Megjelenés dátuma: 2019. 01. 31.
Kiadó: In And Out Of Focus Records
Producer: Geert Scheijgrond, Thijs Van Leer és Udo Pannekeet
Hossz: 52:41
Stílus: progressive rock
Pontszám: 7/10
A makacsul élő holland progresszív zenekar, a Focus visszatért tizenegyedik stúdiólemezével, amelynek egyszerűen a „Focus 11” címet adták, és pontosan tizenegy szám van rajta. A borítón egy stilizált, csúcsos tornyú katedrális látható, ezt a kultikus progresszívrock-borítótervező, Roger Dean rajzolta. Dean munkája erősen emlékeztet néhány korábbi, még a múlt század hetvenes éveiből származó alkotására. A hetvenes évek ambient, „retro” hangulata a „Focus 11” dalainak túlnyomó többségén is érződik, azzal a különbséggel, hogy a legtöbb szám jóval érezhetőbben jazzes bélyeget visel, mint amihez a zenekartól hozzászoktunk.
Aki élvezte az előző három Focus-lemezt, a „Focus 11”-gyel is elégedett lesz, hiszen az szinte teljes egészében instrumentális album. A zenekar vezére, a megszelídíthetetlen fuvolás és Hammond-orgona-mester, Thijs Van Leer hangja mindössze egyetlen dalban hallható, a jódlizása pedig ezúttal teljesen hiányzik. Menno Gootjes gitáros rendkívül sikeres imitátora híres elődje, Jan Akkerman gitártechnikájának, és Van Leer orgonája meg fuvolája, valamint a régi motoros dobos, Pierre Van Der Linden jazzes lendületű játéka mellett ő a legnagyobb felelős azért, hogy a lemez dalainak többsége hetvenes évekbeli ambient hangulatot áraszt.
Sajnos a Focus nem tudott olyan lelkesedéssel írni a „Focus 11” dalainak többségét, mint amilyen szinte hibátlanul játszottak a hangszereiken. A szerzemények, hasonlóan az előző három album anyagához, nem érik el az aranykor színvonalát, bár korántsem mondható, hogy bármelyik szám kifejezetten rossz lenne, inkább unalmas. Az album második fele valamivel érdekesebb, főleg a záró darabok miatt, mint a „Mare Nostrum” és a „Focus 11”. Ambiciózus prog-eposzokat hiába keresel a lemezen. A banda a számok jelentős részében szívesen menekül a könnyedebb, dallamos jazz rockba, amely technikai kidolgozottságában időnként kicsit a Steely Dant idézi, de megfelelő mélység és kifinomultság nélkül.
Arról, hogy a szerzői ihlet nem tartozott a „Focus 11” erényei közé, már a nyitó „Who’s Calling?” hallgatása közben meggyőződhetünk. Ez csupán egy átdolgozott, erősen megrövidített változata az azonos című hosszabb szerzeménynek, amelyet Van Leer és Akkerman az 1985-ös közös „Focus” albumra vett fel. A „Winnie” és a „Clair-Obscur” szintén szerepelt már az előző kiadványon, „The Focus Family Album” (2017) címmel, ami sokat elárul a tulipánok és szélmalmok földjéről származó kultikus zenekar szerzői lustaságáról.
Aki aktívan követi a mai Focust, és elégedett volt az előző három stúdiólemezzel, a „Focus 11”-en rengeteg örömét fogja lelni. Azokat, akik a Focust elsősorban klasszikus albumaiért becsülik, mint a „Moving Waves (1971)”, a „Focus III (1973)” és a „Hamburger Concerto” (1974), a hallottak aligha nyűgözik le. Az album ambient jellegében szép és elég jó ahhoz, hogy kísérőzeneként szolgáljon az unalmas déli teendők mellett, de mélyebb nyomot nem hagy maga után. A szerzői ihlethiány pedig a legfőbb oka annak, hogy a „Focus 11” egésze még mindig távol áll a „régi szép időktől”.
Szerző: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Who’s Calling? (5:27)
2. Heaven (4:26)
3. Theodora Na Na Na (4:27)
4. How Many Miles? (4:48)
5. Mazzel (4:23)
6. Winnie (5:13)
7. Palindrome (5:33)
8. Clair-Obscur (3:14)
9. Mare Nostrum (5:08)
10. Final Analysis (3:51)
11. Focus 11 (6:11)
Focus:
Thijs van Leer – Hammond orgona, fuvola, vokóder, ének
Menno Gootjes – gitár
Udo Pannekeet – basszusgitár
Pierre Van Der Linden – dob, ütőhangszerek
