Frank Zappa: Filmore East – June 1971

0 176

Kiadó: Reprise Records/Rykodisc
Megjelenés: 1971. 8. 2.
Producer: Frank Zappa
Játékidő: 44.17 perc
Stílus: RIO / Avant-Prog
Pontszám: 8.5/10


A „Filmore East – June 1971” Frank Zappa, a legendás zenei kísérletező és újító első (hivatalos) koncertlemeze, amelyet még eredeti kísérőzenekarával, a The Mothers of Inventionnel (röviden The Mothers) adott ki. Zappa néhány élő felvételt ugyan már felhasznált az „Uncle Meat” (1969), valamint a „Burnt Weeny Sandwich” és a „Weasels Ripped My Flesh” (mindkettő 1970-ben jelent meg) albumokon, de ott stúdiószerzeményekkel keverte őket.

A The Mothers akkori felállásában a főnök Zappa mellett ott volt a hosszú évek óta velük dolgozó fúvós/billentyűs Ian Underwood, a nagyra becsült angol dobos, Aynsley Dunbar, a The Turtles néhány egykori tagja (Mark Volman énekes, Howard Kaylan énekes és Jim Pons basszusgitáros), valamint a billentyűs Bob Harris, aki ebben az időszakban rövid ideig helyettesítette a jóval híresebb George Duke-ot. Harris Frank diszkográfiájában eddig mindössze négy, 1971-ben rögzített koncertalbumon bukkant fel. Hogy ilyen hamar távozott, annak nem csak az volt az oka, hogy Duke tehetségesebb billentyűs volt, és Zappa tárt karokkal fogadta vissza, hanem az is, hogy Harris 2001-ben drogtúladagolásban meghalt. Nyilván már régóta küzdött a függőségével. Zappa semmiféle kegyelmet nem ismert a bódító szerek, legyen szó puha vagy kemény drogról, használatával szemben, a cigaretta és a mértékletes alkoholfogyasztás kivételével. A mini Moogon különleges vendégként az eredeti The Mothers-billentyűs, Don Preston játszott, aki ekkor már nem volt a zenekar hivatalos tagja, de a következő években még időnként segített Franknek.

Annak ellenére, hogy élő felvételről van szó, a „Filmore East” egy (kvázi) koncepciót is tartalmaz egy rockbanda turnén átélt kalandjairól és bakijairól, amelyet Zappa később a „200 Motels” (1971) című albumon fejlesztett tovább. A lemez központi, legismertebb dala kétségkívül a „The Mud Shark”, Frank pályájának egyik leghírhedtebb szatírája. A Seattle közepén álló különleges szállodáról szóló történetet, ahol a módos vendégek a szobájukból horgászhattak, Don Preston állítólag a Vanilla Fudge tagjaitól hallotta. Az egyik ismert rockzenész állítólag kifogott egy ritka, kisebb, ártalmatlan cápafajt. Az esetet kamerával rögzítették, a botrányról viszont egy deviáns szexuális hajlamú ’groupie’ gondoskodott, aki a kis cápát nem ebédre használta, hanem valami sokkal mocskosabbra. Bár a dal narrációja ezt nem említi, a kifogott iszapcápával és a szexuálisan kisiklott groupie-val kapcsolatos bizarr ’incidens’ tényleg megtörtént 1969-ben. Két legendás Led Zeppelin-tag is érintett volt benne: a dobos John Bonham, aki a halat kifogta, és a koncertmenedzser Mark Stein (Led Zeppelin), valamint a Vanilla Fudge énekese/billentyűse, Mark Stein, aki az egészet felvette.

A nyitó koncertdal, a „Little House I Used to Live In” egy kiváló instrumentális szerzemény erősen megvágott változata, amely kalandos módon ötvözi a hard rock, a blues és a jazz fusion elemeit. Eredeti, csaknem 19 perces verziójában a „Burnt Weeny Sandwich” albumon jelent meg. A fent említett „Mud Shark”-ot koncepcionálisan a „What Kind of Girl Do You Think We Are” és a „Bwana Dik” című szatirikus burleszkek kötik össze. Utóbbi előadása közben a The Mothers egyes tagjai rocksztárkarikatúrákká változnak, és zaklatni kezdenek egy groupie-t. A lány visszautasítja őket, mert csak gazdag, híres és bőségesen megáldott rocksztárokkal fekszik le. Az első szatíra szövegében egyebek mellett Alice Cooper is szerepel, aki sosem felejti el első találkozását Zappával, a „Pretties For You”, Cooper bandájának 1969-es debütálólemezének producerével.

A „Willie the Pimp” (első és második rész) itt jócskán eltér az eredeti, ének nélküli és jazzesebb változattól, amely a „Hot Rats” (1969) albumon szerepelt. Zappa láthatóan nem tudott elképzelni más énekest a dalhoz, mint barátját, Captain Beefheartot, aki viszont akkor nem volt ’a közelben’, így úgy döntött, keményebb, hardrockosabb ruhába bújtatja a számot, hosszabb gitárjammel. Ezt a blues-os felhangok miatt valószínűleg Jimi Hendrix is jóváhagyta volna, bár Zappa már ekkor is teljesen egyedi gitármesterré kezdett fejlődni.

