Kiadó: Celinka
Megjelenés dátuma: 2018. 09. 01.
Producer: Dejan Berden
Az Ethnotrip az évek során különleges, csak rájuk jellemző kémiát alakított ki. A hangszeres játék egyedi szövedékét természetesen egy szeretnivaló, szüntelenül vágyakozó női hang vezeti. Szép csokornyi etno-kalandba vágtak bele. Az azonos című stúdiódebütálás még kissé óvatos és udvariasan visszafogott volt, az utód, a „Kdo bo pil iz bistrega studenca” viszont már olyan dokumentum, amelyen az Ethnotrip a hagyományos népzenei örökség dalainak és melosának (újra)értelmezését – hazai és más tájakról, például a Balkánról – a maga zenei víziójában a vallomásos maximumig vitte.
És íme, az Ethnotrip végre saját dalokkal is „felgyulladt”. Mert végül is ez számít a legtöbbet. Akárhogy forgatod. Lehetsz egy adott műfaj „zenei doktora”, mindegy, hogyan közelítesz hozzá: akár szőrszálhasogató másolóként, akár levetkőzött improvizátorként, aki az eredetit szerkezetében úgy forgatja ki, hogy később valakinek el kell magyaráznia, hogy ez tulajdonképpen feldolgozás. Az Ethnotrip már az előző két albumával jelezte, hogy kivételesen igényes folk/jazz/pop formációról, vagyis öt rendkívül tehetséges és kifinomult zenészből álló kollektíváról van szó, élén egy olyan énekhanggal, amely hihetetlenül lágyan és bájosan szólít meg, és „csábossága” miatt nehéz neki ellenállni.
Mindenesetre megtartják a prekmurei melos jellegzetes karakterét, amely képszerűen eleveníti meg a melankóliát és a miszticizmust. Hűen ragaszkodnak viszont az egyik alapelvükhöz: végig megőrzik a határozott zeneiséget, és a komponálásban ettől egy tapodtat sem tágítanak. Még amikor adódik tér egy esetleges szabad jamre, a férfi tagok – főleg a billentyűk (zongora) és a hegedű párosa – szorgalmasan visszafogják magukat, legfeljebb finoman „csipkelődnek” az abszolút minimalizmusú jazzdíszítések „beillesztésével”.
A dalok sorra magukkal ragadnak. Nem tolakodóan szólítanak meg. A lemez nagy erénye, hogy a csapat 12 saját szerzeményt zsúfolt rá, és mindegyiknek kidolgozott, egyéni kifejezésmódja van. Szövegileg is, zenei motívumokban is. Magában a komponálásban. Az ötletek láthatóan csak úgy ömlöttek. A zenekar szlovén költőktől kölcsönzött némi költészetet: Feri Lainšček, Štefan Kardoš, Jasna Jurkovič, Mojca Šipek, Marko Kočar – és finoman megzenésítette a saját ötleteivel és alkotói éleslátásával, egyedi, csak rájuk jellemző zenei konglomerátummá gyúrva.
Akárhogy forgatod, az Ethnotrip nem éppen könnyű falat. A kifejezésmódjuk ugyan nagyon zenei és fertőző, de légy felkészülve egy adag valódi melankóliára és szorongásra. A Veter šumi verseinek rendkívül erős üzenete, a kiváló refrén és a kifinomult előadásmód kombinációja szó szerint megrázza és felkavarja a hallgatót. Ilyen remekül, finommechanikával játszották el és énekelték el, a valódi érzékiség nagy ívével. Ez csak egy a dalok közül, amelyek ilyen érzéseket ébresztenek a hallgatóban, és a lelke még a legrejtettebb zugait is megmozdítják. Prekmurje ebben különleges és egyedülálló marad. Nemcsak azért, mert onnan jönnek a legérdekesebb zenészek, hanem egyszerűen azért is, hogy ők egy egyedi zenei kaland megalkotói, amelyet senki más nem tud újraalkotni. Persze a lemezen jut hely a játékosságnak is. A „Včasih se spomnim” ilyen pillanat: kabarés és jazzes (zongora) hangulatú, könnyed pajkosság. És a rókafarok? Valami kis füttyentés a háttérben a záró, különösen titokzatos és misztikus „Vsako noč, ko mesto spi” alatt.
Misztika. Az Ethnotrip a szlovén zenei színtér azon kevés szereplője közé tartozik, akiknek ez teljes vérű eredménnyel sikerül, és ez értéket ad nekik. Még szebb, hogy végre megkaptuk a csapat igazi saját lemezét. Minden tekintetben kiváló. Elkötelezetten részletgazdag és lelkiismeretesen csiszolt. A saját dalokkal a zenekar pályafutása során először hitelesen igazolta, mondhatni megalapozta egyedi zenei arculatát és önállóságát. Nem mintha korábban nem lett volna. De saját zenével sokkal könnyebb képviselni a kifejezésmód különlegességeit. Az Ethnotripnak pedig ezekből semmiképp sem hiányzik. Az biztos, hogy a jövőbeli kiadványaival ezt az önálló zenei természetet csak mélyíteni és szélesíteni fogja. Most azonban szenteljük magunkat a kiváló „Preden se zdani” albumnak.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 9.0 / 10
Számlista:
1. Kaplja rose (03:03)
2. Kama ideš (03:44)
3. Preden se zdani (04:03)
4. Odeta v plašč noči (05:43)
5. Samo ge te odin čakat (05:16)
6. Veter Šumi (04:32)
7. Sama (03:18)
8. Za vedno (04:07)
9. Včasih se spomnim (03:45)
10. Tebi špilam (03:15)
11. Ědna (03:07)
12. Vsako noč, ko mesto spi (04:41)
Felállás:
Tjaša Šimonka – ének
Miha Kavaš – hegedű, gitár (6, 7), énekelő fűrész (12), zongora (5)
Primož Kramberger – zongora, billentyűk (5, 7), doromb (11)
Aleksander Varga – basszusgitár
Tomi Dosen – ütőhangszerek, tapsolás (10)
VENDÉGZENÉSZEK:
Bele Tinke vokálcsoport – a 6. dalban
Urban Kolar – trombita a 6. dalban
Aljaž Gyurica – gitár a 4. dalban
Dejan Berden – harmonika a 9. és 11. dalban
David Kreslin – ének és gitár a 8. dalban
