Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 3. 18.
Producer: FM
Az album hossza: 53.52 perc
Stílus: AOR
Értékelés: 9.0/10
Az FM-ről nem kell sokat magyarázni. A zenekar, amely 2009 óta újra teljes gőzzel működik – az 1984-ben alakult csapatot a nyolcvanas évek brit AOR-zenéjének éllovasaként tartják számon –, új albummal tér vissza a színpadra, mégpedig kevesebb mint két évvel az előző után. Az FM ezúttal is teljesen egyedül gondoskodott a produkcióról.
Alig kevesebb mint 54 percnyi új zenét írtak, tizenegy új dalba csomagolva. A „Thirteen” is újra bizonyítja, hogy az FM ma már élő zenei relikvia, amely megállt az időben és a térben. Méghozzá a nyolcvanas évek idejében és terében. Valójában csupán a stúdiótechnika fejlődése lehelt a zenekar új dalaiba némi mai hangzást, egyébként az FM zenéjével találkozni olyan, mintha közvetlenül utaznánk vissza a már elmúlt időkbe, amikor az AOR forró műfaji trend volt, amely a világ slágerlistáinak csúcsain is alaposan megkavarta a rangsort, és a világ legnagyobb rádióadóinak is rendes műsoranyagát adta.
Minden újra a helyén van. A „Thirteen” – a zenekar tizenharmadik albuma – esetében is. Ott, ahol lennie kell. Steve Overland bársonyos hangja töretlen. Mint az öreg, jó bor. Egy lépést sem változott, ha visszatekintesz egészen az „Indiscreet” (1986) című debütálásig. Valójában az új album zenei anyaga lényegében nem különbözik a korábbiakétól, főleg az utolsó négyétől nem. Viszont. A produkció. Az új lemez retróbb hangzású, vagyis jobban közelít a nyolcvanas években megjelent FM-albumok hangzásvilágához. Egy hangyányit csiszoltabb, és ami elég érdekes, a szintetizátorok gyakran a billentyűs hangszerelés meghatározó elemei. Ez nem meglepő, de mivel az utóbbi albumokon az FM általában Hammond-orgonával is megtámogatta a hangzást, főleg amikor a gitárfrázisokkal kellett kontrasztot teremteni, kellemes eltérés, amelynek révén kijelenthetjük, hogy a „Thirteen” legalább hangzásában más, még ha ugyanazt a dalszerzői és hangszerelési formát használja is. Valójában érdekes, hogy a zenekar úgy döntött, újra előveszi ezt a régi hangzáscsavart. Ezért tűnik a „Thirteen” kifejezetten retrónak, azaz a nyolcvanas évek FM-albumainak hangzásához közelebb állónak, mint néhány korábbi FM-lemez.
A zenekar ezúttal sem lőtt mellé a dalszerzésben. Ismét sorakozik néhány erőteljes, himnikus AOR-induló, amely azonnal magával ragadja a hallgatót. Minden a helyén van. A kísérő vokálharmóniák elmélyítik a hangulati kontrasztokat, és fokozzák a lemez bombasztikus hatását. Újra itt van egy rakás apró modulációt, amelyeket a részletgazdag „mid-eight” részek határoznak meg, tele lenyűgöző szólókkal. A dalokban megvan az a fokozatosan építkező, hangulati ragadozóerő, ahogy a versszakból az előrefrénen át a refrénig növekednek. Innen fejlődik a „Thirteen” ismét kifejezetten áramló dalsorrá, amelynek minden száma a refrének bőrünk alá kúszó dallamosságában éri el a hangulati csúcspontját.
A frázisok változatossága és a dalok közti produkciós ugrások, amelyek éles, karizmatikus kontrasztokat rajzolnak közéjük, lenyűgöző dinamikát eredményeznek, amely szorosan fogja a hallgatót. Az album a megalkuvást nem ismerő AOR-bombaszt és pompa szárnyain szárnyal. Ennél hitelesebb már nem is lehetne. Tekintve, hogy az FM 2022-ben is szinte ugyanabban a felállásban játszik, mint a nyolcvanas években – csak a kicsit fiatalabb Jim Kirkpatrick tag 2008 óta, de ő is rég briljánsan megértette az AOR-zene FM-recept szerinti filozófiáját –, világos, hogy a „Thirteen” is csak az FM-től telhet. Egyedülállóságuk ma még szembetűnőbb, hiszen a nyolcvanas évek kortársaiból alig maradt egy maroknyi a bolygón. De ők kitartóak és megalkuvást nem ismerők. Az FM pedig azon zenekarok közé tartozik, amelyek nem tudnak és nem is akarnak kiapadni. Kreatívan semmiképp. És ez jól van így. Maradjon is így.
A „Thirteen” kedvenceit teljesen magatok választjátok ki. Annyit azért elárulok, hogy az album az első másodperctől az utolsóig fenomenális AOR-csemege. Olyan rocklemezt hallgatsz, amely a hard rock, a blues és a metal elemeit ötvözi, a hangzást pedig finoman keresztezi a nyolcvanas évek pop- (és soul-) nyelvezetével. Az FM a „Thirteen”-en is olyan finoman csinálja ezt, hogy aki nem élte át azokat az időket, az talán fel sem fogja. És nem is kell, hogy felfogja. A zene magáért beszél.
Az FM tehát továbbra is minden tiszteletet megérdemlő zenei kövület, amely hű marad az archaikus műfajhoz, és annak receptjét már réges-rég felülmúlhatatlan tökélyre fejlesztette. A tizenharmadik FM-album ezt közvetlenül megerősíti.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Shaking The Tree
2. Waiting On Love
3. Talk Is Cheap
4. Turn This Car Around
5. Love And War
6. Long Road Home
7. Be Lucky
8. Every Man Needs A Woman
9. Just Got Started
10. Fight Fire With Fire
11. Be True To Yourself
Felállás:
Steve Overland – ének, gitár
Merv Goldsworthy – basszusgitár
Pete Jupp – dob
Jem Davis – billentyűk
Jim Kirkpatrick – gitár
