Az interjú dátuma: 2008. 11. 07.
A stuttgarti fellépésük előtt adódott egy kis lehetőség egy rövidebb interjúra a zenekarral. Ingo, a Gotthard kedves turnémenedzsere a fogadás után elvezetett a „catering”-hez, ahol már vidáman illatozott a friss sültektől, a szakácsnők pedig lelkesen csörömpöltek a fazekakkal. Hamarosan Leo is csatlakozott hozzám az asztalnál egy nagy bögre kávéval és…
RockLine: Hogyan történt, hogy a Gotthard a Deep Purple előtt lép fel ezen az őszi turnén? Valószínűleg minden zenekar szeretne egyszer ilyen pozíciót.
Leo: Őszintén szólva nem tudom, mi áll a háttérben. Egy hónapja zártuk le a saját turnénkat és a fesztiválfellépéseket, szabadok voltunk, amikor a Deep Purple éppen előzenekart keresett a turné németországi szakaszára. Persze azonnal lecsaptunk a lehetőségre.
RockLine: A Deep Purple tavaly újra fellépett Montreux-ban, vagyis Svájcban, ahol ti is otthon vagytok. Összefutottatok ott véletlenül?
Leo: A Deep Purple-lel már sok koncertet játszottunk. 1994-ben és 1997-ben is együtt léptünk fel velük, de akkor még más felállásban. Tavaly mi is játszottunk Montreux-ban, a Deep Purple előtti este, megbeszéltük, hogy közös „jam sessiont” csinálunk, de ez sajnos nem valósult meg. A Deep Purple-lel három éve ismerjük egymást.
RockLine: És milyen érzés most a Purple-lel turnézni?
Leo: Eddig minden úgy megy, mint a karikacsapás, jó barátok vagyunk, és a turné nagyon jól alakul nekünk.
RockLine: Tavaly kiadtátok az új stúdióalbumot, a Domino Effectet. Hogyan fogadta a közönség?
RockLine: Személyes véleményem szerint a „Domino Effect” kicsit sötétebb hangulatú album, mint a bulizósabb „Lipservice”. Milyen körülmények között született?
Leo: Így van. Az új album jóval sötétebb. Tulajdonképpen eléggé más, mint az előző, de a mi albumaink úgyis különböznek egymástól. Az utóbbi időszak életélményei alapján készült. Az írás idején nem a „legboldogabb” napjainkat éltük, ha szabad így fogalmaznom, ezért kissé sötétebb a hangulat. Az album fogadtatását ez azonban egyáltalán nem befolyásolta. Az embereknek tetszett, sőt olyan országokban is áttörést hozott, ahol a zenénk még nem hódított. Főleg Oroszországban, Spanyolországban és Dél-Amerikában, ahol korábban nem arattunk említésre méltó sikereket.
RockLine: Milyen üzenet rejlik a „dominóeffektus” szavak mögött?
Leo: A dominóeffektussal tulajdonképpen az élet minden szférájában, a mindennapjainkban találkozhatsz. Képzelj el apró ingereket, apró nézeteltéréseket két ember között, amelyekből egyre nagyobb szakadékok nőhetnek a tömegek között, és ez végső esetben háborúkhoz is vezethet a nemzetek között. Egy apró kavics, amely egy egész kőlavinát indít el. Az evés megtagadása, ami anorexiához vezet, stb.…Röviden: általában azt az elvet jelenti, hogy valami első látásra jelentéktelen dolog idővel nagy változásokat okoz az életünkben. Ezek a változások lehetnek pozitívak vagy negatívak. És az albumkészítésnél például megírsz egy dalt, aztán még egyet és még egyet,…. A végén létrejön az album, mint egy „dominóeffektus”.
RockLine: „Domino Effekt” remek új album. A remek albumok sorában úgy tűnik, mintha az alkotói csúcson lennétek.
Leo: Köszönöm. De még nem vagyunk a csúcson.
RockLine: Jobb választ nem is adhattál volna.
Leo: Nem vagyunk a csúcson, de folyamatosan azon dolgozunk, hogy elérjük.
RockLine: Ha visszaforgatjuk az időt a Gotthard-karrier kezdetére, elképzelted valaha, hogy legalább Európában ilyen megbecsült, tekintélyes névvé váltok?
Leo: Ha, ha… hát amikor elkezdtük a pályát, valami Deep Purple- vagy Led Zeppelin-féle dolgot akartunk játszani. Aztán hirtelen ott találod magad ebben a cirkuszban, részévé válsz, és ez nagyon jó. Ezt tényleg senki nem várta közülünk, de keményen küzdöttünk és dolgoztunk, hogy idáig eljussunk. És még most is küzdünk. Igyekszünk nem lopni az ötleteket, hanem a saját ötleteinkből alkotni zenét. Valahányszor új albumot adunk ki vagy új koncertturnéra indulunk, szilárdan és összpontosítva dolgozunk azon, hogy kielégítsük a rajongóinkat. Hogy gondozzuk a rajongótáborunkat, az nagyon fontos számomra. Közeledünk a fennállásunk 20. évfordulójához, és ha visszatekintek, nagyon elégedett vagyok azzal, amit a Gotthard a pályafutása során elért.
RockLine: Tekintve, hogy közel másfél év telt el az utolsó album megjelenése óta, gyűltek közben új ötletek, született új anyag a következő albumhoz?
Leo: Igen. És jelenleg is készül új anyag. Van néhány dalunk, de még korai belevágni az album munkálataiba, hogy eljussunk a megjelenésig. Még van néhány kötelezettségünk, először is befejezzük ezt a turnét a Deep Purple-lel, aztán visszatérünk a stúdióba, és nekilátunk az új dalok csiszolásának.
RockLine: Mi a helyzet az amerikai áttöréssel? Koncerteztetek ott mostanában?