A „Do You Like My New Car” a fent említett, magas igényű, materialista groupie szatirikus történetének újabb, elbeszélő jellegű folytatása, akit csak a slágerekkel rendelkező nagy rocksztárok érdekelnek. Mellékesen a sznob groupie kívánt ’trófeái’ között szerepel Robert Plant (paródiaként szándékosan Robert Planetként említik), Elton John (akinek az azonos neműek iránti vonzódása akkor még nem volt köztudott) és Roger Daltrey. A lány slágerőrületére válaszul a banda egyszer csak rázendít a „Happy Together”-re, a The Turtles leghíresebb slágerére, ami egyben az egyik rendkívül ritka feldolgozás Frank pályáján. A „Happy Together” azért is volt ritka kivétel, mert a ’teknősök’ három egykori tagja ekkor már Frank zenekarában játszott. A „Lonesome Electric Turkey” szórakoztató jazz-rock fusion instrumentális szerzemény, Preston rövid, de szellemes mini Moog-szólójával. Preston és Bunk Gardner ma, 91 évesen, az eredeti The Mothers of Invention legidősebb még élő (és zeneileg is aktív) tagjai.

A lemez két közkedvelt dal ráadásával zárul. Az első Frank leghíresebb instrumentális szerzeménye, a „Peaches En Regalia”, amely ezúttal a három egykori ’teknős’ többszólamú éneke révén kaliforniaibb, ’szörfös’ köntösben szólal meg, mintha a The Beach Boys tagjai is beleütötték volna az ujjukat. Mindenképp ez a Frank-örökzöld egyik legszórakoztatóbb változata. A „Tears Began to Fall” rövid, de zseniális popdal, amely Frank életművében valahogy mindig is háttérbe szorult, pedig potenciális kislemezsláger, és egyik leginkább rádióbarát szerzeménye egész színes pályáján. A komikus elemet főként Volman és Kaylan falsettói adják, amelyek szándékosan annyira eltúlzottak, hogy remekül kiegészítik a szándékosan patetikus, émelygősen csöpögős szerelmes szöveget.

Érdekességként: ennek az élő dokumentumnak a kibővített, különleges változata az egyik extra lemezen bónuszdalokat is tartalmazott. E koncertfelvételek egy része John Lennonnal és Yoko Onóval készült, akik vendégként léptek fel Frank & The Mothers két Filmore East-beli fellépése közül az egyiken. Frank és John, illetve Yoko együttműködésének egyes felvételei Lennon „Some Time in New York City” (1972) albumának bónuszlemezére is felkerültek, valamint különféle Zappa-koncertösszeállításokra. Lennon özvegyének hagyományosan siralmas éneke miatt (a legrosszabb példa az „A Small Eternity With Yoko Ono”, amelyet csak hivatásos kínzóknak ajánlunk lejátszásra) a felvételek némelyike szinte hallgathatatlan, hacsak nem betörőket akarsz elijeszteni vele. Sokkal jobban szól Frank eredeti anyaga, főleg a különböző szólók a „King Kong” klasszikus 18 perces változatán, valamint a „Billy the Mountain” korai, fél órás verziója, amelynek később, a „Studio Tan” (1978) albumon stílusában és koncepciójában rokon folytatása született „The Adventures of Greggery Peccary” címmel.

Bár Frank dicsőséges zenei pályafutása során még rengeteg, a „Filmore East”-nél sokkal jobb és reprezentatívabb koncertalbumot adott ki, ez a lemez azért, mert az első volt, mindig különleges helyet foglal el a diszkográfiájában. Néhány hiányossága ellenére – főleg az eredeti album néhány kimaradt dala miatt, amelyek bónuszként (hivatalosan) csak 2022-ben váltak elérhetővé – néhány felejthetetlen pillanatot kínál: Frank egyik legjobb szatíráját a rocksztárság árnyoldalairól a „The Mud Shark”-ban, a The Turtles-sláger, a „Happy Together” remek feldolgozását, valamint a ’átdolgozott’ örökzöld, a „Peaches En Regalia” briliáns zárását és a háttérbe szorult „Tears Began to Fall”-t.

Szerző: Peter „DR. ProgRock” Podbrežnik

Számlista:
1. Little House I Used To live in (4:41)
2. The Mud Shark (5:22)
3. What Kind Of Girl Do You Think We Are (4:17)
4. Bwana Dik (2:21)
5. Latex Solar Beef (2:38)
6. Willie The Pimp, Part One (4:03)
7. Willie the Pimp, Part Two (1:54)
8. Do You Like My New Car? (7:08)
9. Happy Together (2:57)
10. Lonesome Electric Turkey (2:32)
11. Peaches En Regalia (3:22)
12. Tears Began To Fall (3:50)

Felállás:
Frank Zappa – gitár, párbeszédek
Mark Volman – ének, párbeszédek
Howard Kaylan – ének, párbeszédek
Ian Underwood – fúvósok, billentyűs hangszerek, vokál
Aynsley Dunbar – dob
Jim Pons – basszusgitár, vokál, párbeszédek
Bob Harris – további billentyűs hangszerek, vokál
Don Preston – mini-moog


The Mothers – „Filmore East – June 1971”

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik