Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2016. november 18.
Producer: Charlie Bauerfiend
Az album hossza: 52.05 perc
Műfaj: Heavy Metal
Herman Frank elismert és nagyra becsült német gitáros. Aranybetűkkel írta be magát a metal történelemkönyvébe már réges-régen, hiszen a gitárja ott szól a német metal óriásai, az Accept diszkográfiájának legjelentősebb lemezein. Emellett Herman Frank a kultikus német heavy metal erődítmény, a Victory vezéralakjaként is ismert. Herman Frank tehát visszatér a harmadik önálló stúdióalbumával, a „The Devil Rides Out”-tal. Négy évre volt szüksége, hogy elődje, a „Right in the Guts” (2012) után előálljon az új lemezzel. Ez idő alatt Herman Frank úgy döntött, hogy otthagyja az Acceptet. Valójában Stefan Schwarzmann dobossal együtt, egy időben léptek ki az Acceptből, a páros pedig a Destruction frontembere, Marcel Schirmer „Schmier” társaságában később, a Panzer nevű projekt égisze alatt kiváló albumot adott ki.
Herman Frank, ahogy egy interjúban maga is elmondta, megszabadult minden alkotói béklyótól, amely az Accepthez kötötte. Mint ismert, ott végig alárendelt szerepben kellett működnie. Nemcsak hogy ötletekkel nem járulhatott hozzá a dalszerzéshez, de Hoffmann még a koncerteken is legfeljebb egyetlen ponton engedte szólózni az Accept-koncertek alatt, már ha egyáltalán. Pedig Herman Frank egyáltalán nem rosszabb gitáros, hanem teljesen egyenrangú Wolf Hoffmannal. Ezt a Victory életművének minden ismerője megerősítheti, és persze Herman két korábbi önálló stúdióalbuma is.
Herman Frank az új albumhoz is megtartotta a csapatban a megbízható amerikai énekest, Rick Altzit, aki egyébként a Masterplan tagja, a basszusgitáros posztjára pedig a német hard rockerek, a Jaded Heart tapasztalt tagját, Michael Müllert hívta be. A dobok mögé ezúttal Németország jelenleg egyik legjobb, konkrét munka nélkül maradt dobosa ült le, Andre Hilgers (ex-Rage). Egy mérgező kvartett hozta tehát össze ezt az albumot, az élen természetesen a főkapitánnyal, Herman Frankkel.
És az új lemez? Az ősi, vérbeli teuton eredetű heavy metal régi iskolás megközelítésének tökéletes költészete. Ennél németebb már nem is lehetne. Csontig. Ha bejön nektek az Accept, a Victory, akkor a „The Devil Rides Out” gyakorlatilag már a tiétek is, mielőtt egyáltalán a kezetekbe vennétek.
Az anyag csak egy sebességfokozatot ismer. A legmagasabbat. A hatodikat. Energiában és teljes gőzzel nyomja, nincs semmi engedmény, az album nem hagy levegőhöz jutni. Közben a közvetlen, egyenesen a képedbe vágó riffek mellett jókora adag igen zenei fűszerezés is megjelenik, ahol Altzi mindig rendkívül dallamos énekvonalakat hoz ki, amelyek a hangulatok természetébe ültetnek egy jó adag bombasztot. A kicsit lassabb daloknál (Stone Cold) ez a zeneiség persze még erősebb.
Egyébként az album gerince gyakorlatilag végig a dupla lábdob extrém ostorozásán nyugszik, amelyen kompromisszumok nélkül gurulnak a kompromisszumot nem ismerő gitárriffek, és a kivételes ritmikai lendület hatására teljes fényükben ragyognak! Az elsőtől az utolsóig. Minőségi ingadozás nincs. Tizenkét szám van az albumon, és mind egyenrangú a mondanivalójában. Szerzeményileg egyenrangú. Frank a bevezető és záró részeket további atmoszferikus gitárharmóniákkal építi fel, a „mid eight” szakaszokban pedig teljes erőből robban, és a harmonikus szólókalandokban egy pillanatra sem fogja vissza magát. Minden dal aprólékosan kidolgozott, és ahol csak talál helyet egy gitárdíszítésnek, amely tovább szítja a mérgező riffelést, ott ügyesen odailleszti, a dal pedig ettől csak kifejezőbb lesz. Frank hihetetlenül tapasztalt zeneszerző, és ezúttal kivételes csapatot talált maga mellé, amely tökéletesen kiegészíti ennek a kiváló terméknek minden elemét.
A kedvenceket majd megtaláljátok magatoknak, de „első hallásra” különösen meggyőz a nyitó Runnig Back, aztán a Balhog Zone, a No Tears In Heaven, a Thunder of Madness, a megvadult és különösen hegyes Dead Or Alive, vagy a ráadásul nem kevésbé botrányos I Want It All, amely a végén zárja az albumot. Ez egy régi iskolás metallemez, olyan, amilyet csak a metal úttörőinek generációja tud csinálni, amelynek a rutinos Herman Frank is a tagja. A „The Devil Rides Out” Herman Frank három kiadott stúdióalbuma közül mind a mai napig a legkonzisztensebb, legfókuszáltabb, ötletileg legkiforrottabb és hangszerelésileg legjobban megcsomagolt darab. Szétfeszíti a meggyőző hatás. A közepesen gyors tempójú Licence To Kill is a sötét, akasztófahumoros és okkult hangulat keverékét hordozza, és újra magával ragad a kiváló refrénnel, miközben maga a dal az Accept-karrier legjobb alkotói pillanatait idézi.
A „The Devil Rides Out” az idei év egyik esélyese az év legjobb európai, régi iskolás heavy metal albuma címére, amelyet a hithű német metal biblia alaptanai szerint szabtak meg. Teketória nélkül! Élesebb lemez ugyanis, mint a három legutóbbi Accept-album bármelyike, Frank pedig a szerzeményekben úgy harap rajta megállás nélkül, mintha élethalálharc volna. Egy szóval. Zseniális!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
01. Running Back
02. Shout
03. Can’t Take It
04. No Tears In Heaven
05. Ballhog Zone
06. Run Boy Run
07. Thunder Of Madness
08. License To Kill
09. Stone Cold
10. Dead Or Alive
11. Run For Cover
12. I Want It All
Felállás:
Rick Altzi – ének
Herman Frank – gitár
Michael Müller – basszusgitár
Andre Hilgers – dobok