Leo: Az USA-ban nem. Ebben az időszakban az amerikaiaknak sok dolguk volt az új elnök megválasztásával, ezért inkább Dél-Amerikára és Oroszországra összpontosítottunk, ahol természetesen koncerteztünk. Manapság sok amerikai zenekar jön Európába játszani, mert szerintem Európa átvette Amerikától az elsőbbséget, ami a koncertturnékat illeti. Európa ma az igazi piac erre.
RockLine: Leo, mondd, mi lelkesített az életben annyira, hogy kezedbe vetted a gitárt, és játszani kezdtél?
Leo: Minden a The Beatlesszel kezdődött. Aztán felfedeztem a Ten Years Aftert, természetesen a Deep Purple-t Ritchie Blackmore-ral, meg az AC/DC-t. Utánuk jött a Van Halen. Meg az a rengeteg gitárhős, akik a hetvenes és a nyolcvanas években robbantak be. Gary Moore is az egyik kedvenc gitárosom.
RockLine: Ma este Stuttgartban, a Deep Purple előtt meg mertek-e kockáztatni a Hush saját verziójával?
Leo: Nem engedték. Megkértek, hogy vegyük ki a Hush-t a repertoárunkból erre a turnéra, mert a Deep Purple is játssza a Hush-t.
RockLine: Milyen érzés volt telt házas stadion előtt játszani Zürichben, ahonnan a „Made In Switzerland” című élő koncertalbumotok is származik?
Leo: Rengeteg munka kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk. A Hallenstadion olyan hely, ahol igazán nagy sztárok és rockikonok lépnek fel, és odáig feltornázni magad nem éppen könnyű. Nagyon akartuk. Mivel ez egyszeri életélmény, amely aligha ismétlődik meg, úgy döntöttünk, hogy felvesszük a koncertet. Eleinte nem is gondoltunk arra, hogy DVD-n és CD-n kiadjuk, ami később megtörtént. Az az őrült érzés, az egyedülálló atmoszféra… Csak ezt az egy koncertet vettük fel, csak annak az estének a fellépését, hogy aztán a lehető leghitelesebb módon mutathassuk be az embereknek.
RockLine: Mit gondolsz a svájci zenei színtér jelenlegi állapotáról? Erősebb, mint a múltban?
Leo: Valójában nem erősebb. Csak valamivel könnyebb minden, mert több lehetőség kínálkozik, amikor zenei pályát választasz. Színes a zenei kínálatunk, nem csak a rockban, hanem a különböző műfajokban is. És ezen a téren is így mutatkozik be az országunk a világnak, hogy az emberek ne csak a sajtról, a csokoládéról és az órákról ismerjék Svájcot. A teniszben, a síelésben és a jégkorongban elért sportsikerek mellett mostanában néhány átkozottul jó rock n’ roll is érkezik az országunkból. A Gotthard után fiatalabbak is feltűntek, mint például a Crystal Ball vagy a Shakra.
RockLine: Valamiképp ti, a Gotthard, vagy még inkább a Krokus nyitottátok meg az ajtót a később jövő zenekarok előtt?
Leo: Először a Krokus volt. Ők aztán valahogy eltűntek a láthatárról, mi követtük őket. Azt nézve, hol léptünk már fel, és a folytonosságunkat tekintve, amely hamarosan eléri a 20 évet, valamint a stúdióalbumok rendszeres kiadását, úgy gondolom, hogy mi, a Gotthard jutottunk a legmesszebb a svájci rockzenekarok közül.
RockLine: Hogy érzitek magatokat a Nuclear Blast Recordsnál? Hiszen jelenleg ti vagytok az egyetlen melodikus hard rock banda, amelynek szerződése van ezzel a kiadóval.
Leo: Már az is más, ahogy belépsz a székházuk ajtaján. Máshogy néznek rád, ha, ha, ha… Ami nekünk jó. Tudják, hogy mi „egyenes” fickók vagyunk. A kiadó irodájába mosolyogva érkezünk, nem a homlokunk alól lesve, ahogy ők megszokták a rengeteg metálzenekartól, akikkel dolgoznak.
RockLine: Röviden már szóba került, de azért: mik a zenekar jövőbeli céljai?
Leo: Befejezzük ezt a turnét, aztán bezárkózunk a stúdióba, és felvesszük az új remek stúdiómunkát, aztán jön egy újabb turné. És a kör újra bezárul. Mi pedig ebben az „album–turné” körben igyekszünk minél tovább megmaradni. A zenekarban azt is megbeszéltük, hogy külön turnét tartanánk a Gotthard fennállásának 20. évfordulója alkalmából.
RockLine: Gondolkoztál már a saját szólóalbumod kiadásán?
Leo: Gondolkodni egy dolog, de megalkotni, az megint más. Egyszerűen a Gotthard számomra személy szerint abszolút prioritás, erős előadó, főleg kifejezésmód tekintetében, ami rengeteg teret ad, hogy gitárosként kifejezzem magam, és szabadon alakítsam az ötleteket a zenekar többi tagjával. Ezzel a státusszal nagyon elégedett vagyok, és a jövőben is ennél maradok. Most tényleg nem látom magam szólóelőadóként. Egy ideiglenes zenei projekthez való csatlakozás talán szóba jöhetne.
RockLine: Féltél előadóként valaha a zenekar sikerétől?
Leo: Tulajdonképpen nem. Minden különösebb elvárások nélkül, apró lépésekben zajlott. Ezért lassan, fokozatosan jutottunk el ebbe a pozícióba, és nem hagytuk magunkat összezavarni, mert mindig volt elég időnk alkalmazkodni az új helyzethez. Reálisak maradunk, és a földön járunk. Ez szerintem nagyon jó nekünk.
Képgaléria
