Megjelenés dátuma: 2019. 10. 25.
Kiadó: Cherry Red
Produkció: Hawkwind
Hossz: 42:33
Műfaj: space rock/progressive rock
Értékelés: 9.5
Az „All Aboard the Skylark” a megállíthatatlan angol spacerock-pátriárkák, a Hawkwind harminckettedik stúdióalbuma. Az új lemez a zenekar vezére és egyetlen alapító tagja, Dave Brock gitáros-énekes szavai szerint gyökeres visszatérés ahhoz a spacerockos hangzáshoz, amely a hetvenes évek legbecsültebb nagylemezeit jellemezte. Brock kijelentése a megjelenés előtt kissé furcsán, talán túlzottan magabiztosnak és dagályosnak hangzott, hiszen a Hawkwind sosem hagyta abba a space rock játszását, még ha az évek során – a nyolcvanas évek rövid metálkísérletei és a kilencvenes évek elektronikával való kacérkodása után – érezhetően modernizálta is a hangzását.
Ám már az új album „retro” borítóját meglátva, amely a Hawkwind-klasszikus „Hall of the Mountain Grill” (1974) emlékét idézi, egyértelmű, hogy az ötvenéves jubileum alkalmából nem hétköznapi lemezről van szó. A Hawkwind az „All Aboard the Skylark” lemezen hangzásban is nagyon közel került néhány hetvenes évekbeli kísérletéhez, azzal a különbséggel, hogy ezúttal többnyire elkerülték az elnyújtott pszichedelikus jammelést, mégis rendkívül eklektikus és „provokatív” dalokat alkottak a jellegzetes sci-fi szövegekkel.
Miután az egykori hosszú ideig szolgáló énekes, Mr. Dibs 2018-ban távozott, Brock ismét teljes egészében átvette az énekesi feladatokat, míg az Electric Wizardhoz igazoló Haz Wheatont a basszusgitárnál a visszatérő Niall Hone váltotta. Komolyabb földrengést egyik változás sem hozott, hiszen a kultikus spacerockerek gazdag történetében Brock vokális stílusa ül a legmélyebben az átlagos Hawkwind-rajongó agyában. Néhány dalban, főleg a „nyugodtabb” részeknél Magnus Martin billentyűs is énekelt, ő ritmusgitárral olykor Brock gitáros kísérleteihez is csatlakozott.
A nyitó, végig feszülten izzó „Flesh Fondue” kiváló felvezetése az albumnak, és kétségkívül a Hawkwind elmúlt évtizedének ütősebb szerzeményei közé tartozik. Brock éneke ezen a prog-punk hibriden lázadóan és fiatalosan szól, mint már régen, pedig a fickó közeledik a nyolcvanhoz. Fiatalabb társai nyaktörő dobátvezetésekkel és pszichedelikus billentyűs textúrákkal tartják vele a lépést. A „Nets of Space” című instrumentális szám Brock gitáros csiszolgatásának, Chadwick eklektikus dobos bűvészkedésének és pszichedelikus szintetizátoreffektjeinek egyvelege, amelyben furcsa „űrlények” hangjai is felcsendülnek. A kissé folkrockos irányú, kifejezetten nosztalgikus „Last Man On Earth” Martinnal a főénekben romantikus akusztikusgitár-felállásokat, tüzes szaxofonbetéteket és hatalmas gitárszólót tartalmaz.
A „We Are Not Dead…Only Sleeping”, amely a sci-fiben gyakori témára, az emberi test űrutazás alatti teljes hibernálására utal, igazi spacerockos utazás álmodozó szintetizátorhullámokkal, törékeny zongorabetétekkel és Brockkal a legpszichedelikusabb énekteljesítményében. A címadó instrumentális szám, amely főleg a rengeteg effektnek és a billentyűs eklektikának köszönhetően valóban az űrutazás hangulatát teremti meg, néhány pentaton skálát is tartalmaz, amelyeket Brock már több mint négy évtizeddel ezelőtt is szeretett. Az ambient kivételes, és erősen emlékeztet a hetvenes évek első felének, azaz a Lemmy-korszaknak néhány legbecsültebb pillanatára.
A „65 Million Years Ago”, amely a tudósok feltevése szerint az állatfajok dinoszauruszok vezette legnagyobb kihalásának idejére utal, újabb telivér, apokaliptikus színezetű Hawkwind-klasszikus drámai atmoszférával. A rövid, éteri instrumentális „In The Beginning” melankolikus és nosztalgikus szintetizátorhullámokkal és elektronikus effektekkel van átszőve. A remek instrumentális „The Road To…” fokozatosan építi fel a titokzatos hangulatot kiágazó ritmusokkal, színes gitárbetétekkel, eklektikus szimfonikus hangszerelésekkel és sokféle effekttel.
A „The Fantasy of Faldum” című epikus zárószám, amelyet nyugodtan az album csúcspontjának lehet nevezni, vidám, akusztikus színezetű bevezetéssel és számos „lézeres” effekttel nyit, majd összetettebb, sok ritmusváltásos szakaszba csap át Brock jellegzetes gitárbetéteivel, Martin dallamos éneklésével és szintetizátorhullámokkal. Mindez valóságos futurisztikus hangulatot teremt, a kompozíció záró része pedig a legjobbat nyújtja abból, amit a Hawkwind az elmúlt négy évtizedben alkotott.
Mivel az „All Aboard the Skylark” a zenekar ötvenedik évfordulóját jelzi, az albumhoz egy meglehetősen érdekes bónuszlemez is jár „Acoustic Daze” címmel, amely tizenegy Hawkwind-sztenderd újrajátszott, akusztikus változatát tartalmazza.
Úgy tűnik, a Hawkwind az „All Aboard the Skylark” lemezzel szinte teljesen feltámasztotta „aranykorának” győztes hangzásformuláját, amely nagyjából négy évtizede lezárult, és talán választ is adott arra a kérdésre, hogy a még aktív progresszívrock-úttörők közül kik készítették 2019-ben a legjobb albumot a hasonló zenekarok közül. A hűséges rajongók többsége az „All Aboard the Skylark” hallgatása közben biztosan arra gondol majd, hogy az angol spacerock-legenda legjobb alkotói korszaka tért vissza. Brock tehát a lemez hangzásáról szóló bejelentésében egy cseppet sem túlzott, és a végeredmény egy új spacerock-remekmű.
A kritika szerzője: Peter Podbrežnik
Számok:
1. Flesh Fondue
2. Nets of Space
3. Last Man on Earth
4. We are Not Dead… Only Sleeping
5. All Aboard the Skylark
6. 65 Million Years Ago
7. In the Beginning
8. The Road to…
9. The Fantasy of Faldum
Bónusz CD „Acoustic Daze”
1. Psy Power
2. Hymne to the Sun
3. The Watcher
4. Generator Door
5. Micro Man
6. Into the Night
7. Down Through the Night
8. Flying Doctor
9. Get You Act Together
10. Ascent of Man
11. We Took the Wrong Step Years Ago
Hawkwind:
Dave Brock – gitár, ének, billentyűs hangszerek
Richard Chadwick – dob
Niall Hone – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Magnus Martin – billentyűs hangszerek, gitár, ének
