Helyszín: Orto Bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 04. 01.
Látogatók száma: 40
Jegyár: 5,00€
Mint tudjuk, az Orto bar szinte az utolsó bástyája mindannak, ami egy kicsit keményebben szól, és amit nem látni nap mint nap a tévében. A rockzene egész éves képviselete mellett az Orto minden évben megrendezi híres, alternatív, egész hónapos fesztiválját, az Orto fest-et is, amely sokszínű, változatos zenekarválogatásával idén is sok alternatív rajongót lenyűgöz majd. Idén az Orto fest harmadik napja a stoner rock jegyében telt, a látogatottság is ehhez igazodott, már ha figyelembe vesszük, hogy a stoner az egyik legkevésbé kereskedelmi irányultságú műfaj. A kis létszám miatt viszont a koncert nagyon intim volt, ami a maga módján még különlegesebbé tette.
Az est első meglepetése a hazai stoner rock trió, az Astrid Lindgren volt, amely a nagyon szégyenlős fellépés ellenére is bőségesen kínált lassú ritmusokat, hangsúlyos basszusgitár-futamokat és két énekhangot. Sajnos a koncertjük elején a terem szinte üres volt, talán épp ez volt az oka a kissé visszafogott fellépésnek és a zenekar meg a közönség közötti kommunikáció hiányának. A kis létszámú közönség ellenére azonban a srácok következetesen lejátszották félórás repertoárjukat, amelyben nagyon alapvető dobritmusok szerepeltek, hosszú átvezetések és a cinek túlzott használata nélkül. A közepesen gyors stoner tempót a dobok mellett a basszusgitár diktálta, amely az egész fellépés alatt jól hallható és kivehető volt – ez ebben a műfajban szinte kötelező, hiszen a zene a hangsúlyos mély hangokra épül, és így teremti meg az apátia és a melankolikus tompaság hangulatát. A zenekarból leginkább az énekes lógott ki, aki időnként nagyon meggyőzetlennek és kissé műanyagnak hatott. Hiányzott belőle az a hitelesség, ami erre a zenére jellemző, nagyon érzelemmentesen és kissé erőltetetten szólt, főleg amikor a basszusgitáros is bekapcsolódott éneklésbe. Annál jobbak voltak viszont a gitárhangzások, amelyek hol egészen klasszikusak voltak, hol nagyon kísérletinek és szokatlannak hatottak.
Röviden: az Astrid Lindgren 30 perces műsort adott, amely sok alternatív rockert és jó néhány melankolikusabb lelket is talpra ugrasztana. Technikailag alapritmust és nem túl igényes gitártémákat használnak, zenéjük egyszerű, és nem megterhelő hallgatni. Mindenkinek ajánlanám megnézni, aki úgy érzi, közel állnak hozzá az alternatív stoner rock színtér sötét hangzásai.
A hazai Astrid Lindgren fellépését a horvát Good Day To Die követte, akik – mint kiderült – kiválóan mutatták be legújabb albumukat, a Hazing Through Shadows-t.
Koncertjük meglehetősen szokatlanul indult, mert bluesszal kezdtek, hiányos felállásban, de hamarosan a hangszórókból felcsendültek a Crush The Skies ismerős dallamai – a zenekar maga úgy látja, hogy ebben van a legnagyobb potenciál, ezért klipet is forgattak hozzá.
Rögtön látszott, hogy a srácok jól felkészültek a turnéra, igaz, ez volt az első koncertjük a turnén, így még kipihentek voltak. Szettjükben szinte az egész új album szerepelt, ráadásul két kicsit régebbi dalt is eljátszottak, amelyek szépen illeszkedtek a meglévő zenei kínálatba.
Technikailag a Good Day To Day igazi csemege volt: jellemzi őket a hangszerek jó ismerete és a pontosság, ami a lassabb zenénél kiemelten fontos, ahol minden hiba hallatszik. Fellépésük emellett nagyon energikus és felszabadult volt, a közönséggel való kommunikáció sem maradt el, amit az Astrid Lindgrennél hiányoltunk. A hangulat percről percre változott, ahogy a színpadról érkező tempó és ritmus is. A srácok élőben is bebizonyították, hogy zeneileg igen széles látókörűek, hiszen zenéjük mindenféle elemmel és stílussal átszőtt, ehhez pedig elég nagy zenei tőke kell. Dicséretes, hogy zenekarként frissen hatnak, és semmiképp nem emlékeztetnek holmi világhírű együttesek, például a Queens of the Stone Age gyenge másolatára, ami sajnos nem ritka jelenség.
Élőben eljátszották a leginkább ambientes dalt, a The Path of The Cross-t is, amely annak ellenére, hogy hiányoztak belőle Josip Broz Tito és Franjo Tuđman beszédei, nagyon érzelmesre sikerült, és vitathatatlanul a koncert csúcspontja volt, legalábbis ami az energikusságot illeti.
Röviden: fenomenális fellépés igazi stoneresektől, akik nem görcsölnek a saját zenei besorolásukon, inkább annak szentelik magukat, amiben átkozottul jók.
Képek: Aleš Podbrežnik
Szöveg: Matevž Ftičar
Képgaléria
