Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Jedro klub / Medvode / Szlovénia
A koncert dátuma: 2009. május 8.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 3,00€
Emlékeztek még azokra a nyári napokra, amikor a Radio Glas Ljubljane hullámhosszán egymást érték a Def Leppard, az Europe, a Scorpions és a Whitesnake forró slágerei? A nyolcvanas évek második fele volt, és ahogy a továbbiakban kiderül, könnyen ide sorolhatnánk a Journeyt is. Eltelt húsz év. Ez a zene a jó húsz évnyi távlatban afféle legendás státuszt kapott. Jelentősége – az említett (és sok más) zenekar életművében rejlő művészi teljesítmény értelmében – ma még többet ér. Főleg azért, mert amikor megjelent, friss, kihívó és ihletett volt. A szlovén színtér sem maradt adós: megjelent a Šank Rock, a Pop Design, a Chateau… és uralkodóan átvették a prímet Szlovéniában a melodikus hard rock műfajában, popos kitérőkkel, ami az AOR rock „kis éji zenéjének” kellemesen édes hangzását eredményezte. Hasonlóan igaz ez az említett szlovén zenekarok életművére. Az évek során ez afféle történelmi kincstárrá nőtt, amely a szlovén rockszíntér fejlődéséről tanúskodik a nyolcvanas években, majd a kilencvenes évek első felében.
Ma a melodikus hard rock alternatív mozgalom, amely időnként a mainstreambe való betörés határára is eljut. Ezt végül három éve bizonyították a finn, Kiss-re hajazó „eltorzult” Lordi. A mozgalom valamiféle igazi underground revivalt él át, amely Skandináviából indult el dél felé Európában. A szomszédos Olaszországban hemzsegnek a fiatal glam/sleaze zenekarok. A minőségről beszélek. Az újhullámos feltámasztás szele láthatóan Szlovéniát is elérte, és megjelent a Broken Arrow, a Cyclone, a Stone Orange, a Hotty Mknotty, a Seventh Angel,… akik a jelenlétükkel újra a szlovén zenei élet fókuszába hozzák ezt a színteret. Hogy a dolog teljesen underground marad-e, annyira nem is fontos. A mozgalom elindult, és ez nem hagyható figyelmen kívül.
A Broken Arrow és a Cyclone két fiatal zenekar. Az előbbi Brežice, az utóbbi Ljubljana városából jön. Nagy barátok, és mindenkinek támogatást nyújtanak. Már ez a tény is bizonyítja, hogy az újraéledt mozgalom egyelőre még csak a csírájában van, hiszen nincs irigység, rosszindulat vagy versengés, ami az egyik zenekarnak ártana a másik rovására.
A két zenekart először 2008 áprilisában láttam együtt fellépni, a New York-i glam/sleaze rock underground sztárja, az Adam Bomb előtt. Az Orto Bar tömve volt, a falak majd szétpukkantak. A két zenekar jelezte, hogy nem viccelnek, és kemény munkával fel tudnak kapaszkodni a ranglétrán. Jó egy évvel később útnak indulok Medvode felé, ahol a frissen megnyílt „Jedro” klub fogad, és ahol a két zenekar ismét együtt lép fel.
Amint átlépem a küszöböt, először a „manzárdtermecske” kellemes hangulatán csodálkozom el, amely szinte az otthonom elérhetőségét és melegségét tükrözi. Aztán ami még fontosabb: régi ismerősökkel találkozom, rockrajongókkal, lelkesekkel. Azzal a néhánnyal, akik még vagyunk, és azokkal, akik épp csak azzá lettek. A rockzene szerelmeseivel.
