Hawkwind: Somnia
Kiadó: Cherry Red Records
Megjelenés dátuma: 2021. 9. 10.
Produkció: Hawkwind
Az album hossza: 62.53 perc
Műfaj: Space Rock / Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
A „Somnia” a megtörhetetlen angol space rock csapat, a Hawkwind 34. stúdióalbuma, egyben az első két új taggal: a különös művésznevet viselő Thighpaulsandra (valódi nevén Timothy Lewis) billentyűssel és Doug MacKinnon basszusgitárossal. Hogy a Somnia a brit space rock veteránok számára egyfajta új korszak kezdetét jelzi a mára már nyolcvanéves gitáros-énekes, Dave Brock vezetésével, azt már a borítón megváltozott logó is jelzi. Az előző logó az „Blood of the Earth” (2012) óta volt használatban, vagyis azt az egész időszakot végigkísérte, amikor Niall Hone basszusgitáros-billentyűs a zenekar tagja volt. A Somnia az ókori rómaiaknál az álom istene, Somnus számos fiának neve volt. Bár rengeteg meditatív és éteri, ambientes pillanat van rajta, a „Somnia” korántsem álmos lemez.
Sok szempontból nagyon eklektikus és kísérletező alkotásról van szó, amely teljes egészében a régi hívek elvárásai szerint készült – Brock úr és társai pedig már nagyon rég óta nem okoztak nekik csalódást. Dave most is a fő énekes, a mikrofon mögött időnként a régi motoros dobos, Richard Chadwick és a 2016 óta a zenekarban játszó gitáros, Magnus Martin váltja. A „Somnia” hosszú idő után túlnyomórészt instrumentális lemez, ha nem számítjuk a ritka énekes kiruccanásokat és narrációkat. Thighpaulsandra sokoldalú billentyűs, az ambient és az elektronikus zene veteránja, így nem meglepő, hogy a „Somnia” legtöbb száma roskadozik a sokféle elektronikus effekt és a futurisztikus szintitextúrák súlya alatt.
Az űrutazás az „Insomnia” című számmal indul, egy epikus hosszúságú kompozícióval, amelyet Brock jellegzetes hangszíne, számtalan elektronikus effekt, szórakoztató ritmikai kombinatorika és a hangulat ravasz fokozása jellemez. Modern produkció nélkül sokan azt hihetnék, hogy ez a szám valamikor a hetvenes évek első felében született, amikor Brock még fiatalember volt, és a zenekarban a legendás, mára már régen elhunyt Lemmy Kilmister is játszott. A „Strange Encounters” című számban a Hawkwind izzó gitárszólamokkal, kaotikus elektronikus effektek és megvadult ritmusok közepette emlékezteti a hallgatókat, miért tisztelik őket sokan a hard rock és a metal rajongói közül is. Itt főleg a színes vokális harmóniák emelkednek ki, miközben a ritmikai kaotikusság és a pszichedelikus effektek aránya épp megfelelő ahhoz, hogy felidézze e kultikus csapat története néhány legjobb pillanatát.
Az „Alcyone”, amely a címével a Fiastyúk csillagkép legfényesebb csillagára utal, meditatív ambientjével és az akusztikus gitár hangsúlyával teljes ellentéte az előző kompozíciónak. Sok szempontból az album csúcspontjai közé tartozik. A „Counting Sheep” utalást tartalmaz Philip K. Dick irodalmi mesterművére, az „Az androidok elektronikus bárányokról álmodnak?” című regényre, amelyből később a híres „Szárnyas fejvadász” című film készült. Ez a szám, amely nem fukarkodik az eklektikus elektronikus mintákkal és a váratlan ritmusváltásokkal, sok szempontból tökéletes hibridje e megtörhetetlen csapat excentrikus-kaotikus és meditatív-nyugodt oldalának. Az egyes számok nem sok szöveget tartalmaznak, de ahol vannak, ott nem lehet nem észrevenni az uralkodó sci-fi témakört.
A „China Blues”, a kozmikus pszichedélia hiteles megtestesülése, nyitórészében futurisztikus hanghullámokkal és a gitáron használt wah-wah effekttel hívja fel magára a figyelmet. Az „It’s Only a Dream” éteri harmóniáival és ambientben gazdag szintitextúráival nynyűgöz le. A „Meditation” indiai ízű, ambientes utóízével valószínűleg George Harrisonnak is tetszett volna, ha még élne, pedig nincs benne szitár. A „Sweet Dreams” rövid instrumentális szám, rengeteg pszichedelikus effekttel és baljós narrációval, amelyben a viktoriánus Anglia ambientes képe és a cyberpunk futurizmus egyesül.
Az „I Can’t Get You Out of My Head” a hetvenes években valószínűleg kislemezként jelent volna meg, hiszen messze ez a „Somnia” legdallamosabb alkotása, köszönhetően a Dave által énekelt hipnotikus refrénnek. A „Small Objects in Space” az ambientes „űrutazások” minden rajongóját lenyűgözi majd egy csipetnyi tipikus angol különcséggel, a kissé jazzes hangulatú záró résszel pedig sokakat meg is lep. A „Pulsestar” rövid instrumentális, amely elmúlik, mielőtt igazán elkezdődne.
A „Barkus” ezzel szemben az album ambientes és kísérletező csúcspontjai közé tartozik, melankolikus gitárszólóval, amely a felejthetetlen Pink Floyd számos rajongójának is tetszeni fog. Aki az internetes keresőben megpróbál mélyebb értelmet találni a barkus szónak, csalódottan fogja látni, hogy a találatok között kutyanevek és egy filippínó fantasy-teleregény fiktív szereplőjének neve dominál. A „Somnia” a „Cave of Phantom Dreams” című számmal zárul, amely egy utolsó, „az ismeretlenbe” vezető űrutazás, és egyben újabb szám, amely az idősebb és a kicsit fiatalabb Hawkwind-rajongókat egyaránt lenyűgözi majd.
A progresszív rock ikonja, Dave Brock nyolcvanévesen legújabb stúdiókalandján is a Hawkwind űrhajó rendíthetetlen kapitánya, amely csökkenő erő nélkül járja a világűrt már több mint ötven éve. A „Somnia” újabb láncszem a kiváló albumok sorában, amelyeket a space rock bajnokai az elmúlt tíz évben komolyabb minőségi ingadozások nélkül készítenek. Éppen annyi kísérletezés és pszichedelikus utazás van rajta, hogy minden régi híve elégedett legyen, miközben a kiváló produkció és a billentyűs terepen üdvözölt felfrissülés biztosítja, hogy a Hawkwind a 21. században is relevánsan szól.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Unsomnia (10:20)
2. Strange Encounters (6:33)
3. Alcyone (5:28)
4. Counting Sheep (3:24)
5. China Blues (7:22)
6. It’s Only a Dream (3:17)
7. Meditation (4:19)
8. Sweet Dreams (2:19)
9. I Can’t Get You Off My Mind (3:57)
10. Small Objects in Space (5:06)
11. Pulsestar (1:43)
12. Barkus (4:45)
13. Cave of Phantom Dreams (4:12)
Felállás:
Dave Brock – ének, gitár, billentyűk, szintetizátorok
Richard Chadwick – dob
Magnus Martin – basszusgitár, ének, billentyűk
Mel Rogers – vokál
Trixie Smith – vokál
