Helyszín: Dolans Pub/Limerick /Írország
A koncert dátuma: 2011.09.29.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 14,00€
Aligha van sok RockLine-olvasó, akinek ne csengene ismerősen az északír kvartett, a The Answer neve. Sikertörténetük első fejezetét 2006-ban nyitották meg a „Rise” című bemutatkozó lemezzel, ami azonnal telitalálat volt. Mi, hard rock rajongók évekig, ha nem évtizedekig vártunk egy olyan rockfrissítésre, amelyben ott van a füstös hetvenes évek íze, amikor a Led Zeppelin, a Deep Purple, az Aerosmith és a többi rockóriás uralta a színteret. Sokan viszont éppen a nyilvánvaló hangzásbeli párhuzamok miatt ötlettelen zenekarnak, elkényeztetett szigetlakó fiúknak könyvelték el a The Answert, akiknek a keresztapáik fizettek ki 5 percnyi hírnevet. Akárhogy ítéljük meg a banda 2006-os berobbanását, a folytatás 2009-ben már a csúcsig vitte a fejlődést. Itt a fantasztikus „Everyday Demons”, amelyet az AC/DC vén macskáinak teljes „Black Ice” világturnéján betöltött előzenekari szerep tett még erősebbé. Az elmúlt öt év megnyert csatái után eljött az idő, hogy Cormac, Paul, Micky és James megmutassák, mit tanultak a rock ‘n’ roll bizniszben. Mostani koncertbemutatkozásukat (majdnem) hazai pályán kezdték. Hogy Írországban és Észak-Írországban mi számít otthoninak és mi idegennek, azt mindenki másként értelmezi, ezért ezt hagyjuk a társadalomkutatókra. Az AC/DC látványos gépezetétől távol, néhány bőrönddel és az új „Revival” albummal a zsebükben vágtak neki az ír szigetnek. A „The Revival Tour” első állomása 2011.09.30-án a limericki Dolans Pubban volt, kellemes klub-, vagy inkább kocsmahangulatban, ahol nem hiányzott a sör és a kivillantott bájait mutogató ír lányok sem. Minden feltétel adott volt a kíméletlen rockmulatsághoz.
A nyitányt a helyi tejfogas reménységek, a Dirty Diamonds kapták, akik még csak most tipegnek a színpadi deszkákon. A gyalogosan érkezett közönségnek saját szerzeményekkel mutatkoztak be. A srácok a hangzásukat az előfutároktól merítik, akiknek a nyolcvanas évek hoztak sikert. Nagyszerű látni, hogy a fiatalok 30 évvel a hard rock-láz után is ilyen őszintén hisznek benne. A vágyott formát, az idolok szintjét viszont az ötösnek még sok nagy lépéssel kell majd elérnie.
A The Answer mind a hét ír fellépését a Swanee River kíséri végig (és az ivásban is túlszárnyalja őket). A déli amerikai rock szerelmeseit biztosan meggyőznék. Bár a műfaj fémesített változata, a Swanee River előadásában egy cseppet sem hangzott eltorzultnak. Idén tavasszal megjelent bemutatkozó lemezük, a „Smoking Jacket” a nyers déli rock teljes értékű lenyomata, ahol a Gibson gitárok hangja az úr. Az első számú csalogány, Steven Horner élő énekteljesítményének stabilitását mindenképp ki kell emelni. Igazi torok a megfelelő helyen. A zenekar kevéssé ismert hírneve ellenére a muzsikájuk azonnal áthatolt a rockélmény minden lehetséges érzékszervi bejáratán. A „Dolands Warehouse” „terem” hangulata remekül hozzájárult a banda összhangzásához, amely szikrázó és közvetlen kapcsolatot teremtett a közönséggel. Remélem, hogy ez nem az első és egyben utolsó találkozásom a Swanee Riverrel. Potenciál nyilvánvalóan van ebben a csapatban, úgyhogy hagyjuk magunkat meglepni, merre viszi őket a jövő.
Három nappal a harmadik stúdióalbum, a Revival hivatalos megjelenése előtt a „The Answer” Limerickben nyitotta meg önálló turnéját. Igazi hazafiakként először a saját portájukat szántották fel. Egy olyan csapatnál, mint a The Answer, ahol nincs helye a mellébeszélésnek, és a színpadon csak a zene beszél, jellemző, hogy hivalkodó felvezetések és bejátszott intrók nélkül lépnek az arénába. Ezen az estén mindannyian otthon hagytuk a nosztalgiát. A „Revival” anyaga a dalok felét kitette. Be kell vallanom, nem számítottam ennyi újdonságra. Az idei alkalmi helyi fellépéseik áttekintése után rájöttem, hogy a srácok már fél éve nagy erőkkel mutatogatják a „Revival” kollekciót. Úgy tűnik, Cormac és a csapata szilárdan hisz az újdonságok minőségében. Lelkiismeret-furdalás nélkül, teljes magabiztossággal ontották a friss szerzeményeket a nyitányban. Ha a második albumon a dallamosságot és a melodikát határozta meg a The Answer, a harmadikon a dinamikát és az impulzivitást is csiszolták. A kezdetben túl hangosra állított potmétereket a mesterek a Piece by Piece alatt meg tudták szelídíteni. Bár a koncert előtt nem ismertem a „Revival” anyagát, hamar kiderült, hogy előrelépésről beszélhetünk. Az énekelőadás kissé mélyebben és durvábban szól. A korábbi évek tinédzseres hangja a múlté. Valószínűleg ebben rejlik a régebbi dalok kiválasztásának oka is: meglehetősen feltűnésmentes, de remek számokat választottak, amelyek közös nevezője a mélyebb, érdesebb ének. A második album dallamos slágereit, a Pride-ot, az On and On-t és a Tonightot az új koncepció miatt kihagyták. Bár nem én voltam az egyetlen, aki a legtöbb reményt éppen ezekbe fektette, ez még nem ok a duzzogásra és a zenekar iránti sértődésre. A The Answer ma már olyan magabiztosan és önbizalommal szól, hogy a legnagyobb szkeptikusokat is meggyőzi. Az AC/DC-turnéval megismételhetetlen tapasztalatot kaptak, és ebből hozták magukkal a színpadi kifejezésmód szélességét. A akkori zöldfülűeknek nem volt macskajáték 50.000 (vagy több) AC/DC-re éhes fejet szórakoztatni. Úgy tűnik, ezen a tapasztalaton villámgyorsan felnőttek. Zeneileg és emberileg is. Eltűnt a fiatal, tapasztalatlan rockerek bizonytalansága, akik a főkapun lépnek be a nagy sztárok világába. Ilyen benyomásom maradt a 2007-es Sweden Rock Festivalról. Egyúttal elveszítik a hetvenes évek nagyjaihoz való hangzásbeli hasonlóságot. Keresik a saját útjukat, amelyről meggyőződésem, hogy nagyrészt már meg is határozták. A ritmusgépezet mindent alárendel a gitárdinamikának. Emiatt Mickey és James egy pillanatra sem tűnik másodrangú tagnak. Ők viszik a kísérő énekvonalakat, amelyekből az új albumon hallomásom szerint még több van, mint korábban. Közben a hatnyelvű harcos, Paul a Gibsonjából tiszta, innovatív, erős, mégis klasszikus gitárriffeket csal elő. A riffek és dallamos futamok dinamikája egy pillanatra sem lankad. A The Answer új korszakának ötletbeli és kivitelezésbeli ugrása itt a legszembetűnőbb. Szemet szúró változások látszanak Cormacon is, aki frontemberként a legkitettebb figura. A külsőségek nála már nem játszanak fontos szerepet. Ahogy maga is mondja, nincs szüksége hírnévre, pénzre vagy lányok figyelmére. A legboldogabb, ha azt játszhatja, amit a legjobban szeret.
A fellépés második felében, a szabályos rész végéig még sorra kerültek a Never Too Late, az Evilman, a Too Far Gone, a Why’d You Change Your Mind és az Under The Sky, vagyis a közönség által nehezen várt dalok. A közönség összezárta soraikat. Néhány ittas ír kiengedte a gőzt, ami Cormacot is megmozgatta, és átadta magát a vad táncolásnak a nézők között. A ráadást a Memphis Water nyitotta. Ez egy hosszú, lassú, blues-os kirándulás, amelyben nincs sok The Answerre jellemző vonás. A finálére a srácok az One More Revival című számot tartogatták, amelyet egyáltalán először játszottak élőben.
Biztos vagyok benne, hogy a The Revival tour következő állomásainak látogatói még sokkal több hiteles hard rock élményben részesülnek. Az új stúdióanyag ismeretének hiánya mindenképp meglátszott a koncert befogadásának minőségén. Ennek ellenére a The Answer minden elismerést és dicséretet megérdemel. Nem lepődnék meg, ha a „Revival” hamarosan általánosan elismert lenne a zenekar eddigi legjobb albumaként. Úgy gondolom, végre kaptunk egy minőségi és hiteles utánpótlást a rock ‘n’ roll korszakában is, amely mindig is valahogy az úttörői számára volt fenntartva. Vigyázzatok, rock „nagypapák”! A The Answer átveszi tőletek a stafétát, amikor lejárnak a perceitek a Földön.
fotók: Alen Horvat
Setlista
1. Caught On The Riverbed 2. Sometimes Your Love 3. Piece By Piece 4. Vida (I want you) 5. Tornado 6. Never Too Late 7. Evilman 9. Guitar solo 9. Too Far Gone 10. Comfort Zone 11. Use Me 12. Trouble 13. Preachin’ 14. Why’d You Change Your Mind 15. Under The Sky 16. Waste Your Tears —ráadás— 17. Memphis Water 18. One More Revival
Képgaléria
