Kiadó: From the Vaults
Megjelenés: 2022. 08. 19.
Értékelés: 8,5/10
Jó öt év telt el az Eruption, a hazai thrasherek legutóbbi stúdiójelentkezése óta. A Cloaks of Oblivion szerintem az az album, amellyel a banda végleg a szlovén thrash metal zászlóvivőjévé lépett elő – ezt a státuszt „örökölték” a sajnos már jó ideje nem működő Negligence-től. Az viszont tény, hogy a „Cloaks”-szal a lány és a fiúk rossz szolgálatot tettek maguknak, és saját magukat hozták „make it or break it” helyzetbe. Egy ilyen erős lemezt követni és méltóképpen túlszárnyalni ugyanis korántsem egyszerű feladat, és több olyan banda van, amelynek ez inkább nem sikerült, mint sikerült. Ráadásul az élet nem állandó, és ez az Eruptionnel sem volt másképp a Tellurian Rupture megjelenése előtt. A hosszú, változatlan felállásban eltöltött időszak után a zenekart elhagyta Andrej Čuk gitáros (Eldritch Anatomy; új bandája, az Ensanguinate bemutatkozó albuma szeptember 2-án jelenik meg az Emanzipation Productions gondozásában), a helyére pedig Gregor Lavtart (Moshead) találták meg, vele vették fel az új thrash pusztítást, a Tellurian Rupture-t, és új otthonukat a dán From the Vaults kiadónál lelték meg (egyik vezetője a legendás dán thrash intézmény, az Artillery gitárosa, Michael Stützer).
Ne zavarjon a szó szerinti, esetlen fordítás, de kezdjük azzal, hogy kimondjuk a szoba közepén álló elefántot. Sikerült az Eruptionnek megfelelni a magas elvárásoknak? A válasz rövid és velős. Igen! A Tellurian Rupture mindent tud, amit a Cloaks of Oblivion, és még annál is többet. Magas fokú (zenei) érettségről tanúskodik, több, mint „csak” egy thrash album, és bizonyítja, hogy az Eruption ötletforrása még korántsem apadt ki, sőt, éppen ellenkezőleg: úgy tör fel, mint egy sztratovulkán, a jó ötven perces lemez pedig könyörtelenül söpör végig mindenen, mint egy piroklaszt-áramlás.
Ezt jelzi már a nyitó The Awakening is, amellyel az Eruption nem vacakol sokat: egy félperces mennydörgés után belehajít a riffek záporának kellős közepébe, és már az elején felvonultatja mindazt, ami az Eruption-iskola legjava; a magas falsetto-sikolyokkal megtámogatott dallamos éneket, a pirotechnikai gitárokat és az egyik legszilárdabb, legmegbízhatóbb ritmusszekciót idehaza. Bár az Eruption alapvetően ragaszkodik az amerikai power metal fogásokkal fűszerezett thrash metal receptjéhez, a Tellurian Rupture újnak, frissnek, energikusnak és ördögien hatásosnak hangzik. Az egész csapatot dicséret illeti, mert valóban magas szinten végezték a munkát. Klemen Kalin kétségtelenül pályafutása messze legjobb énekteljesítményét nyújtja az albumon, az apokaliptikus koncepció soraiból pedig megdöbbentően hatásos és átgondolt dallamvonalakat formált. Kalin a Tellurian Rupture-ön végleg megszilárdította énekesi pozícióját, amely ugyan sokat merít olyan nevekből, mint Russ Anderson, James Rivera és Warrel Dane, mégis saját, felismerhető arca van. Klement ráadásul helyenként hatásos „gang” vokálok egészítik ki, amelyek nem túlzóak, a megfelelő helyre kerültek, és a dalokat a megfelelő pillanatokban emelik még följebb.
Ahogy a Tellurian Rupture az ének terén erős, úgy a hangszeres oldalon is. A ritmusszekció úgy darál, mintha Szkülla és Kharübdisz között őrölne. Ivan „Tegla” Cepanec dobjátéka változatos és mozgalmas, ő adja az egész lemez szilárd magját, amihez Nika Krmelj jól hallható zörgő-dörgő basszusa társul. A basszus gyakran a felszínre tör, és rövid „noodlizásaival” szépen feldobja a gitárriffek közötti tereket. Éppen a gitárok voltak az új lemez legnagyobb kérdőjelei, vagyis az, hogy az új gitáros, Gregor Lavtar hogyan találja meg a hangot Grega Kamenšekkel. A páros gyorsan megadta a választ, és ha az Exodusnál a „H-team” Gary Holt és Rick Hunolt volt, akkor az Eruption a másik Gregorral megkapta a „G-teamet”. A gitármunka a Tellurian Rupture-ön ugyanis mindaz, amit egy thrash albumtól a gitárokban csak kívánhat az ember; a „G-team” többször is vad szólókirándulásokban ereszti szabadjára magát, amelyek csápokként fonják körül a füledet, Lavtar klasszikus, Mosheadből hozott thrash háttere miatt pedig a lemez a „džga džga” és palm mute riffek révén még agresszívebbé válik.
A Tellurian Rupture ugyanis dühös, gyors és sötét lemez, amely az apokaliptikus sci-fi koncepció sorai között világosan kimondja: az emberiség idegen test a Földön, és saját pusztulásáért egyedül ő a felelős. A sajátjával együtt a bolygót is elpusztítja, de a természet a megtisztulás után túléli, és szebben él tovább. A pusztulás és az újjászületés témája tíz dalon szivárog át, amelyek a Worms és az Aegons Wrath-szerű thrash rombolóktól a balladisztikus Praise the Serpent Queenen át a záró, baljós és epikus címadóig ívelnek, utóbbi az album utolsó pillanatait beszélt szóval és akusztikus gitárokkal vezeti ki. Minden dalnak megvan a maga helye, egy sem felesleges, de az album központi darabja nyilvánvalóan az Eruption diszkográfiájának egyik legjobb pillanata, a hét és fél perces Praise the Serpent Queen, amely számos fordulatával és váltásával egyértelműen mutatja egy olyan banda érettségét, amely egyazon tüdővel lélegzik. A mini remekmű egyszerre zeneileg és megindító záró sorával is csodálatos főhajtás „a legjobb zenekar előtt, amelyet tönkretett az alkohol”, illetve annak sajnos korán elhunyt énekese előtt.
Az Eruption a Tellurian Rupture-rel bizonyítja, hogy jelenleg alkotói pályájának csúcsán áll, és a legapróbb részletekig kidolgozta a saját zenei énjét. Ennek szilárd alapja a klasszikus thrash metal, amelyet erős dallamos és technikailag összetettebb megoldások gazdagítanak. Olyasmi ez, amit az Eruptiontől korábban is hallhattunk, de ilyen magas szinten eddig még nem szóltak.
A Tellurian Rupture 2022. augusztus 19-én jelenik meg a From the Vaults gondozásában. Megrendelheted itt: https://eruptionthrash.bandcamp.com vagy itt: https://targetshop.dk, élőben pedig 2022. szeptember 30-án mutatják be az Orto barban, a Sarcasm és a Tytus társaságában.
Számlista:
- The Awakening
- Worms
- Beyond the Black
- By Ignorance Obscured
- Coffin Bred
- Praise the Serpent Queen
- Gone With the Floods
- Aegon’s Wrath
- Maternal Foundry
- Tellurian Rapture
Felállás:
Klemen „Buco” Kalin – ének
Ivan „Tegla” Cepanec – dob
Grega Kamenšek – gitár
Nika Krmelj – basszusgitár
Gregor Lavtar – gitár