Kellemes felfedezés volt, hogy a Cyclone, amely pontban 22.00 órakor lépett színpadra, határozott fejlődést mutatott, ami főleg a saját szerzemények előadásának nagyobb magabiztosságán érződött (Desire, Marin elnyújtott, határozott szólójával a közepén), de a feldolgozásoknál is, amelyek jobban állnak nekik, a Cyclone által művelt stílushoz való műfaji közelség miatt. Már a nyitás a Talk Dirty To Me-vel (Poison), a Hardline mondjuk, és a saját Hot Cherie is érettebben szól, ahogy a nehezebb Livin’ On A Prayer (eredetileg Bon Jovi) is, amelynek katasztrofális előadása az utolsó Metal Mania Open Air fesztiválon már csak halvány emlék. Itt dicsérni kell Anja, a billentyűs határozottabb bekapcsolódását, aki a Livin’ On A Prayer és a Crazy Nights (eredetileg Kiss) refrénjeiben különösen sikeresen segítette Anže énekest. Általában a Cyclone a színpadi mozgékonyságban is sokat fejlődött. Egy éve még úgy tűnt, hogy a Cyclone egyetlen „élő” tagja a színpadon a mindig megzabolázhatatlan basszusgitáros, Gregor Šujica – Šujo; ezúttal örvendetes volt, hogy mindkét gitáros is több színpadi mozgást vállalt. Bátorító volt az is, hogy Anja azokon a részeken, ahol a billentyűk nem lényegesek, az első sorba lépett a színpadon, kísérőénekesként Anže mellett. Tehát elöl. Ez jó trükk, ami megőrzi a játék dinamikáját a zenekar fellépése alatt (khm, Anja iránti lelkesedését a fotósunk sem titkolta, ahogy ez a cikk fotógalériájából kiderül).
Remekül szólt a Saxon-feldolgozás, a Princess Of The Night is, amely a záró Kiss-feldolgozás, a Crazy Nights mellett a fülemnek személy szerint a legszebben és leggyőzőbben szóló Cyclone-feldolgozás volt a játszottak közül. Meglepetés volt a floridai metalosok, az Iced Earth Watching Over Me című számának beiktatása. Itt elég sok hiányosság volt érezhető. A Cyclone mindenesetre nem metalzenekar, még ha a Watching Over Me „lassú” is, mégsem lehetett érezni az igazi összhangot a Cyclone tagjai között a színpadon. A lelkesedést nem lehet vitatni, de a jövőben nem ártana egy-két adag véres hús az előadás előtt. Képzeljétek el hasonlatként, hogy egy „Deep Purple tribute” zenekar a Metallica Nothing Else Matters című számát próbálja eljátszani. A Cyclone-ból tehát nem hiányzik a merészség, ezt bizonyította az Europe-feldolgozás, a Carrie is, ahol Anže egyedül maradt a színpadon, a billentyűknél pedig a Broken Arrow tagja, Matjaž tartott neki társaságot. Itt érezhető volt, hogy Anže előtt még sok munka áll, mert a feldolgozás inkább olcsó másolatnak hatott, ami karaokebuliba való, nem a Cyclone koncertrepertoárjának komoly darabja.
A Cyclone fejlődött. Ez vitathatatlan tény. Az önbizalomban, a kompaktabb színpadi előadásban, amely az új megjelenésben összehasonlíthatatlanul több energiát hordoz. Mit lehetne a jövőben még fejleszteni? Anže-nak kétségkívül jól jönne több kísérővokál-segítség. Főleg arra célzok, hogy a zenekar minden tagja besegítsen a refrénekben. Továbbá bátorítani kell Anže-t, hogy pimaszabb színpadi szerelést öltsön, és kövessen el valami ostobaságot, ahogy az Axl Rose-ok, Blackie Lawless-ek és hasonlóik tették a legjobb éveikben. Mindenesetre még nagyon fiatal énekes, szerintem 20 évesnél sem idősebb, ezért világos, hogy vokálisan még fejlődik. A Cyclone-nak együttesként még több sminket kell magára kennie. Természetesen rajtuk áll, mi akarnak lenni, az alapvető fejlődési irányoknak megfelelően, ezért úgy vélem, eleget filozofáltam, hiszen nem az ő bőrükben vagyok, hogy külön teret engedhetnék magamnak a zenekar elemzésére. Röviden: tisztelet, és sok szerencsét kívánunk nekik a feljebb töréshez.
