Eric Sardinas idén már harmadszor a Bluesianában (2013)

0 8

Helyszín: Bluesiana Rock Cafe / Velden am Wörthersee / Ausztria
A koncert dátuma: 2013. 08. 22.
Látogatók száma: 60
Jegyár: 37,00 € (elővétel) / 41,00 € (a koncert napján), 31,00€ (diákoknak) / 21,00€ (21 éves korig).

„Nem igaz – mégis az!” – mondhatnánk, amikor a velden-i Bluesiana klub tulajdonosa, Gudrun Kofler idén már harmadszor hirdette meg Eric Sardinas koncertjét, alig egy hónappal az utolsó ottani fellépése után. De mivel Eric koncertjei mindig igazi csemegék a szemnek, a fülnek pedig gyengéd balzsam, most sem hagyhattuk ki – pedig a vrsari Montraker Festivalt is beleszámolva ketten idén már negyedszer láttuk őt.

A Bluesiana most sem telt meg teljesen, ez nem is volt meglepő – nagyjából annyian jöttek össze, mint a júliusi koncerten. A kisebb közönség viszont jóval bensőségesebb hangulatot csinált, ami a látogatóknak egyáltalán nem baj. A turisták tömegei úgy tűnik, még nem szagoltak rá erre a kellemes klubra a kisváros szélén, ami az üzletnek biztosan rossz, de annál jobb nekünk, törzsvendégeknek, akik a véletlenszerű látogatók hiányában kellemesebb hangulatot teremthetünk magunknak.

Eric Sardinas hatévesen kezdett pengetni a húrokon. Bár balkezes, jobbkezesként tanult meg gitározni, ami biztosan nem volt egyszerű feladat, de valószínűleg épp ez adott a játékához valami különleges szikrát. Már kisfiúként a blues és az r’n’b legendáit követte, és ezekhez a hangzásokhoz a karrierje során végig hű maradt. Elsősorban a rezonátoros (slide) gitár királyaként ismerik, ami a dalainak sajátos hangz

Este tízkor, a Big Motor állandó kíséretében végre megjelent a színpadon a nagy király a jó gitárjával. A bevezető szólópengetés és hangolás után Sardinas elmondta, örül, hogy alig több mint egy hónap után ismét visszatért a Bluesianába, ahová a jó zenét szerető emberek járnak. Hozzátette, hogy ez nem lenne lehetséges, ha a tulajdonos, Gudrun Kofler nem lenne fogékony a jó zenére, mire hangos helyeslés és hatalmas taps töltötte be a klubot. Aztán Eric rögtön a lényegre tért, és belecsapott az I’m worried-ba.

Eric a setlistet nem sokat igazgatta. Ez így is van rendjén, minek javítson az ember azon, ami nem romlott el. Maga a fellépés sem volt sokban más, mint a júliusi. Eric már csak Eric. A színpadon a dalain keresztül mesél az életéről, a megéltekről. Egészen megrendítő Ericet az első sorból nézni, és közben figyelni, hogyan változik az arcjátéka a dal szövegével és dallamával. Az értelmezése hihetetlen. Az arcán leolvasható minden fájdalom egy szeretett személy elvesztése vagy az otthon hiánya miatt, majd néhány pillanattal később a boldogság öröme, amely átjárja. Minden szám végén visszatér a valóságba, megkérdezi, jól érezzük-e magunkat, aztán mozdulattal és lélekkel újra elmerül a következő dalban. Persze Eric nem csinál meg mindent egyedül a színpadon – fáradhatatlanul követi a szakállas Levell Price basszusgitáron és a fiatal Bryan Keeling dobon. A trió összhangja a tökéletességgel határos, annak ellenére, hogy Eric nem az a zenész, aki statikusan, mindig ugyanúgy játszaná a dalait. Minden koncert külön történet, amely új értelmezést kíván a dallamtól és a szövegtől, ezért Ericet nehéz együtt énekelve követni, még ha ismerjük is a szöveget. Mert mindig változtat valamit a ritmuson, a hangokon, a versszakokon… nyilván minden koncertet másképp érez. Éppen ezért mindig újra érdekes hallgatni és nézni.

A koncert első felében még jó néhány számot hallottunk, az I can’t be satisfied-tól a Get down to whiskey-n át a Road to ruinig. Bár már nem volt pokoli hőség, Sardinas verejtékcseppjei mindenhol ott voltak, és a máskor állandó fémslide egyszer lecsúszott a kisujjáról, de ő még a dal közben ügyesen felkapta, a levegőbe dobta, visszahúzta az ujjára, és zavartalanul folytatta. Egyórás játék után Eric most is tartott egy 10 perces szünetet, ami félórásra nyúlt. A szünet után, amikor mindannyian kicsit felfrissültünk és levegőt vettünk, Eric a Big Motor kíséretében tele energiával lépett ismét színpadra. Játék közben Eric az analóg hangzásra épít, az erősítőn kívül csak egy wah-wah pedált használ, a gitárjához viszont mindenféle holmi jól jön a környezetében, a fém slide-októl az üvegig, sőt a mikrofonállványig is, amelyhez elegánsan odadörzsöli a legnagyobb szerelmét pengetés közben. A második részben Eric eljátszotta a County line-t és az It’s nothing new-t, Levellnek és Bryannek pedig lehetőséget adott, hogy külön is megmutassák magukat, és átengedte nekik a szólószámot. Ez a lelkes bluesianai közönséget lassan az extázisig emelte, a szám végére már mindannyian a ritmusra ringtunk, és a színpad előtti teret megtöltöttük az energiánkkal. Amikor Eric visszatért a színre, ezt megérezte, és a Full tilt mamával még tovább hergelte a közönséget, aztán együtt eljátszották az elmaradhatatlan Texolát. A záró szám után Eric elbúcsúzott, de a közönség távozásakor teljes hangerővel ordított, és úgy hallatszott, mintha a klub zsúfolásig megtelt volna. Ezt persze Eric sem hallhatta el a füle mellett, és mind a hárman visszatértek a színpadra, még egyszer megköszönték mindenkinek, különösen a házigazdának, Gudrunnak, és a közönséggel együtt eljátszották és elénekelték az If you don’t love me-t. A trió ismét elbúcsúzott, a közönség pedig újra üvöltésben és kiabálásban tört ki, dobogással és üvegek asztalhoz koccantásával, és egy pillanatra tényleg úgy tűnt, hogy a klub nem bírja ki ezt a rajongói rohamot a második ráadásért. Elég sokáig kellett kitartani, de megérte – a trió visszatért a színpadra, meghatottan megköszönte, és együtt eljátszották a Behind the 8-et. Eric most a koncert végén nem gyújtotta fel a gitárját, ahogy a vrsari fesztiválon tette, de ezt senki sem hiányolta – mindenesetre sokkal többet kaptunk, mint amire számítottunk.

Eric Sardinas idei negyedik koncertjét is letudtuk. Elmennék-e megnézni és meghallgatni ötödszörre is? Biztosan. Ha valaki azon töpreng, miért, nézze meg ő maga is a koncertjét, adja át magát neki lélekkel és testtel, és azonnal kéznél lesz a válasz. Ki tudja – talán késő ősszel újra megéljük. Hol máshol, mint a nap alatti legjobb klubban – a velden-i Bluesianában.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik