Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Orto bar, Ljubljana
A koncert dátuma: 2017. november 23.
Cirkusz van a városban! Így is lehetne hirdetni a múlt csütörtöki koncertet, amely az Orto bar felső emeletén zajlott. Ljubljanába ugyanis pár év után visszatértek a norvég avantgárd különcök, a Vulture Industries, akik ezúttal lejöttek a The Tower magasából a Stranger Times keserű talajára. Ha a Vulture Industries három éve a Metaldays második színpadának szépen megtelt nézőterén lenyűgözött a bizarr Turning Golem projektjével, a Stranger Times turnéján a félig telt Ortóban kicsit kevésbé volt színpadias, de továbbra is teljesen a saját stílusában nyomta.
A felvezetésről a ljubljanai progresszív death metal zenekar, a Morost gondoskodott, akik pár hónapnyi csend után újra színpadra álltak. És jó volt megint hallani őket! Bár a Morost stílusban talán elég távol áll a Vulture Industries-tól, nem volt nehéz párhuzamot találni bizonyos kicsit elszállt gitárvonalak között, a Morostnál persze jóval extrémebb fűszerezéssel. A banda egy új, hosszú-hosszú, epikusan szóló számmal köszöntötte az Ortót, ami azt mutatja, hogy a csaj és a srácok a frissebb anyagokkal még inkább a „progresszív” jelző felé hajlanak. A töredezett ritmusok, a dallamos futamok és a váratlan fordulatok, szakításrészek a Morostnak kiválóan mennek, és erre emlékeztettek az elsőlemezes Solace in Solitude dalai is, mint a Mitos és a Human Debris. Meggyőzött az új dobos, aki kíméletlenül püfölte a dobokat, megint a gitárpáros és Jonas nyers vokálja, kevésbé viszont az, hogy a billentyűk megint kifejezetten rosszul hallatszottak. Ettől függetlenül ez a Morost újabb remek koncertje volt a sorban. Ideje lenne már az új albumnak is!
A Vulture Industries, amely a norvég black metal bölcsőjéből, az ország második legnagyobb városából, Bergenből érkezik, régi ismerős a szlovén színpadokon, hiszen az elmúlt pár évben többé-kevésbé rendszeresen megtisztelnek minket látogatásukkal. Ezalatt kis, de hűséges rajongótábort építettek, amely türelmetlenül várta és hangos lelkesedéssel fogadta a norvégokat. Amikor a mezítlábas gitáros trióhoz csatlakozott a színpadon Bjørnar Nilsen énekes is, a Tales of Woe-val, az új album nyitódalával köszöntötték a ljubljanai közönséget, és rögtön tudtára adták, hogy a Stranger Times valóban egy furcsa fenevad. Még kevésbé „metalos”, mint a The Tower, de éppen ebben a „nem-metalosságban” emelkedik ki a tömegből, mint egy kötéltáncos orrszarvú, és a Vulture Industries élő élménye valóban kiemelkedő. Elsősorban a karizmatikus Bjørnar miatt, aki kétségkívül az egyik legelvarázsoltabb frontember a szakmában. Megint gondoskodott a közönség felé irányuló pszichotikus bámulásról, az epilepsziás beteg szüntelen táncmozdulatairól, és a záró Blood Don’t Eliogabalus alatt a kötelező, rá jellemző negyedik fal áttöréséről is, amikor leugrik a színpadról, és néhány találomra kiválasztott nézőnek teljesen az arcába tolakszik. A gitárpáros ezúttal a szokásosnál is jobbnak tűnt, a remek hangzásnak köszönhetően igazán érvényesült, kicsit csalódás volt viszont, hogy a norvégok most kizárólag az utolsó két albumra koncentráltak, az első kettőről pedig teljesen megfeledkeztek. Ezt könnyebb volt megemészteni az új dalok kiváló előadása közben, amelyek élőben remekül működnek (a talán morbid és fojtogató My Body, My Blood kivételével), meg az emlékezetes The Tower, The Pulse of Bliss, az epikus The Hound (ezúttal a szervezők tiszteletére The Skunk névre keresztelve) és az energiabomba Blood on the Trail mellett, amely az előző album elfeledett gyöngyszeme volt egészen ennek a turnénak az elejéig. Túl hamar véget ért tehát egy újabb remek koncert a norvég különcök vezényletével, de ezek a furcsa idők tényleg csodálatosak voltak.
Setlist
VULTURE INDUSTRIES:
1. Tales of Woe
2. Strangers
3. The Pulse of Bliss
4. Blood on the Trail
5. My Body, My Blood
6. The Hound
7. As the World Burns
8. Something Vile
9. Lost Among Liars
10. The Tower
11. Blood Don’t Eliogabalus
Képgaléria
