, izgalmas indításokkal, amelyek a progresszív rockos, de a klasszikus metalos tartalmakat is fokozzák. Az album az elejétől a végéig erős zenei fülbemászóságot mutat fel, és egyre épülő, atmoszférikus bombasztot (a csúcskategóriás drámaszínház hangulatát). Kell neki néhány forgatás, de amint beette magát a „fülbe”, a lejátszón újra és újra boldogan nyomod meg az „ismétlés” gombot.
A dalok tehát nagyon csiszoltak, mindegyiknek megvan a maga kidolgozott mondanivalója, rendkívül változatosak egymáshoz képest zeneszerzői szempontból, és időnként izgalmasan szólítanak meg, mert meglepnek az akkordmenetek ötletes építkezésével, illetve a progresszivitással: hirtelen átfordulnak (rövid, tömör) hangszeres részekbe, amelyek összeillő modulációkkal dinamikus hangulatváltásokat biztosítanak, így a hallgatót állandó „feszültségben” és végig magukhoz láncolva tartják. Parry megőrzi szenvedélyes énekbeli lendületét, és az érzelmek a sorokban, amelyeket ilyen hévvel és szenvedéllyel ad elő, azonnal életre kelnek. A billentyűk és a gitárfrázisok folyamatosan aktív párbeszéde egyszerűen elbűvölő, a pontszerű, átmeneti ritmusváltozatok (egyazon motívumon belül) rengeteg apró részlete pedig kiemeli, hogy a stúdióban valóban csúcsmuzsikusok gyűltek össze, akik a dalok egyébként kompakt szerkezetén belül is rengeteg teret nyitnak egymásnak saját virtuóz szikrázásuk és szellemességük kibontakoztatásához. Egy csipetnyi zenei kiszámíthatatlanság – amelyet Parry karmesteri pálcája alatt a muzsikusok társaságának kutató szelleme biztosít – végig kíséri ezt az albumot.
Nehéz kiemelni a csúcspontokat. Az albumot egyszerűen az elejétől a végéig kell élvezni. Lehetőleg hangosan, már csak a ragyogó produkció miatt is. Zeneszerzői szempontból Parry kollégájának, Arjen Anthony Lucassennek a megközelítéseire emlékeztet. Azzal is, hogy az hangszerelési gazdagításhoz olyan pontokat vont be, amelyekkel a hangulatot kontrasztba állította a programozott mintavételezéssel (sampling a nyitó Spaceman és a címadó dalban). Ennek a hasonlóságnak ellenére az eredmény (logikusan) saját utat járó, egyedi. Érződnek a hetvenes évek progresszív rockjának hatásai, a hard rock úttörőinek régi iskolája is, a kompozíciók pedig megőrzik a kompaktságot, a zeneiséget és a veleszületett érzéket az atmoszférikus építkezéshez, amely a bombasztikus refrénekben hangulati crescendóhoz vezet, ezeket a refréneket mesterien gyakran többszólamú énekharmóniák is megtámogatják.
Az „In Flagrante Delicto” kivételesen kidolgozott album, egyedi zenei karizmával, amely évek során érett és fejlődött, így a zenei életmű, amelyet Ian Parry neve fémjelez, rendkívüli művészi érettséget ért el. Nem pusztán olyan dokumentum, amely a daloló-szerzői prózai mélységű szövegek üzenetértéke mellett elsősorban a csúcsra fejlesztett technikai csiszoltságot és az énekes rugalmasságát hangsúlyozná, hanem ezúttal – jobban, mint hosszú és gazdag pályafutása során bármikor – előtérbe lép rendkívüli zeneszerzői érettsége.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Spaceman
2. Travellers (Across the Unknown Universe)
3. In flagrante delicto
4. Fool’s Paradise
5. Impulse
6. Ingenious
7. Wish
8. Fly
9. The Day We Stop Dreaming
10. So Far So Good
Zenészek:
Ian Parry – ének, billentyűk
Stephan Lill (Vanden Plas, Consortium Project, Ian Parry – Visions) – gitár
Patrick Rondat (Jean Michel Jarre, Consortium Project, Elegy) – gitár
Timo Somers (Delain, Rock Emporium, Vengeance) – gitár
Bob Wijtsma – gitár
Mario Zapata – gitár
Jeroen van der Wiel (Rock Emporium, Odyssice, Thirteen) – billentyűk
Joshua Dutrieux (Consortium Project, Elegy, Sensation White) – billentyűk
Barend Courbois (Blind Guardian, Rock Emporium, Vengeance) – basszusgitár
Torsten Reichert (Vanden Plas, Ian Parry-Visions) – basszusgitár
Marcel van der Zwam (Consortium Project) – basszusgitár
Guido Stöcker (Bodyguerra) – basszusgitár
Casey Grillo (Queensrÿche, Kamelot, Consortium Project, Ian Parry-Visions) – dob
Imre Daun (Rock Emporium, Gypsy Rose, Brian Robertsons The Clan) – dob
Andreas Lill (Vanden Plas, Ian Parry-Visions) – dob
Garry King (Joe Lynn Turner Band, Rock Emporium) – dob
Sander Zoer – dob
Joyce Meuwissen – háttérének