A Broken Arrow a Cyclone után lépett színpadra. A legfontosabb újdonság, hogy Matjaž felhagyott a basszusgitározással, így mostantól teljesen az éneknek szentelheti magát. A zenekar nemrég kvintetté nőtt, és új basszusgitárost kapott, Rok Piltavernek hívják, és a Walk This Way zenekarból igazolt a Broken Arrow-hoz. Talán az összes felsorolt zenekar közül, amelyek a szlovén glam/sleaze hard rock újhullám tagjai, a Broken Arrow a legnagyobb provokáció, ami Szlovéniában történt. Pozitív értelemben mindenképp. Ezek a fiúk rendkívüli fokú színpadi összeszokottságot értek el. Ékesíti őket a két gitár összehangolt munkája, az intenzív kommunikáció a ritmusszekció és a riffelés között, a magas szintű összeszokottság főleg a számok csiszolt átvezető részein mutatkozik meg. A két gitáros kiválóan összeszokott, ezért spontán ki tud lépni a keretekből a színpadon, és sok csínytevést művel, ami tovább hergeli a közönséget a színpad alatt. Itt van Matjaž, aki énekben is tovább fejlődött, és hangját nagyobb erővel, több dallammal (ez nagyon fontos a hard rocknál) nemesítette; a mozgásteret pedig, amely felszabadult, miután sarokba tette a basszusgitárt, egyre meggyőzőbb színpadi mozgással kezdte ügyesen kihasználni, ami reméljük, a jövőben is sikeresen építi majd ennek az énekesnek a karizmáját.
A zenekar bravúrosan szórta saját rohamdalait, mint a Glam Till The End, Are You Ready To…, Sanjam jo, Our last…., We Ride, Hit The Streets, különösen kiválóan az újabb V tvojih očeh című számot, amelyben megvan egy nagy sláger potenciálja, valamint két dalt, amelyek sokat köszönnek a Šank rock ősatyáinak (Polet v nebo, Zdaj ko si sama). Pedig a Šank rock-nak ezúttal ott kellett volna lennie a koncerten, hogy meghallják a Le sedemnajst című számot, és megtudják, hogyan szól a Broken Arrow energikus kezei között.
A You Give Love A Bad Name (Bon Jovi) – az első versszak bluesos „a cappella megrontásával” – valahogy beharangozta, hogy az estét külföldi előadók feldolgozásai színesítik. A fiúk nagy Bryan Adams-rajongók, érdekesen átstrukturált Heaven-nel és Summer of 69-cel, becsúszott a Big City Nights is, valamint a Wind Of Change (The Scorpions), az est vége felé pedig a Cyclone társaságában még a Guns ‘N Roses (pontosabban Bob Dylan) feldolgozást, a Knockin’ On A Heaven’s Door-t is elnyomták, amivel „agyonütötték” a bulira éhes közönséget a színpad előtt.
A Broken Arrow ezekben a pillanatokban rendkívüli színpadi formában van. Matjaž fejlesztette énekhangját, és egyre meggyőzőbb énekes. A két gitáros kiválóan összeszokott, és egyenrangú a szólókban, az átvezető díszítésekben és a riffelésben is. Talán Rok lejjebb engedhetné a basszusgitárt, hogy ne hasson a Broken Arrow pimasz színpadi történetében szorgalmasan kiszámítottan Čuki-stílusúnak, falusi lagzira valónak, ezen túl pedig hasonló pontokon mutatkoznak tartalékok, mint a Cyclone-nál. Színpadi szerelés! Hiányzik a glamer „smink”! Természetesen ennek zömét megoldja Matjaž gazdag, Bon Jovis sörénye, mégis. Továbbá nem ártana valamivel nagyobb igyekezet a vokális kíséret csiszolásában a színpadon is. A refrének így még életre kelnének. Matjaž a Carrie előadása során, a Cyclone fellépésekor bizonyította, milyen kiváló billentyűs, ezért meglepő a zenekar döntése, hogy hangmintákat használ a billentyűknél. Szuper lenne, ha Matjaž a jövőben élőben is a színpadon játszana billentyűn a koncerteken, a saját zenekarával.
Summa summarum, teljesen elégedetten távoztam a koncertről, amely újabb bizonyíték arra, hogy a hard rock szlovéniai feltámasztása kitartóan folytatódik. Amire a Cyclone-nak és a Broken Arrow-nak szüksége van, az a lehető legnagyobb támogatás a média, a közönség és más érdekeltek részéről, hogy a két zenekar első lemezeinek megszületése minél kevesebb vajúdással járjon, és minél több színpadi fellépést kapjanak.
fotók: Robi Lipej
Setlista
CYCLONE: 1. Talk Dirty To Me 2. Good Time 3. Hot Cherie 4. Follow You 5. Livin’ On A Prayer 6. Magic Ride 7. Princess Of The Night 8. Desire 9. Overnight Sensation 10. Revolt 11. Watching Over Me 12. Crazy Nights 13. Carrie
Képgaléria
